Doppelganger: 12 Steps To Inhumanity

- a 13. ugrás-

Sajnos a 2008-as esztendő nem éppen a deathrock muzsika éve lesz, nagyon kevés zenekar jelentet meg új lemezt ebben a műfajban a tavalyi évhez képest, akkor ugyanis csőstül zúdult az áldás a nyakunkba. Szinte egy kezemen meg tudom számolni, mely fontosabb kiadványok jelentek meg idén, pedig már az év második felében járunk.

Az orosz Doppelganger a gothic rock felől érkezett, kellemesnek ható muzsikájukat nem is oly régen mutattam be ezen az oldalon. Mint akkor leírtam, a banda utolsó, „Saturnian Rings” albumán már jelentkeztek deathrock hatások, várható volt, hogy ebbe az irányban fog következő lemezük elmozdulni. Sejtésem be is igazolódott, a „12 Steps To Inhumanity” ízig-vérig ezt a stílust képviseli. Nem igazán tudom, hogy ez szívből jövő váltás volt e részükről, vagy csupán a most fellendülőben lévő műfajt próbálják e meglovagolni, annyi azonban bizonyos, hogy e téren is sikerrel jártak. Mellettük szólhat még, hogy a tagság az utolsó lemezük előtt majdnem teljesen lecserélődött, lehetséges oka lehet ez is a váltásnak. A lemezen hárman működnek közre: Dmitry Flo-ének és basszus, Black Cat-gitár, és Maggoth dobokon.
Ez a 12 dalt tartalmazó album egy igazán remekbeszabott deathrock/post punk muzsikát rejt, mely nagyon is távol áll az általuk korábban művelt szellősebb, könnyen emészthető gothic rock dalokhoz képest. Többnyire lassú-középtempós dalokat hallunk (bár akad pár gyors is), melyek sötétebbek az éjszakánál is! Zeneileg magukon hordozzák a deathrock minden sajátosságát, pattogó punkos ritmusok, hullámzó gitárdallamok, és Dmitry Flo kissé rekedtes, de nagyon ide passzoló éneke. Nem mondanám, hogy ez egy teljes mértékben egyéni muzsika, pár banda neve beugrott a lemez hallgatása közben, mint például a Bloody Dead And Sexy, vagy a korai Christian Death. Mindenképp kiemelendő, a gitár által játszott pompás dallamok tömkelege. Emiatt a produkció erősen a kaliforniai stílusra hajaz, azonban érdekes módon a kissé lendületesebb szerzemények az európai vénával kacérkodnak. A dalszövegek ellenben nagyon egyszerűek lettek, szinte csak pár sorból állnak dalonként, talán felesleges is hosszú eposzokba bonyolódniuk. Megemlíteném, hogy végig angol nyelvű éneket hallunk – ha valaki idegenkedne az orosztól –, véleményem szerint ezt a kiadványt a nemzetközi piacra való betörés jegyében készítették.
Alapjában véve egy erős deathrock lemezt hozott össze az orosz trió, mely nem csak hazájában állja meg a helyét!

(10/8)     Kiadó és honlap: Gravitator, Doppelganger