2. Schattenwelt fesztivál

November utolsó hétvégéjén ismét a bécs melletti Schwechat Multiversumában rendezték meg a 2. Schattenwelt fesztivált.

A fellépők bemutatása, élménybeszámoló

A cseh Plague Called Humanity zenéje egyedülálló keveréke a cyberpunk, EBM és a digitális HC-nek, vadak és zajosak, a dalszövegek a sötét jövőről és az emberi társadalom hátrányairól szólnak. Velük a magyar közönség szeptemberben a közép-európai ElectriCentrope Autumn Tour alatt találkozhatott a Dürer Kertben.

Az osztrák Sado Sato-t ha két szóval kellene bemutatni: szórakoztató EBM. A graziak ezúttal hárman léptek a színpadra. Kétségtelenül az egyik legszínesebb banda az EBM szektorban, néha vicces, olykor együgyű, a lényeg, hogy ne vegyük őket komolyan, ők tényleg azt csinálják, amihez kedvük van. Az "Erdbeeren für alle" közben epres cukorkát osztogattak, a Sturm Cafe "Scheissnormal" feldolgozása alatt körbe-körbe kellett futnia a közönségnek és amikor hirtelen abbamaradt a zene, mindenkinek meg kellett állnia és mozdulatlanul maradnia. Úgy láttam sok rajongónak másnap nem kellett aerobikra vagy edzőterembe mennie, elég jól lefáradtak az alatt a pár perc alatt.

A német Enter and Fall jól végigmozgatott minket a lüktető EBM ütemeken át a dallamos szintipopig. Táncolható, fülbemászó dalaival hamar belopta magát az emberek szívébe, körülöttem mindenki táncikált.

A svájci The Beauty of Gemina heves gitárriffekkel és erőteljes basszussal kezdte meg a koncertjét. Ügyesen ötvözi a szintit a dark-goth rock-kal. A frontember érces hangja még jobban kihangsúlyozza a melankóliát. Az énekes azonban nemcsak a mikrofont tartotta a kezében, sokszor gitározott, a szintin is játszott egy rövidet, vagy éppen a zenésztársakhoz lépett oda és hosszasan nézte őket csendben. Feltűnően kommunikatív volt, főleg a M'era Luna-s fellépéshez képest, szeretett, szenvedett, panaszkodott, és meghódította a színpadot.

Sven Friedrich és André Feller ismét felrobbantotta a színpadot. Sokszor láttam már az elektro duót, de fesztiválon még sosem szóltak ilyen jól, mindig volt valami probléma a mikrofonnal vagy a hangerősséggel, de most minden tökéletes volt. Rengeteg német Solar Fake rajongó csak miattuk utazott Schwechat-ba, mintha német földön nem adnának elég koncertet. Mint mindig, André volt az első, aki a színpadra ugrott és kitárt karokkal köszöntötte a közönséget. Éljenzés és mosolygós arcok, amint felhanzik a "Not what I wanted". Nem sokkal később Sven is megérkezett, még nagyobb ujjongás és mosolygás, főleg a gyengébbik nemtől. André csapkodta a szintit, frenetikusan táncolt, ezzel is motiválva a rajongókat, hogy még nagyobb zajt csináljanak, tapsoljanak és táncoljanak. Sven le-fel ugrált, a színpad egyik végéből rohant a másikba és időnként tágra nyitott szemekkel bámult ránk, ezzel még több "mániás" (legújabb albumuk címe: Another Manic Episode) pillanatot szerezve nekünk.

A pénteki nap utolsó fellépője egy portugál elektro-indusztriál banda, az Eden Synthetic Corps volt. Elég széles sávját hallottuk az éneklésnek, volt ott tényleges ének is és persze a hörgés sem hiányozhatott, a 2 vokalista nagyon kitett magáért. A metál hatás azért még erőteljesen érződött, mivel death metal zenekarnak indult, de mindenképpen friss lélegzetet jelent a fekete szcénában.

Szókratész felesége, Xanthippe után kapta a nevét a szombat késő délután elsőként fellépő osztrák szintipop együttes. Stílusukat meg nem hazudtolva, a szövegek nem túl sötétek és nem túl mélyek, de az elektronikus melankólia tökéletes párosítását hallhattuk a 80as évek soha véget nem érő varázsával. Jó választás volt, megalapozták az estét.

Őket az olasz fenegyerekek, az indusztriál metált és dark glam keverékét játszó Psycholies követte. Az énekes a mélyebb terjedelmű bariton hangokból kiindulva egészen az Axl Rose-féle tartományokig eljutott. Engem kicsit a szintén olasz Dope Stars-hoz emlékeztetett, gondolom nem véletlenül, találtam egy olyan videót, ahol az énekesek együtt duetteznek.
A lengyel elektro-dark-wave Dark Side Eons dalait hangsúlyos férfi ének, könnyen bevésődő dallamok, elektronikus ütemek és erőteljes gitártémák jellemzik. A búskomor szöveg, a fülbemászó refrén meghozta a hatást, a lányokat a mély férfihang, a pasikat pedig a csinos szintis lány bűvölte el.

Hazai pályán lépett színpadra a Sharon Next. Táncolható dalok, vicces énekes, a színpadon együttesi pólóba öltöztetett játékbabák, melyek közül az egyiket bedobták a rajongók közé, táncoljon mindenki vele egy kicsit. A csúcspont természetesen a ráadásként játszott nagy közönségkedvenc, "Der Hase" volt. Az összes osztrák kívülről fújta a szövegét.

A bajor Lacrimas Profundere a gótikus melankóliát egyesítette a rock és metál hatásokkal. Kora este volt már, egyre többen érkeztek, köztük láttam olyan arcokat, akik kizárólag eme együttesért jöttek el. Az énekes fellépése sokszor drámai hatást kelt, kivonja magát a közönség befolyása alól, lecsukja a szemét vagy éppen hátat fordít nekünk. Nekem a régi énekessel valahogy jobban átjött az egész. Nem volt rossz, de magamtól nem hallgatnám otthon. Viszont ha fesztiválon van az ember, akkor megéri megnézni, jó hangulatot teremtenek.

A belgák ismét elhozták nekünk a poklot, senki sem csalódott az elektro-indusztriál Suicide Commando-ban, ők aztán tudják, hogyan kell maguk körül mindent felégetni. Az énekes dinamikusan ostromba vette a színpad minden részét, sokszor előre is jött pózolni és pacsizni a rajongókkal. Minden számhoz hozzájuk illő erőszakos videót vetítettek, tele holtesttel, erőszakkal és öngyilkossággal. Szerencsére a koncertteremben nyoma sem volt a depressziónak.

A fesztivált a német Diary of Dreams zárta. Ez a fajta "napló" már a 90-es évek közepétől kezdve egyre kedveltebb, mindegyik példányszám sikert sikerre halmoz. A koncerteken érdekes magyarázatot adnak az álmokra és részesévé válunk az éjszakai fantáziáknak. Néha egészen finoman, néha brutálisan, de mindig melankolikusan, sötéten és nagyon intenzíven.

Idén jóval többen látogatták a fesztivált, mint tavaly, de még mindig elbírt volna sokkal több embert.

2017-ben ismét megpróbálkoznak vele, harmadjára is. Találkozzunk Schwechat-ban jövő november 17-18án!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2016. 12. 14. - 05:42 | © szerzőség: Kovács Edina