King Dude & Kaelan Mikla & The Dark Red Seed
A38 hajó, 2018 09. 24.
Hirtelen köszöntött be az ősz hűvös üdvözletét küldve nekünk, de ez korántsem jelentette azt, hogy egy nagyszerű eseményre ne induljon neki az ember. Így történt ez szeptember utolsó hetének első napján, amikor a Pesti Estek szervezésében egy igen színvonalas estét hoztak el az A38 hajó fedélzetére.
Három zenekar közös Európai turnéján belül látogatott el hozzánk. Bátran kijelenthetem, hogy egy igazi zenei ajándékkosárral lepték meg a magyar közönséget. Az első fellépő már igen korán a fél nyolc körül kezdő The Dark Red Seed volt. Ezt a formációt a seattlei születésű, de Berlinben élő zenész Tosten Larson alapította, aki az este finalistájaként fellépő King Dude csapatban is játszik billentyűsként. Zeneileg érdekes kalandozás a lassú témájú, szürkés, szomorkás árnyalatokkal átszőtt, spirituális, néhol gyorsabb témákkal is bíró muzikalitás világába. Tosten ezen az estén egy szál gitárral állt a színpadon, így
nem igazán jöttek teljes mértékben vissza a nóták, amiket a lemezen is lehet hallani, más hangszerek közreműködésével, de személy szerint a "Sukha" és a "THe Void" szerzemények nagyon tetszettek. Sajnos a röpke húsz perces műsor hamar véget is ért.
Rövid átszerelés után következett a Kaelan Mikla fellépése. A csapatot 2013-ban alapította három ifjú hölgy; Laufey Sofia, Margaret Kosa és Solveig Nafthidur az izlandi Reykjavík városában. Zenéjük több stílus ötvözetéből tevődik össze. Megtalálható itt a post-punk, dark-wave, goth rock, new-wave, és a synth-pop alkotóelemei is. A hölgyek nem először jártak hazánkban, sőt alig egy hónapja a Fekete Zaj fesztivál első napján is toltak egy fergeteges bulit. Ismételten borongósan indult a műsoruk, mint egy hónappal ezelőtt a Mátrában. Az eltorzított basszusgitárra szépen feküdt fel a billentyű és a sampler.
Színpadi fellépéseik során mindig jelen van az elbűvölő misztikum káprázatos, hátborzongató érzése, amit most is tökéletesen csináltak. A fények is sejtelmesen tükrözték vissza a dalok mondanivalóját, szép összhangban az énekkel, amit felváltva kreáltak a lányok. A körülbelül ötven perces show végére azt éreztem, hogy megint varázslatba ejtettek a műsorukkal.
Itt azonban még korántsem volt vége az estének, hiszen még hátra volt a King Dude koncertje.
A zenekar 2006 januárjában alakult Seattle-ben. A mozgatórugó Thomas Jefferson Cowgill, akinek fantasztikus mély bariton hangja egybeolvad azzal a zenével amit csinál. Megtalálhatóak itt az amerikai és az angol folk, vagy a dark és neofolk jegyei is. Őt tartják a megtestesült Nick Cave-nek, és ez valóban így is van hiszen amikor felcsendült az első dal és Thomas énekelni kezdett, máris lehetett hallani az egyezőséget, de nekem valahogy jobban bejön a zenéje,mint a jó öreg Nickké. Mivel az idén jelent meg az új hanghordozójuk, így a fellépésük gerincét az új dalok alkották, mint a "Good And Bad", vagy az "I Don"t Write Love Songs Anymore". Elhangzott azért néhány régebbi klasszikus szerzemény is, mint a "Holy Lands", vagy a "Bottomles Pit".
Talán az attrakció része volt vagy sem, de a vége felé nem sokkal egy klasszikus dalnál a "Lucifer's The Light Of The World"-nél Thomas mintha elfelejtette volna a nóta szövegét, így a közönség segítségét kérte, hogy énekeljék vele együtt legalább a refrént, amit a nagyérdemű szívesen meg is tett, jelezvén milyen kölcsönös az összhang és a jó kedv a színpadon
és a nézőtéren is.
A szépen felépített műsorhoz jól illettek a fények, és meg kell jegyezzem, hogy mind a három produkciónál helyén volt a hangtechnika is. A koncerten a basszeros lány Lee Newman mellet egy másik hölgy, Josephine Olivia gitáron működött közre. Ő korábban is lépett fel közösen a csapattal, ezúttal is emelte az est fénypontját.
Azt hiszem, hogy senki sem bánta meg, aki ezen a hűvös szeptemberi hétfő estén ellátogatott a hajóra,mert egy
igazi élménycsomaggal lett gazdagabb.
Fotók: Valovics Tímea
