Arcana

Mint szobrok az álmodozás kertjében

A levelek mögött láthatom az arcod
Olyan fájdalommal teli

Szárnyaid használhatatlanok
Mert a tollak kővé váltak

Kezeidet kinyújtod a semmi felé
Mert kezeid nem éreznek melegséget

A szád nyitva, sikoltásra készen
De senki sem hallhat meg téged…