Von Thronstahl interjú

Stigmata Magazine: - Josef K. – ez úgy hangzik, mint A per (Franz Kafka) hőse…

Josef K. (Von Thronstahl): - Úgy hangzik, igen, és így igaz. A nevem Josef Klumb, a teljes nevem pedig Josef Maria Willheim Klumb. A művésznevem sokáig Jay Kay volt (angolul J. K.), de visszatértem saját gyökereinkhez, és nincs szükségem amerikai névre. Josef K. – ez nem csak Kafka miatt érdekes, úgy tűnik, hogy a név önálló életre kelt – sokban emlékeztet A perre… A mi rohadt zenei cégünk, valamint a szélsőbal, és a demokrácia hívei is – elutasítottak engem, de számomra ez rendben van így. Nem akarok olyan lenni, mint ők, tehát nincs problémám azzal, hogy mit is gondolnak arról, amit csinálok, és aki vagyok. Kafka nagyszerű volt, és én magam is egyfajta tragikus hős vagyok – nem akarok győztes lenni – ebben a sikeres seggfejek által uralt médiavilágban. Mindemellett szajha sem vagyok.

- Beszélgessünk egy kicsit a Forthcoming Fire történetéről, a Von Thronstahl-lal való kapcsolatáról, és a The Days of the Trumpet Call-ról.

- A Forthcoming Fire (FF) 1991-ben alakult, Lars Wehr és én vagyunk az egyetlen tagok, akik megmaradtak az eredeti felállásból. Mióta a fivérem, Bernhard (Burn-hard vagy Burnt-heart)*elhagyta a zenekart, hogy minden idejét a Weissglut-nak szentelje (egy jelentős német gothic-metal rockzenekar a SONY/EPIC-nél), azóta a FF nem az én zenekarom többé. A fivéremnek kiváló tehetsége volt a zenéhez. Lars tehetséges gitáros, de a fivérem komponálta a dalok többségét. Jómagam a Weissglut-nál is énekeltem, de a szélsőbal igencsak elkezdett zaklatni – így hát most a Von Thronstahl a fő dolog, amivel foglalkozom. Ez valahol a Neo-classic, Neo-folk, Industrial között mozog – fasiszta stílusban.

- Néha úgy érzem, hogy ha a dalaid “politikailag korrektebbek” lennének, akkor a rádióba és a televízióba is könnyen bekerülhetnének.

- Ha látnád ezeket az embereket Németországban, akik politikailag korrektnek nevezik magukat – fasisztává kell válnod. Úgy értem, el fogják hitetni az emberekkel, hogy harcolniuk kell egy jobb világért, az emberiségért és a Testvériségért, a Szabadságért… Csakhogy ehhez hiányzik nekik egy nagyon fontos elem, hogy valóra váltsák – nincs bennük igazi szeretet. Ők az új dogmák készítői, felépítik a saját totalitárius rendszerüket, először persze csak a fejükben. Nem bízom ezekben az emberekben, a “szabadságról” beszélnek, de az ő szabadságuk rabsághoz vezet. Továbbá, ez a nyugati típusú demokrácia nem valódi demokrácia – ez egy árulás, ez egy szuper-kapitalizmus, egy totalitárius pénzbirodalom, egy plutokrácia, ez nem valódi demokrácia, hanem egy betegség. Túl sok szemét, túl sok csatorna, túl sok mindenből – és hiányoznak a gyökerek. Szeretem a hazámat, és ez már elég ahhoz, hogy nácinak nevezzenek – ez Németország most, a szüntelen bűntudat betegsége, de nélkülem. Nem szeretem az amerikai stílust, nem bízom a békefenntartó missziókban – a Nyugat próbál irányítani mindent. Ők a hadvezérek. Igen, az egy dolog, hogy az oroszok nehéz fegyverekkel háborúznak Csecsenföldön, de mi a helyzet az Egyesült Államokkal? A vér, amit ontanak, úgy tűnik, mintha finomabban folyna, az áldozatok is finomabbnak tűnnek, mialatt ők a saját népüket is megölik a hamburgerekkel és a cukorkákkal – lassú tempóban. Ahogyan szeretem a hazámat, szeretem Európát is, és szeretem külföldi szomszédaimat is. Oroszország közelebb áll Németországhoz, mint az Egyesült Államok Világrendőrsége, ez a világuralmi rendszer. Légy óvatos az Egyesült Államokkal való barátsággal – soha nem engednek el. Nem tankokkal vagy harci repülőkkel jönnek, hanem Coca-Colát és drogokat küldenek, és talán még azt az édes popzenéjüket is, csakhogy ez az édesség beteggé tesz. Légy óvatos. Az oroszok büszke emberek, a gyökereitek mélyek, és az orosz szív is dobog, a gyökerek élnek. Itt Németországban bűnnek számít, ha szereted a hazádat. Soha nem mondtam, hogy Deutschland über alles, de jogom van arra, hogy érezzek valami olyasmit, amit identitásnak neveznek. Ez rendkívül különös... A hanyatlás uralkodik – mindenütt. Furcsa idők – igazán Orwell-szerűek – semmi sem olyan, amilyennek tűnik, és az emberiség állatiasságba süllyed. Nem, a FF sohasem volt egy kedves zenekar, sohasem csókolgattuk a média-emberek hátsó felét, nem az üzleti siker volt a célunk, ha érted, mire gondolok...

