A 19. század első felében London növekedése felgyorsult, népessége egy millióról több mint két és fél millióra emelkedett. A túlzsúfoltsággal képtelen volt a város megbirkózni: a nem megfelelő higiéniás viszonyok következtében kitörő járványok megtizedelték a lakosságot. Mivel a meglévő temetők elégtelennek bizonyultak, az angol Parlament döntést hozott hét új, részvénytársaság formájában üzemelő temető létrehozásáról. A mostanság csak "nagy viktoriánus temetőkként" emlegetett sírkertek egyike a város egyik központi negyedében 1837-ben kialakított és 3 évvel később megnyitott Brompton cemetery.
A Windsori kastély építésénél is közreműködő Benjamin Fraud építész tervei alapján kialakított Brompton temető némiképp eltér romantikusabb, növénytől burjánzó, átláthatatlanabb társaitól (pl. Kensal Green vagy Highgate): szigorú négyzetes úthálózat vezet végig a sírok között, melyet kisebb, kör alakú terek törnek meg. A padokkal övezett központi sétány egy oszlopsorral szegélyezett épületcsoporthoz visz. Itt helyezkedik el a kápolna, amit a római Szent Péter Bazilika mintájára alakítottak ki ill. innen közelíthetők meg a katakombák is. Aki kíváncsi a temető elrendezésére, itt nézheti meg felülnézetből: Wikimapia- Bromnton.
A 16,5 hektáron elterülő temetőben közel 200.000 halott nyugszik és 35.000 síremlék (szobrok, keresztek, kripták, egyszerű sírhalmok vegyesen) található. A tekintélyes mennyiségű hollón kívül az angol temetők megszokott lakói, az éhenkórász szürke mókusok is feltűnnek a sírok között, a szürkület közeledtével pedig állítólag még rókával is lehet itt találkozni.
A helyiek szívesen használják parkként a sírkertet: bőven látni itt sétáló, pihenő embereket és párokat, de botlottam már gördeszkásokba és amatőr festőkből álló művészegyletbe is. Kutyasétáltatásra és biciklizésre kijelölt utak is vannak.
Jómagam kétszer jártam a Brompton temetőben: először 2003 novemberében, amikor az utolsó erejét próbálgató őszi napsütés és a közelgő telet jelző csípős levegő tökéletes atmoszférát teremtett az őszi színkavalkádba burkolózó temető felfedezéséhez. Másodszor 2007-ben, egy meleg nyári napon, ekkor egyszerre tűnt bágyasztónak és üdítőnek a zöld rengetegből kiemelkedő, változatos kőszobrok és sírkövek látványa.
