Sztalker

Az alaptörténet követi a Sztrugackij-novella és a Tarkovszkij-film vonulatát: Valamikor 20 évvel ezelőtt ismeretlen, hatalmas erők - földönkívüliek, angyalok, ki tudja? - látogatták meg a bolygónak ezt az Isten háta mögötti szegletét, s egy pillanat alatt eltüntették az ott lakókat. A terület Zónává változott, a földi fizikának ellentmondó különös - és szinte minden esetben gyilkos - belső törvényekkel a külvilág elől szigorúan elzárva. Csak Sztalker András színesfém-tolvaj és a vele hasonszőrűek reszkírozzák meg - nyomorúságos keresmény reményében - a behatolást, s olykor-olykor útitársak becsempészésére is sor kerül, némi baksisért. A Zóna ugyanis titokzatos tulajdonsággal bír - közepén, a cirill-betűs varázsjelekkel telepingált Kómnatában állítólag teljesülnek a legtitkosabb álmok, vágyak.
A darab világa a XXI. sz. elejének magyarországi viszonyaira hajaz. Ehhez képest a történetbeli Zóna a Bázis. Vannak-e lehetőségeink, vagy sem? Jogosan panaszkodunk, vagy talán csak rinyálunk? Van-e remény, vagy az csak valami idegenszívű aknamunka? A főhős, Sztalker átlagember, nem akar ő semmit a szolid megélhetési bűnözésen, s az esti kocsmázáson kívül. De kiderül, mára már ezen alaptevékenységek tisztességes (és itt a hangsúly a már senki által pontosan definiálni nem tudott tisztességen.

A ZSÁMBÉKI SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI BÁZIS előadása
avagy a behatolás története Arkagyij és Borisz Sztrugackij írásai és Tarkovszkij filmje nyomán

 

2016. 07. 12. - 11:22 | © szerzőség: Gelka