- Akkor mi volt a célotok valójában? Milyen emberek és elképzelések vonzottak?

- Ó, Európa-szerte oly sok ember van, akiknek a gondolatai átfénylenek ezen a sötétségen, túl sok is ahhoz, hogy meg lehessen nevezni őket – fasiszták és nem fasiszták, keresztények, katolikusok, nihilisták, anarchisták, művészek, többnyire inkább a múltban, mint a jelen időben...
A FF nem politikai bandaként indult – semmi közünk nem volt a politikához. Mások tettek minket politikai csapattá, miután én kimondtam azt, amit ki akartam mondani, és ezzel kezdődtek a problémák. Most már viszont ez rendben van. Filozofikus értelemben mi az Apokalipszis felé orientálódtunk – és egy új Kezdet felé, a Tűz után. Ezt nehéz elmagyarázni – nem beszélek túl jól angolul...

- Észrevettem, hogy a „tűz” szó nagyon gyakran fordul elő munkáidban.

- Mert ez az Apokalipszis eleme. Szeretem ennek az elemnek a szenvedélyes temperamentumát, és a hozzá kapcsolódó dolgokat. Mi más tudná meggyógyítani a világot, ha nem a Tűz?

- A világ sorsát illetően inkább pesszimista, vagy optimista nézeteket vallasz?

- Ó, persze mindenen uralkodnunk kellene. Sok negatív tendenciát látok mindenütt magunk körül – ez az idő, ez a kor egy sötét kor – , de látom a fényt is, hogy eljön majd, a „fényt az alagút végén” talán. Csakhogy ez nem egy Új Világbirodalom – ez az Új Világrend (ÚVR; a szövegben NWO – New World Order). Túlságosan kedvelem a „birodalom” szót ahhoz, hogy közel lássam az Új Világ Totalitarizmusához, ami most éppen növekvőben van. A birodalom az effajta „rend” ellenében áll. Az Új Világrend nem más, mint az Új Világ-rendellenesség, úgy tűnik, minden fejjel lefelé fordul. Nem hiszek abban a szabadságban, amit ők hirdetnek stb, és sohasem fogok megbízni azokban a mechanizmusokban, amelyek mindent és mindenkit egyenlővé akarnak tenni a többiekkel – én szeretem a különbségeket. Úgy gondolom, hogy az amerikai típusú Új Világrend egyre csak terjedni fog, és nagy léptékben meg fogja fertőzni a világ többi részét; ez a fajta totalitarizmus el fogj jutni egy csúcspontra – és ezen a csúcsponton majd elvonja a maszkot az emberiség ocsmányabb arcairól, és a vakok is érezni fogják az ÚVR szorítását.

A mai szemszögből nézve látom (itt Nyugaton), ahogyan ezek a csírák növekednek, ahogyan az emberiségnek ez a hamis fajtája megfertőzi az emberek elméjét – jók és emberségesek akarnak lenni, de ez az emberséges magatartás hidegebb fajtája, sekélyes és üres, ahogyan Nietzsche mondta, amikor az Utolsó Emberről beszélt.

