Dunaalmás Komárom-Esztergom megye északi peremén, a Gerecse hegység lábánál, közvetlenül a Duna jobb partján található község. Földrajzi fekvéséből adódóan a történelemben mindig jelentős szerepet játszott. Kőfejtői régtől fogva működnek, a bányászatot még a rómaiak kezdték el.
A komáromi vár erődítési munkálataihoz innét szállították az anyagot, valamint a bécsi császári palotához és az Országház építéséhez is. A honfoglaló magyaroknak egy igen érdekes temetőjét találták itt a X. század második feléből. Feltehetően ez a temető egy kisebb közösségé lehetett, amit generációkon át használtak. Az egyetlen olyan magyarországi temető, ahol a központi tűzhely köré temetkeztek. Első okleveles említése 1093-ban történt egy szent László által írt levélben. A tatárjárás alatt elnéptelenedett a település. A tatárok kivonulása után IV. Béla népesítette be a települést a túlélőkkel, külföldi telepesekkel és visszahívott kunokkal. Régi írások szerint Mátyás király többször járt Almáson. Az 1606-os Zsitva-toroki békekötés idején a török csapatok Dunaalmás területén táboroztak le. Egyes források szerint, a 15 éves háborút lezáró békekötést. Tóth Ferenc "Szülőfalunk: Almás-Rév-Almás-Dunaalmás" című helytörténeti munkája szerint csak a törökök saját békefeltételeit tartalmazó okmányt keltezték Dunaalmásról. A törökdúlás után Almás újra benépesedett. A református lakosság a volt bencés kolostort birtokba vette, és elkezdte felújítani. A dunaalmási fürdőkultúra a római korból származik. A komáromi múzeumban található egy feliratos kő, amit Pannónia egykori kormányzója, Lucius Aurelius Gallus állitatott a nymphaknak (a gyógyforrások jószellemeinek), hálából, hogy az almási hévíz gyógyuláshoz segítette. A fürdőre a 18. században Mikoviny Sámuel térképész, vízépítő mérnök talált rá. A fürdő még akkor is jó állapotban volt a református templom és a lelkészlak alatt, a Dunaparton felfakadó gyógyforrás mellett. A gyógyforrást 1751-es dunaalmási látogatása alkalmából Mária Terézia királynő is megtekintette. Vajda Julianna (Csokonai Lillája) 1798-ban költözött Dunaalmásra Lévai István fakereskedő feleségeként. 1855-ben itt halt meg. Kérésére vele temették Csokonai búcsúlevelét és a Lilla dalok c. verses kötetet. Sírja a dunaalmási temetőben található, valamint Petri György (1943-2000), Kossuth-díjas költő szintén itt lelt örök nyugalomra.
