Már a XIII. században vár állott a város közepén magasodó sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré, csak akkor vált, amikor az addig német-római császárok uralma alatt álló városka a vesztfáliai béke következtében 1648-ban tartósan francia birtokba került.
XIV. Lajos adott parancsot Vaubannak, hozza létre a stratégiai fontosságú helyen lévő, bevehetetlen erődöt. Vauban a nagyjából ötszög alakú belső várat további csillag alakú kiépített bástyákkal erősítette meg, a körzetben több kisebb erődöt is létrehozott. Belfort erődítése sikerrel állt ellen a porosz hadaknak 1814-ben és 1815-ben, de igaz hírnevét az 1870-es háborúban szerezte. Denfer-Rochereau ezredes parancsnokságával alig 16 000 főnyi alakulat védte a várost, amikor a porosz sereg 40 000 fővel akart áttörni. 103 napon át ellenállt az ostromnak, noha naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki a városra. A háború már régen véget ért, megkötötték a Franciaországra nézve megalázó fegyverszünetet, de Denfer-Rochereau nem adta fel várát, csak akkor, amikor utasítást kapott Thiers ideiglenes kormányától. (forrás: wikipédia)