Minden betegségnek megvan a maga ideje – és a valódi rend visszatérése csupán idő kérdése. Hadd játsszák csak a világuralmat a McDonald’s-szal és a Coca-Colával, meg a hatalmi politikával – a hanyatlás végén áll az új Kezdet, és akkor majd a birodalmak újra felemelkednek, és – talán – valódi Rend uralkodik majd, valóságos és mély gyökerekre alapozva. Továbbá mi a helyzet a Nyugat-Európában (vagy nevezzük inkább Kelet-Amerikának) nemrég történt eseményekkel, amelyek során szépen bemutatták, hogy az ÚVR hogyan destabilizálja a helyzetet mindenhol, ahol lehetséges ellenségeket kell legyengíteniük? Támogatják az albán és csecsen banditákat, bizonyítékok vannak a közvetlen kapcsolatról különböző Egyesült Államokbeli titkos szervezetek és az IRA, valamint németországi török szélsőségesek között. Egy napon könnyen felborzolhatják a kedélyeket a te hazádban – ezt nem nagyon fogják szeretni... Nagyon jó tudni, hogy ilyen tisztán látod a dolgokat, és nem engeded, hogy megvakítsanak. Ez teljes mértékben igaz – az ÚVR ügynökei megteremtik azokat a tűzhelyeket, ahol csak szükségük van rájuk. Továbbá ez is igaz – Nyugat-Európa Kelet-Amerikává változik, és Németország, mint ennek a Kelet-Amerikának a szíve, eléggé vigasztalan helyzetben van – nincs öntudat, nincs függetlenség, csak a rengeteg üzlet és ipar, hogy egyre csak fizessünk és fizessünk a múltunkért; ráadásul nem több, mint a németek 5%-a tudja csak, hogy az aranykészleteink nem Németországban vannak elhelyezve – nem; az aranyunk amerikai bunkerekben van elrejtve az Egyesült Államokban. Különös dolgok történnek itt titokban. Tudtad, hogy Németország az egyetlen ország a modern Nyugaton, ahol egy második és egy harmadik állam is rögzítheti magánemberek telefonbeszélgetéseit? Nem csak a német titkosügynökségek ellenőrizhetik a telefonodat vagy a faxodat, hanem az Egyesült Államok és Izrael titkosügynökségei is megtehetik ezt. Mindemellett ezek az ügynökségek nem csak a török szélsőségesekkel állnak kapcsolatban, hanem nagyon sokféle különböző szélsőséges szervezettel bármelyik oldalról, és olyan játékokat játszanak, amelyek hihetetlennek tűnnének a tömegek számára. Ugyanilyen volt a szélsőbal a ’70-es és ’80-as években, és ilyen a szélsőjobb ma – a kemény szélsőségeseket az állam kreálja, és az úgynevezett „terrorista támadások” a múltban és a jelenben nem a szélsőségesek tettei – mint a RAF vagy a nácik - , hanem beépített titkosügynököké. Tudnod kell, hogy Nyugaton a legtöbb ember elégedett a „kenyérrel és cirkusszal”, de ha vetsz egy pillantást a díszletek mögé, akkor más játékokat látsz, bonyolult játékokat. Az Egyesült Államoknak, Izraelnek és a német bábkormánynak érdekében áll, hogy életben tartsa a keményvonalas neonáci díszletet – a neonáci ebben az értelemben nem nemzeti szocialistát jelöl, mint rendesen, hanem a mai Németországban ez erőszakot, focit, skinhead-eket, felgyújtott menedékházakat jelent. Ez az, amit ők nácizmusként látni szeretnének, és ez az, amit teremtenek vele. Nem én vagyok az egyetlen, aki több olyan ügynökről tud, akik ilyen módon dolgoznak. Az ÚVR-nek szüksége van ilyen neonácikra, fontos nekik, hogy létrehozzák őket. Nehogy azt hidd, hogy a legutóbbi bomba az orosz zsidók ellen Düsseldorf-ban valódi nácik műve volt – ez egy vagy több ÚVR állam játéka. Hatalmi politika. Mostani politikusainkkal Németország soha nem lesz független. Ha valaki megpróbálná – politikusként - , akkor nácinak titulálnák, és ezzel be is fejezheti. Mindenkit nácinak neveznek a mai Németországban, aki Németország függetlenségéről beszél. Igen, az ÚVR rögtön feldobna valamiféle háborús szituációt, ha Németország újra igazán német lenne.

