derTANZ

Ha a zenekarnak lenne keresztelője, a ceremóniát minden bizonnyal éjszaka, egy kihalt TSZ udvaron tartanák, ahol a plébános Sun Ra-nak Michael Gira, Nick Cave, és Ian Curtis ministrál. Interjú Kovács Gáborral a derTANZ énekesével.

Szelevényi Gellért: - Első koncerteteket a Nitzer Ebb előzenekaraként adtátok, azóta jócskán csavartatok a hangzáson, merőben másról szól a történet. Honnan indult a derTANZ, és milyen elképzelések alapján alakul a jelen?

Kovács Gábor/derTANZ: - A derTANZ ötlete 2009 végén merült fel. Én akkor a !Nylon me kötelékébe tartoztam, mint szövegíró „énekes”, azonban egyes elképzeléseim nem fértek bele a zenekar műfaji kereteibe. Aztán ezen ötletek lerakataként megalakult a derTANZ, amit rajtam kivül a !Nylon me-ből már jól ismert Tisch Bálint, és a basszusgitáros Tornyos Márton alkotott. A Nitzer Ebb előtt fellépő zenekarunk alapvetően egy elektronikus alapokon nyugvó post-punk/new wave banda volt, hangsúlyos, akkordozós szintetizátor jelenléttel, dobgéppel, kásás gitárokkal, funk-os basszusokkal. Akkoriban olyan zenekarok határozták meg a hangzásunkat, mint pl. A DAF. Aztán logikusan következett az élő dob, és az élő dobos Tornyos Ákos, majd pár koncerttel később Bálint egyéb elfoglaltságai miatt kiszállt a bandából. Rövid tanakodás után Gulyás Árpád került a gitáros posztra. Ekkortájt indult el a zenénkben az a bizarr fordulat mely a jelenlegi derTANZ-hoz vezet. Tudtuk hogy Árpi alapvetően egy zajosabb, improvizativabb hozzáállást képvisel, és ez az attitűd mindenkinek szimpatikus volt. Áthangszereltük magunkat, játszottunk pár koncertet, leginkább vidéken. Aztán 2011 nyarán jött egy Batcave!-es koncert, ami később közvetve befolyásolta a zenekar jelenlegi – dob/Tornyos Ákos/ – basszus/Gulyás Árpád/ - ének/Kovács Gábor/ felállását. A lényeg, hogy kb. egy éve ebben a leosztásban zenélünk. A kezdeti időkhöz képest a mostani derTANZ mindenféle szempontból gyökeresen mást képvisel. Egyre többet megengedünk magunknak.

- A budapesti éjszaka koncertmezőnyében egyre inkább szerephez jutnak az olyan típusú zenekarok, mint a derTANZ, helyetek van az ég alatt. Láthatóan vannak fellépési lehetőségek, érdeklődő látogatók. Hova helyezed ezen a palettán Magatokat, érzel-e Te is pozitív szeleket?

Kovács Gábor/derTANZ: - Az irányunkba ezt a fajta érdeklődést fokozottabban azóta tapasztalom, hogy májusban feltettünk egy 5 számos demo-t a bandcamp-re, amit aztán elküldözgettünk erre-arra.
Azelőtt inkább az volt a tendencia, hogy aki eljött egy koncertre, az valamiért megjegyezte magának a zenekart, és aztán eljött legközelebb is, ha úgy gondolta. Semmilyen felvételünk nem volt jó ideje, és beláttuk, hogy muszáj lesz valamit összerakni, ha életjelet akarunk adni magunkról, ez lett végül a „White Party”.
Az, hogy hova tartozik a derTANZ, úgy általában nehéz ügy, mert nem igazán kötődünk egy szcénához, vagy szintérhez sem. A zenénk abban az értelemben Lo-fi, hogy meglehetősen nyers és minimál a hangzásunk, de a hálószoba szintér azért egész másról szól. A derTANZ alapvetően egy koncert zenekar, elég sokat improvizálunk, és nekünk valahogy ez adja a dolog sava-borsát, és ezek az akció szerű fellépések, olykor meglehetősen szabad dolgokat eredményeznek. A véletlenszerűen szerveződő témák valahogyan mindig reflektálnak az adott környezetre, és ez a spontán önmagát szervező folyamat határozza meg, hogy milyen motivumokból építkezik a zene, és ha elég koncentráltak vagyunk, összejöhet valami speciális. Nem kötődünk stabilan egyetlen műfajhoz sem, nem azért, mert nem akarunk, csak egyszerűen ezt nem a mi dolgunk meghatározni. Az emberek sok mindent mondanak, kezdve az őszinte utálattól a gratulációkig, a hc-tól a jazzig, de ezek csak részigazságok. Mindenestre a télen rögzitünk egy lemeznyi anyagot, ami reményeink szerint majd komplexebb képet ad a zenekarról.

