Interjú egyesületi tagunkkal, Kobza Vajkkal. Meghallgatható itt.
A Világzenede mai vendége, a saját meghatározása szerint modern keleti zenét játszik, nem csak a világzene műfaji besorolásával és fogyasztói terjesztésével áll hadilábon, a zeneipar és előadóművészet egyéb szegmenseit is csendes fenntartással kezeli; számára a zenélés megmaradt egyetemes léptékűnek, a zenehallgatás pedig szeánsz-értékű befogadói élménynek. Beavatástörténete elsősorban különböző nép- és régizenei hangzásvilágokhoz, s mindenekelőtt az arab (avagy mór) lanthoz, az údhoz kötődik. Belső utazásait mára a koboz, a baglama, a pszaltérium és a kithara nevű hangszerek is kísérik. Kontemplatív kompozícióiban török és egyéb orientális motívumok, illetve azok a prehisztorikus-samanisztikus elemek fedezhetőek fel, amelyek Vajk saját kezűleg kialakított vizuális világát, többek közt hanganyagainak pszichedelikus borítóképeit is meghatározzák. Ugyanilyen kifejezőek tíz éve sorjázó lemezeinek „ráolvasó" címadásai is: Őstánc, Fák és gyökerek, Elmozdult világ, A Megidézett Eredendő, Illanás, Rejtek... és hogy egy albumcímet kiemeljünk: Ez az idő nem idő, ez a hely nem hely. Mai utazásunkban valóban kozmikus koordináták közé kerülünk, ha követjük zenei lélekvezetőnk rezgéseit a húrokon. Befelé a tér és idő végtelen...
