Esben And The Witch (UK)

A 2009-ben bemutatkozó trió idejekorán felhívta magára a brit sajtó figyelmét: a teljesen „csináld magad” elvet követő zenekar ahol tudott, koncertezett, a dalait pedig jóformán azért rögzítette, hogy a koncertjárók otthon is hallgathassák azokat, ám a Ködös Albion ennél sokkal többet tartogatott már ekkor is a horrorisztikus dán népmese alapján nevet választó zenekarnak. Mindehhez persze szükség volt maradandó dalokra is, Rachel Davies zenekara pedig úgy teremt gótikusan fenyegető, lidércnyomásos hangulatot, hogy zenéjét tekintve nem gótikus, úgy játszik a post-rock hangulataival, hogy közben nem nyúzza az ezerszer hallott paneleket, és úgy telepszik minderre a brit post-punk keserűsége, hogy ezzel párhuzamosan mégis fel-felcsillan némi tisztaság az egyes dalokban.

Az izgalmas, korokon és szubkultúrákon átívelő stíluskavalkádra a BBC is felfigyelt, így a 2011 reménységeit pásztázó saját listájukon hangot is adtak annak, hogy milyen sokat várnak a bandától: a bemutatkozó nagylemez, a Violet Cries azonban tizenkilencre kért lapot, hiszen egy kiforrott, saját atmoszférával rendelkező bandát ismerhetett meg a friss dalokon keresztül az arra fogékony közönség.
A Matador Records bábáskodása pedig elegendő volt ahhoz, hogy a Siouxsie & the Banshees rajongói éppúgy új kedvencet avathassanak, mint a The Cure vagy épp a Mono rajongói, a banda pedig olyan zenekarok vendégeként turnézhatott, mint a The XX, vagy épp a Foals. A banda második nagylemezével, a Wash The Sins, Not Only The Face-szel érkezik majd az A38 Hajóra, amit az indie, a post-punk és a szomorú popzene rajongói éppúgy magukénak érezhetnek majd, mint azok, akik májusban is az esőnapokra esküdnek.

The Hostages Went Home

Az utóbbi évek egyik legkitartóbb hazai post-rock zenekara, a Képzelt Város eddig két oldalhajtással büszkélkedhet: a Sergei 2/6-ban csellóalapú, ambient-kicsengésű lebegtetésre, a The Hostages Went Home esetében pedig markáns hangulatvilágú progresszív rockzenére lehet számítani, ami számtalan műfaji hatásból formál jellegzetes arculatot. Itt a post-rock törékeny mivolta csak hangulatszínező elemként van jelen: a dalok gitárcentrikussága teljesen más lendületet és atmoszférát teremt meg, amit alkalmi légiességében így is talán az Anathemához érdemes hasonlítani, ám a végeredmény mégis tömörebb, vibrálóbb annál. Ehhez a lendülethez nagyban hozzátesz Susana G. de Quirós énekesnő orgánuma is, aki gondoskodik arról, hogy igazán nagy potenciál lehessen az eddig egy EP-t (Up in a Tower), és egy bemutatkozó nagylemezt (Birdkin) jegyző formációban.

Zombie Girlfriend

A Zombie Girlfriend Szabó Benedek énekes-dalszerző szólóprojektjeként indult 2010 őszén, a Jesus and Mary Chain zajongását a Magnetic Fields fülbemászó popdalaival ötvözve. Az első lemez, a kedvező hazai és nemzetközi visszhangot kiváltó The Great Plain után a frontember Budapestre költözött, kialakult a Zombie Girlfriend zenekari felállása, a fél évvel később megjelent Music For Porn pedig már tradicionálisabb rockhangzással operált. Az ezt követő hazai és külföldi koncertek (Csehország, Szerbia) után Szabó újra stúdióba vonult, és 2012 júliusában két EP-t is megjelentetett: a Pink and Blue, illetve Gray című, egyenként négyszámos anyagok visszakanyarodnak az első album fátyolos, fülbemászó popdalaihoz. A ’Stories of You And Me’ című számot az egyik legnagyobb hazai zenecsatorna nézői is gyakran hallhatták, az idén őszre tervezett harmadik nagylemez pedig egészen új hangzásokkal kísérletezik majd. A dalait egyedül rögzítő Szabó mellett élőben Nagy Gergely (gitár), a Somersault Boy frontembereként is ismert Sallai László (basszusgitár) és Kádár Eszter (dobok) alkotja a zenekart.

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK:
Az esemény az A38 oldalán

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 05. 16. - 05:10 | © szerzőség: Gelka