Mystery Gang: Megőrülök érted

- A városi dzsungel ritmusa -

Érdemes-e hallgatni a XXI. század elején rockabillyt? Ez nagyon komoly kérdésnek tűnik a trendek áradatában, de igazából mesterkélt maga a felvetés is, hiszen pontosan annyi értelme van, mint barokk kamara zenét (ami ugye sokkal "régebbi") és amennyi értelme nincsen mondjuk műanyag zenetévés löttyöt, mert holnap már sehol sem lesz. A lényeg tehát az lenne, hogy mindaz, amit hallgatunk az nemcsak minőségi, hanem időtálló és hiteles is legyen. Mond-e valamit rólunk vagy nekünk. Az igazi rock n roll azonban nem egy túl bonyolult dolog, nincsen mit bonyolítani benne mert elveszik belőle a spiritusz.

A Mystery Gang tudja ezt, valószínűleg mindig is tudta, de igazán nagyon komolyan most csapódik le először a lemezén ez itthon is. Ennek a legfőbb oka, hogy az új lemez magyar nyelven szól és ennek megfelelően az első perctől arcul vág az a szimpla dobogás és húzás (leginkább Egri Péter énekes szavaival: "a zakatolás"), ami ebben a zenében benne van. Az gitárakkordok és a basszus, meg a dob a mondanivaló is az: vágy (jó csajok, hódítás), hangerő, tánc, a banda és a bűnös város, amelyben persze megtalálják a helyüket a hallgatók és a zenészek is. Több, mint tíz szám és mégis alig félórás lemez - mindez engem a Ramonesre emlékeztet leginkább, kásás korai punk opuszokra, mint a Hungáriára (mindezt csak a rosszmájúak miatt, persze, hiszen a műfaj sokkal tágabb értelmezési kereteket is mutat, a Mystery Gang esetében Bo Diddley, Johnny Burnette és Carl Perkins inkább). A zenekar felvállalja a garage stílust, amiben a hangzás maximálisan ottvan (sokkal jobban sikerült mint a Jungle Fever-en, Egri Péter hangja ott nem jött össze az effekt alatt), de az életérzés is: tetkós fickók felhajtott szárú farmerban, napszemüvegben és atlétában rock n rollt tolnak egyszerű cuccokon.
Ne is bonyolítsuk tovább: a Mystery Gang minden hangja és másodperce ezen a lemezen a legjobb. Ebben benne van az is, amikor Döglégy Zolee-val közösen jegyzik a "Telepi gyerekek" című dalt, amelyik az egyik leggyorsabb tempóval és legjobb szöveggel bír a lemezen, főleg a refrén (Egri és Zoli párosa: Telepi gyerekek / Csak a baj van veletek / De az élet a tietek/ Amíg utol nem ér). Döglégy barátunknak ez a második általam ismert hiteles zenei elmozdulása a F. O. System koncert óta, ami önmagában meglepő és remélem mutatja azt, hogy ez a recenzió objektív. A "Vedd át a ritmust" második változata azonban már nem kellene, de ennyi öncélúság talán belefér. Maradnak a fejben a kásás refrének, szimpla szövegek ("Riadólánc! - Dzsungeltánc!", de a legjobb amikor ritmusváltás után bekiabálják az egyetlen szót: "Balhé!") és a monoton nyers gitárakkordok és ezek egyvelege, a zakatolás. És mivel a lemez rövid, újra feltesszük. És újra megint. A rock and roll pedig fenékbe rúgja a XXI.század plasztik löttyét - legalábbis cirka fél órára.

Honlap : Mystery Gang honlap