- Rendben van, térjünk rá a Von Thronstahl-ra. Utolsó albumod, az „Imperium Internum” a Charlemagne hadosztályhoz szól, és az Európai Birodalomhoz (a szövegben „Imperium Europeum”). Ki tudnád fejteni, hogy mit is jelent mindez?

- A Charlemagne hadosztály a német Waffen-SS egyik hadosztálya volt – nem a tragikus koncentrációs táborok SS-csapatai. A Charlemagne hadosztály francia katonákból állt, akik az Imperium Europeum eszméjéért harcoltak, nem a Német Birodalomért, hanem inkább egyfajta Német-római császárságért... Károly császár parancsára. A lelkesedésük megtört a második világháború végére, mint ahogyan Vlasov tábornok katonáinak lelkesedése is – az angol tudásom túl rossz ahhoz, hogy el tudjam magyarázni, mit is szeretnék mondani - , de a Waffen-SS egy külföldi katonákból álló nagy hadsereg volt, akik a bolsevizmus, kommunizmus, kapitalizmus stb ellen harcoltak. Az Imperium eszméje az egyenlőség, hamis szabadság, pénz-hatalom stb ellenében áll. A CD booklet fotója, ahol emberek állnak ásók fölé hajolva, emlékeztet engem egy hasonló jelenetre Leni Riefenstahl „Triumph of the Will” (Az akarat diadala) című filmjéből (1935)... Igen, a kép a Reichparteistag területén készült Nürnberg-ben, ahol Leni Riefenstahl készített néhány remek munkát. Az ásók a kezeinkben a teremtésre való akaratunkat szimbolizálják, talán a mi Belső Birodalmunkat (Imperium Internum). Az ásók az alapok keresését is szimbolizálják Kutatni és építeni.

- A Von Thronstahl részt vett a Wave-Gotik-Treffen-en 2000-ben. Milyen benyomásaid voltak erről? Mit gondolsz a gyalázatos befejezésről?

- Ó, nem, nem igazán – a német tömeg-média, a baloldali politikusok, a rendőrség és az államhatalom mindent megtett, hogy elmaradjon a koncert. Csakhogy én mindannyiuk eszén túljártam. A zenekar, amelyik a Von Thronstahl előtt játszott (The Days of the Trumpet Call), a Von Thronstahl fele volt. A rendőrség és a testőrök megtiltották nekem, hogy színpadra lépjek – de egyikük sem vette észre, hogy közvetlenül a The Days of the Trumpet Call utolsó dala után a Von Thronstahl elkezdte a koncertet nélkülem, de három emberrel a bal és a jobb oldalon az üres mikrofonállvány mögött, egy zászlóval és ásókkal a kezükben. A közönség persze észrevette – azonnal - , nagy tapssal és folytonos ovációval. 15 percnyi Von Thronstahl koncert után – ami abból állt, hogy a hangomat CD-ről játszották be, de a gitárokon élőben játszottak – leállítottak minket, de így is késő volt, mert győzedelmeskedtünk Lipcsében. Napóleon Napját láttam csillogni Austerlitz-nél azon a dicsőséges napon. Hallhattál a fesztivál hanyatlásáról, de ezt nem nevezném gyalázatos befejezésnek – hírneves befejezés volt inkább, mert a függetlenség eszméje megvolt, az improvizációk nagyszerűek voltak, és a közönségnek tetszett mindez. Gyalázatos lehetne a fesztivál újrakezdése olyan buzgómócsingokkal, akik sohasem tudnák megteremteni az utóbbi tíz év szellemiségét. Senki más, csakis Michael Brunner, a régi rendező tudott annyira erőteljesen fellépni, hogy olyan bandákat hívjon meg, mint a Death in June, Ostara és még más remek csapatok. Úgy tűnik, hogy a német tisztviselőknek újabban az a szokása, hogy betiltják és leállítják azokat a koncerteket, amelyekről úgy gondolják, hogy jobboldali nézeteket terjesztenek... a Von Thronstahl, Ostara, Forseti... Ez igencsak tipikus a nyugati szabadszólás, szabadság és demokrácia hamisságát illetően. Valójában nem azért történik ez, mert néhány banda inkább a jobboldal felé hajlik, hanem azért, mert ezek a művészek megérintik a gyökereiket. Hosszú időt vett igénybe, hogy visszatartsák a fiatalságot a gyökereiktől – ugyanis ha megfosztod őket a gyökereiktől, bármit megtehetsz velük. Valaki, aki ismeri a saját gyökereit, nem lesz egyenlő mindenkivel – az ÚVR számára viszont mindenkinek egyenlőnek kell lennie egymással. Adolf Hitler azt mondta: „Egy Nép, Egy Birodalom, Egy Vezér.” Az ÚVR azt jelenti: „Egy Világméretű Tömeg, Egy Világ, Egy Piac, valamint egy kicsiny Vezető Faj, akik irányítják az idiótákat”. Annyira tipikus ebben az időben, hogy lefújják a koncerteket. Legyen minél több koncert lefújva – a mi helyünk fog növekedni ezzel is.

