Ha azt nézem, hogy tizenöt év alatt mindösszesen három albummal bír a svéd Sturm Café duó, akkor az eléggé karcsú. Ha ennek a fránya vírusnak köszönhetünk valamit, akkor talán a művészi aktivitást megjelenések terén mindenképpen. Gustav Jansson és Jonatan Löfstedt is végre adott a buzgó és lelkes testzene rajongóknak: a Fernes Land a 2015-ös Europa!-t követően az idei EBM Day-re időzítve február 24-én jelent meg.
Sosem voltam túlzottan tájékozott az industrial vagy EBM színtéren. A honi koncerteken igyekszem ott lenni, a húzónevek albumait érdeklődve hallgatom megjelenéskor. Itthon számtalan szakavatott ásta több méter mélyen bele magát a rozsdás vasba, az ő véleményük mérvadóbb lehet. Ami engem illett, a Sturm Café megelőző anyaga jobban ült nálam a friss koronghoz képest. A korai Falco vagy italo-diszkó elemek súlya aránytalan, a régisulis testzene inkább minimál szintipop, 80-as nosztalgia. Nem markáns a különbség az örökséghez képest (például a Schauspiel abszolút üt), de az analóg lehelet nem az erő, hanem a báj irányába tolódik. Ezért is lehet, hogy a kilencszámos Fernes Land második fele valamivel jobban csúszik a talpam alá. Ízlések és pofonok, "dobbannak a bakancsok". (kép forrása: wikimedia)
