Még nem említettük meg az amerikai kultikus deathrock banda, a Mephisto Walz nevét rovatunkban, talán csak Bari Bari új bandája a Scarlet’s Remains kapcsán. Pedig e formáció hiányában, biztosan szegényebb lenne a deathrock mezőny. A zenekart 1985-ben alakította Bari Bari gitáros, aztán csatlakoztak hozzá a többiek, felsorolni lehetetlen, a lényeg, hogy az említett úriember kivételével jöttek, mentek a tagok.
Aztán beszállt hozzá egy énekesnő, Christianna, és innentől ők ketten alkották a Mephisto Walz-ot. Sőt, eme lemezen is csak ketten vannak feltüntetve a cd bookletjében. A lényeg, a banda nagyon nagy hírnevet szerzett magának, ez főleg a ’90-es években jött számukra, már ami Európát illeti, az államokban azért jóval ismertebbek voltak előtte is, hála sok koncertnek, és a kultikusabbnál kultikusabb zenekarból érkező bandatagok hírnevének. Az eddigi utolsó lemezük az Insidious, mely visszafogott stílusával eléggé megosztotta a rajongókat. Végül is a bandára eddig sem volt jellemző a brutális dalok tömkelege, és a gyorsasággal is finoman bántak, de sokak szerint ez a lemez túlontúl melodikus lett! Ez így is van…
Az első dal rögtön belecsap a közepébe, középtempós igazi Mephisto Walz szerzemény, de lelassul, és csodálatos mennyei dallamokat szül, majd visszatér a picit zúzósabb rész. Ez még nem adhat okot igazán panaszra, ilyen dallal a régi lemezeken is találkozhattunk.
Az Our Flesh, hozza ezt a szintet továbbra is, egy kicsit lazább könnyedebb, gyorsabb dalocska, Christianna gyönyörű énekével és Bari Bari zseniális gitártémáival. Aztán a következő három dalban a főszerep a melodikus, mámorító dallamoké, hallgatásuk közben az ember szinte ébren álmodik! A 6. tétel az I Want egy igazán sötét ős „Mephisto-dal”, rideg, fagyos, nyomasztó, amilyennek lennie kell - aztán a közepe táján kissé enged a komorságból, majd azért visszatér a sötét hangulat a dal végére. A Witches Gold is a régi ízt hozza, könnyed gyors, izzó nóta. Jó dal, az utána soron következő Memories Kill is, a gitártémákra érdemes nagyon odafigyelni. A Nightingale az albumot beharangozó kislemez címadó dala is volt, és nem is csoda, hiszen gyönyörű alkotás, mely magába vegyíti a banda régi ízét, egy új hangulattal fűszerezve. Csodálatos gitárjátékkal örvendeztet meg minket Bari Bari, Christianna hozza kesernyés, de elbűvölő énekét. Az albumot záró kompozíció, az Ombra Mai Fu egy komolyzenei szerzemény, érdekes, de nem rossz lezárása a lemeznek. Mindenesetre kíváncsi leszek a következő lemezükre (ha lesz még?), mivel Bari Bari mostanában ennél a muzsikánál jóval keményebb deathrock bandákkal dolgozik együtt. Ez a lemez viszont akkor is maximális! A cd Amerikában és Európában is megjelent, az amerikai csodálatos digipack borítós, az európai sima tokos formátumban, eltérő küllemben.
(10/10) Honlap és kiadó: Mephisto Walz, Dark Dimensions
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
