23. éve tündökölt karácsony első napján fekete színben a chemnitzi Stadthalle. Akik el akartak menekülni az ünnepi giccs elől, azokra két színpadon is kellemes elektro-gothic-industrial potpourri várt a Dark Storm fesztiválon. Az előcsarnokban egy kisebb piacot alakítottak ki, ahol nemcsak ételt és italt vásárolhattunk, hanem kedvenceink cd-it is beszerezhettük és a ruhatárunkat is gazdagíthattuk.
A bulit késő délután a maszkírozott, véres ruhában fellépő német Ost+Front nyitotta meg a nagyszínpadon. A berlini banda zeneileg az „Új Német Keménységhez” tartozik, eléggé emlékeztetett a Rammstein-ra. A dalok szövegei gyakran társadalomkritikusak, illetve az emberi psziché és viselkedés mélységeit boncolgatták. A legnagyobb tombolást az utolsóként eljátszott „Bitte schlag mich” váltotta ki, ami közben fekete lufieregetés is volt.
Tovább folytatódott a táncőrület az utánuk következő szintén Berlinből érkező Tanzwut-ra. Középkori hangzás és az indusztriális rock/metál stílusok párosultak a Corvus Corax tagjai által 1998-ban alapított mellékprojektnél. A színpadkép (hajó, vitorla, kötél) hűen tükrözte a nemrég megjelent legújabb albumuk („Tengerész”) címét is.
A kisteremben a brit Massive Ego pörgetett tovább minket a darkwave dalokkal: „I Idolize You”, a nemrég elhunyt Marie Fredriksson emlékének ajánlott „Low Life” és a Blutengel-es Chris-sel megénekelt „For The Blood In Your Veins”.
Tovább fokozta a hangulatot a mexikói Rabia Sorda. A Hocico-s Erk itt is vadul ugrált, rohangált a kisszínpad egyik oldalától a másikig, zeneileg azonban ez a formációja kevésbé volt agresszív és zörgős (Out of Control”, „Deaf”, „Radio Paranoia”). Nem tudni, mi történhetett az énekessel, de kétszer is a földre rogyott, a kezeibe temette arcát és elkezdett sírni. Aztán felállt és mintha mi sem történt volna, tombolt tovább.
A nagyteremben máris kezdett a hannoveri Unzucht. A már tíz éve létező dark rockot/dark metált játszó zenekar neve fajtalankodást jelent. Az együttes 2010-ben megnyerte a M'era Luna újonc versenyét is, ami után megnyíltak előttük a fesztiválok kapui.
A kisszínpadot a frankfurti Solitary Experiments foglalta el. Az 1994-ben alapított banda az első években még énekesnővel is rendelkezett, a kilépése óta azonban egyedül Dennis tartja kezében a mikrofont. Másfél hónappal ezelőtt volt huszonöt éve, hogy megszületett az együttes, ennek örömére Berlinben két koncertet is adtak egymást követő napokon a rajongóknak. Az elektro/future pop számokra („Rise and Fall”, „Immortal”, „Stars”) és a Feindflug feldolgozásra egyszerre mozgott a tömeg, levegőhöz már igen nehezen lehetett hozzájutni.
A másik teremben a német Das Ich zendített rá és mutatta meg nekünk a halálművészetüket. Stefan és Bruno mindig ötvözte a zenét a színészettel, az expresszionizmust a klasszikus és gótikus elektronikával. „Kannibale”, „Uterus”, „Gottes Tod” és az elmaradhatatlan „Destillat” közben az énekes ábrázata, szemforgatása még erőteljesebbé tette a műsort.
Őket követte a szintén német Diary of Dreams. A harminc évvel ezelőtt Adrian Hates által létrehozott darkwave „napló” évről évre kedveltebb, lapjai hol melankolikusak („Traumtänzer”, „Undividable”), hol brutálisak („Made in Shame”, „King of Nowhere”), de mindig megéri beléjük lapozni.
A kisszínpadon feltűntek a Ruhr-vidéki sötétség EBM-indusztriál árnyékai, azaz az S.I.T.D.. Egy rövid intro után máris belevágtak a legújabb album „God's Blessing”-jébe, amikor a hangzással történt valami, recsegett-ropogott minden. Carsten leállította a koncertet, hogy csináljanak valamit, mert ez így nem élvezhető nekünk és nekik sem. Kb. húsz perc telt el, mire meg tudták úgy javítani, hogy ne zörögjön, viszont 1-2 számot nem tudtak eljátszani, mert átugrotta a rendszer, így a közönségkedvenc „Richtfest” ezúttal kimaradt, de volt „Dunkelziffer”, „Rot”, „Kreuzgang” és „Genezis”. Nagyon sajnáltam, hogy a hibák miatt így kicsivel kevesebb játékidejük volt, még annak ellenére is, hogy csúszott minden és nem kellett a tervezett befejezéskor abbahagyniuk. Az énekes nagyon megköszönte, hogy sokan kitartottunk, velük maradtunk és nem mentünk át a másik terembe.
Pedig ott is forrósította már a hangulatot Peter Heppner és csapata. A hamburgi szintipop/darkwave nagyágyútól nemcsak a szóló albumairól hallhattuk a jobbnál jobb számokat („...und ich tanz'”, „Alleinesein”), hanem a híres Wolfsheim slágereket („Once in a Lifetime”, „The Sparrows and The Nightingales”, „Kein Zurück”) is megkaptuk tőle.
Sietnünk kellett, a kisterem utolsó fellépője az elektrot játszó berlini Solar Fake volt. Hatalmas ováció tört ki, amint Sven a „Sick of You”-val a deszkákra ugrott. Mint mostanában mindig, most is élő dob erősítette a fellépést, Jens segítségével. Andre pedig szokás szerint megvadult a szintije mögött és úgy gerjesztette a közönséget. Itt is volt egyszer egy technikai hiba, az énekes mondta is, hogy reméli nem fog újból az előző szám elindulni. Nemcsak a hölgyekre gondoltak, a lágyabb dallamok („Invisible”, „I Don't Want You In Here”) mellett megjelentek a tombolósabb számok („Parasites”, „Observer”) is és hallhattuk az Editors féle „Papillon” feldolgozást is.
Az estét a berlini bodypopper And One zárta. A mindig fess Steve fekete öltönyben és piros nyakkendőben pörgött-forgott és piruettezett a nagyszínpadon, akárcsak egy búgócsiga, sőt egyszer lejött a földi halandó közönség közé is. Csak egy magasba tartott szelfibot jelezte éppen hol jár, mert látni nem lehetett apró termete miatt. Ismét vicceket mesélt arról, hogy hány centiméter. Mármint magasságra. Best-off koncertet kaptunk: „Shouts of Joy”, „Military Fashion Show”, „Techno Man”, „Krieger”, „Für”, „High”, de nem hiányozhatott a DM-es „Photographic” és a Project Pitchfork „Timekiller”-je sem. Mindenki ropta a táncot, szuper befejezése volt a fekete karácsonynak.
Akinek még bírta a lába, az átballaghatott a város legrégebbi klubjába, a Rókalyukba, ahol a hivatalos afterparti zajlott. Sajnos a hely elég kicsinek bizonyult annyi embernek, így mi pár perc ottlét után a hotelszobánk irányába indultunk meg.
A szervezők már kiírtak egy pár ütős nevet a következő évi fesztiválra, a jegyértékesítés is elkezdődött.
Találkozzunk jövőre is Chemnitzben!
