Budajenő a Zsámbéki-medencében, Budapesttől nyugatra található. 1225-ből származik első írásos említése. Budajenő neve egészen a XX. század elejéig Jenő volt. Akkor kapta a Budajenő nevet, hogy a többi Jenő településtől meg lehessen különböztetni. A település ennél régebbi alapítású, amit a régészeti leletek mellett a Kálváriahegyen álló régi templom (Szent Mihály-templom) falának bizánci stílusjegyeiről, valamint a gótikus jegyek teljes hiányából lehet következtetni.
A támpilléres építmény az Árpád-korból származik, a legősibb magyar templomok közé tartozik. A templomhoz közel található egy XIX. Századi elhagyatott német temető (a képek itt készültek). A régi település nem a mai helyén, hanem a kápolnahegyi kis templom környékén és a közelében levő völgyben lehetett. Lakói valószínűleg az apátság béresei voltak. E Telkitől "utcahossznyi" távolságra lévő községet a XV. században a telki apátság pusztájaként említik. Buda eleste után ez a térség is török kézre került, lakossága részben elmenekült, részben kihalt. A telki apátság monostora is elpusztult, ma már a helye sem ismert. Először 1700-ban települtek ide emberek mikor Faber skót bencésapát megkapta a telki apátságot. A skót bencések Telkiből Jenőre helyezték át székhelyüket és azonnal meg kezdték a puszta benépesítését. A telepesek Németországból érkeztek, a szász és frank területekről, valamint a Fekete Erdő vidékéről. Az 1882. jan. 1.-én keltezett királyi rendelet alapján a telki apátság működését szüneteltetik, birtokát Közalapítványi kezelésbe adják.
1944. március 19.-én német katonák szállták meg a községet. A II. Világháború után Budajenőről is kitelepítették a német családokat, helyükre erdélyi magyarokat telepítettek be.