- Ezt az irányvonalat főként német és olasz csapatok képviselik... Ez valamiféle kulturális revans?

- Azt hiszem, ez inkább az önmegvalósítás megnyilvánulása, öntudat, amely megtalálja a saját hangját. Megérintettük nemzeti gyökereinket, és valami újra árad – valami mozgásban van. Igen, sok tradicionális elképzelés jön abból az irányból, de avantgard módon is. Nem ostoba tradicionalisták vagyunk, közülünk a legtöbben punkok, anarchisták, kommunisták stb voltak, tehát mi köztük voltunk – most azonban visszatértünk, és semmi sem lesz már ugyanolyan. Nemcsak Németország és Olaszország mozog ebben az irányban – Románia, Franciaország, az Egyesült Királyság, Lengyelország, Spanyolország – egész Európa mozgásban van. Hidd el – a mi Európa Erődítményünk nem Oroszország ellenében áll szellemiségében – sokkal inkább a Nyugat ellenében. Ezt muszáj tisztázni – Mother Russia közel áll hozzánk! Rendben, többnyire kedveljük az amerikai zenét, de nem szeretném látni, ahogyan az amerikai betegség egyre csak nő és nő – egy világméretű szellemi nyomorúsággá változik.

- Mi a helyzet a német zenei kínálattal általában?

- Manapság már ez egy betegség – egy nagy üzlet, és nincs függetlenség. Tudnod kell, hogy az alternatív listákat a fő cégek anyagai vezetik. Üzletemberek uralják a színt – buzgómócsing patkányok érvényesülnek a színen – ebből túl sok van, túl sok a magazin, és mindenki nagyobb akar lenni a másiknál, a legtöbbjük viszont megcsókolhatja a hátsómat – többnyire nem a zene valódi hívei, hanem a siker hívei. Megvan a magam problémája velük, és nekik is lehet saját problémájuk velem.

- Milyennek látod egy zenész helyét és szerepét a mai világban?

- Egy zenésznek, művésznek vagy lázadónak 2000-ben nem szabad hozzászoknia ahhoz, hogy megtagadja és elpusztítsa a régi gyökereket. A kalandos rock ’n’ roll történelem lázadásai alatt láthattuk, hogy halad lefelé a világ – jó volt látni ezt, és különös volt megélni, de már vége – egyre inkább. A zenének és a művészetnek nem szabad semmi ellen lenni többé – inkább valamiért kellene lenniük. Csakhogy bármerre is nézek és bármit is látok, csak rock ’n’ roll bohócokat és bábukat látok, akiket a zeneipar irányít, és akik úgy viselkednek, hogy „egyre mélyebbre és mélyebbre kerüljenek”. Talán a Von Thronstahl és mások meg szeretnék mutatni azt hogy – „rendben van, ha úgy gondoljátok, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre kell menni, akkor legyen csak, de mi másik utat választunk”. Ez pedig nem pusztán a visszaút.

- Hallhatnánk összefoglaló megjegyzéseidet az orosz közönség számára?

- Igen, hiszek a német-orosz barátságban, ember és ember, művész és művész között, de nem politikus és politikus között. Az Oroszország elleni háború nagy tragédia volt – nem találok rá szavakat angolul. Ennyi nyomorúság után, a kommunizmus és a glasznoszty után Oroszországnak vissza kell térnie legmélyebb önmagához, mielőtt helyrehozhatatlan lépést tesz egy olyan fajta demokrácia felé, ami nem az, aminek látszik. Az Orosz Medvének nem kellene túl sok mézet nyalogatnia – beteggé fog válni tőle.

Stigmata Magazine (Ru)
Neo-folk.hu fordítás