- Tudom, hogy nagy hatással volt Rád az Off fesztiválon a Swans fellépése… Nemsokára Bécsbe is jönnek. Körvonalaznád azt a színteret külföldön és itthon, akikkel szívesen vállaltok közösséget, akár színpadon, vagy szellemi értelemben?

Kovács Gábor/derTANZ: - A Swans-t először tavaly májusban láttam a Trafóban, és túlzás nélkül állíthatom, hogy életem legmeghatározóbb koncertje volt. Bivalyerős megerősítése volt nem csak zenei értelemben, hanem unblokk az egész életemmel, látásmódommal kapcsolatban. A legőszintébb dolog volt, amit valaha hallottam, valami olyasmi, mint amikor először jársz a Nemzeti Galériában és amikor átverekeded magad a sok historista szaron, a lépcső tetéjén ott várnak A taorminai görög színház romjai. A Swansnál hallható monoton tömbszerűen építkező témák közel állnak a szívünkhöz. Sokat hallgatjuk a Zu, a Lightning Bolt, a Liturgy vagy a Moonchild lemezeit, valamint van egy furcsa vintage Jesus Lizard, Fugazi fetishünk. Nagy kedvencünk a The Fall is, kifejezetten sokat jelentenek nekem Mark E. Smith zseniális szövegei, és az egész zene puritán bája. Vagy ott van Damo Suzuki és Can. A hazai bandák közül Tigrics, Pozvakowski, Tudósok, vagy a korai VHK dolgai tetszenek.A közeljövőben játszunk pár közös bulit a Broken Cups-al, ők is remekül hozzák azt a bedőlt groteszk atmoszférát ami talán a derTANZ-nak is sajátja.

- Képzőművészként is bemutatkoztál Budapesten (Picasso Point), de Salgótarján volt a kiindulópont. Bemutatkozásul grafománnak, tárgy-fetisisztának is titulálod Magad, „tűzkiáltónak”…

Kovács Gábor/derTANZ: - Az egész képzőművészet dolog még a középiskolában kezdődött, mint egyetlen alternatív kiút a Gépipari és Épitőipari Szakközépiskolából. Majd az egész Egerben folytatódott a főiskolán. Egerhez azóta is kötődöm, és megmaradt egyfajta kapcsolattartás az ottani közösséggel, akik elég klassz dolgokat hoznak létre. Kezdve az artAlom fesztivállal, ahol szeptember végén van szerencsénk játszani.
Szóval Eger után Pestre költöztem, és az addigi képzőművészeti tevékenységem az íráson keresztül kiegészült a zenével. Ez a tárgy fetisizmus dolog tulajdonképpen arról szól, hogy én a valóságot a közvetlen tárgyi környezetemen keresztül értelmezem a legkönnyebben, és általában ezeken a motívumokon keresztül kommunikálok a különböző vizuális dolgaimban. Ugyanez a gyűjtögetés zajlik a derTANZ részéről zenei értelemben. Van egy erős bázis, egyfajta közös identitás, ami feldolgozásra vár, ami miatt működik a dolog.

- Elvállaltátok a fellépést a Memento Mori által szervezett Gépnarancs 50 estre, mely Burgess nagysikerű könyvének állít emléket.
Van személyes motivációd a regénnyel, hogyan tud a derTANZ reflektálni, aktualizálni?

Kovács Gábor/derTANZ: - A Burgess által a Gépnarancsban használt futurisztikus, hibrid nyelvezet az, ami egyrészt inspiráló lehet. Mindig szerettem az olyan írókat akik a szöveghez, mint írott formához kellően analitikus módon közelítenek, akik keresik azt az egyetlen tökéletes szót, mint pl. Beckett, vagy Krasznahorkai. Nem szeretem a Bukowski féle, "egyszerű" történetmesélőket, mert annak a fajta világnak számomra nem az irodalom, hanem a kocsma, a részegek, meg a nyerőgép az igazi közege, és abból a világból eleget láttam, hallottam. Ez maximum csak annak egzotikus, akinek tele a hűtőszekrény, és minden reggele egy Nivea reklám, vagy annak, aki alapvetően csak a sztorit keresi és könyv és forgatókönyv között nem tesz lényeges különbséget. Tehát alapvetően a derTANZ is vagy a nyelven, vagy pedig a filmzenén keresztül közelíthet a Gépnarancshoz. A regény vizuális elemeinek feldolgozása viszont meglehetősen problémás, hiszen a filmes adaptáció révén, Kubrick képi világa annyira meghatározó, hogy ezen előképet meghaladni komoly meló, inkább egy kiállítás mint sem egy koncert feladata volna.

fotók: Valovics Tímea (Megjelent a Vetület II. számában)