Végre új albummal jelentkezett az egyik legnagyobb, és méltán oly népszerű amerikai Faith And The Muse. Nem kissé várakoztatták meg rajongóikat, utolsó kiadványuk (The Burning Season) 2003-ban jelent meg, ami azt jelenti, hogy kereken 6 év telt el. Ezalatt az idő alatt, Monica Richard „Infrawarrior” címmel jelentetett meg szólólemezt, William Faith pedig különböző zenekarok lemezein producerkedett. Az „Ankoku Butoh” megjelenését, és az azzal egy időben zajló turnéjukat az underground média mindenhol megkülönböztető figyelemmel kísérte. Az a 6 év bizony rengeteg változást eredményezett az újonnan megjelent nagylemezen, ennek ellenére a banda mit sem vesztett varázsából. Már a „The Burning Season” idejében tapasztalható volt, hogy a korábban sokat alkalmazott kelta zenei motívumok háttérbe kezdenek szorulni, itt is csak nyomokban fedezzük fel őket. A másik, sokkal pozitívabb változás, hogy az új lemez egyes pillanatai olyan dinamikával lettek felvértezve, melyeket eddig még nem tapasztalhattunk a zenekar életében.
Gondolok itt arra, hogy a lemez bővelkedik deathrock zenei megoldásokban, mely stílus bár mindig is felbukkant a FATM albumain, most olyan intenzív erővel tör magának utat, mint eddig még soha. Az „Ankoku Butoh” erőteljesen építkezik a távol keleti (elsősorban japán) kultúrából, és a szövegek nagy része is innét merít, a természettel foglalkozó sorok mellett. Maga a szövegkönyv is ennek szellemében készült: Hátulról kell lapozni, és a lapok jobbról következnek balra. Elég érdekes, és egyénien hat, eddig csak mangák esteében találkoztam ilyen megoldással. És most nézzük a cd-t, mely véleményem szerint, a zenekar egyik legszebb alkotása.
Kellemes, éteri hangulattal nyit a „The Woman of the Snow”, párperces, gitár nélküli instrumentális, andalító szerzemény, mely intróként is felfogható. Akárcsak az utána következő „Kamukine”, mely vonósokkal megtámogatva igazi komolyzenei témával rendelkezik, alig több mint egy perc, mégis szinte elvarázsol. Ördögi megoldás volt ebből a csodálatos hangulatból letaszítani a hallgatót a mélybe, hiszen a „Blessed” című kompozíció következik, a leggyorsabb nóta a lemezen, és a zenekar életében is. Szélvészgyors deathrock tekerésnek lehetünk fültanúi, olyannak, mely bármely L.A.-i tarajos brigádnak becsületére válna! Hullámzó, agresszív, mindent elsöprő dallamfelépítés, és Monica csodálatos éneke mesterien olvad egybe! Ez számomra az abszolút favorit dal, ami a 2009-es évet illeti! Törzsi ritmusokkal operál a „Battle Hymn”, bivalyerős törzsi dobokkal, melyek igazán technikás megoldással büszkélkedhetnek. Nagyon jó dal, melyben némi hangulatfokozó, buzdító kiabálást is hallhatunk. Először, csak igazán a „Bushido” dobtémái idézik fel bennünk a japán szellemiség jelenlétét, zeneileg itt érezni először a távol keleti ízt.
William Faith énekével büszkélkedhet a „Nine Dragons” című kompozíció. Ebben a dalban a rituális énjük bontakozik ki elsősorban, persze, némi japán hangulat is társul hozzá. Most leszögezném, a zenekar nem ment át visual kei stílusba, és a keleti zenei megoldások egy nagyon sötét atmoszférával bírnak, nem holmi divatos gothlolita szerencsétlenkedéssel!
Ismét egy kis pihenő, a „Harai” személyében, percnyi instrumentális meditatív hangulat csupán. És ismét egy zseniális deathrock/ gothic hangulattal megáldott középtempós dal következik, a „When We Go Dark”. Elbűvölő hangulata, és Monica csodálatos, misztikus énektémája a régi FATM dalokat idézi fel bennem. A „The Red Crown” nagyon lassú, sejtelmes megoldásai viszont érdekes mód a Mephisto Walz-ot idézik, főleg a gitárok sírontúli hangja ébreszt bennem ilyen érzéseket. Kellemes, éteri hangulattal lett felruházva a „Kodama”, mint ha csak egy régi film zenéje lenne, érzéki, sejtelmes, lassú, zongorára épülő szerzemény. Goth rock, és etno zenei hatások keverékeként írható le a „She Waits by the Well”, lassú, és gyorsabb, erőteljes dobokkal operáló keleti hatásokkal fűszerezett nóta. Ismét gyors, és vadabb szerzemény következik, a „Sovereign”, melyben William, és Monica egyaránt hallatja hangját. Mégis, csodálatos atmoszférával, érzésekkel megáldott nóta ez, igazi L.A.-i hangulatú goth kompozíció. Zárásként a lassan hömpölygő, „To Be Continued” hallható, mint ha csak köszönetet szeretne mondani a hallgatónak. Csodálatos végkifejlet!
Hát, ennyi lenne a cd, több mint 45 percben. És most térjünk át a dvd részre, hiszen, az „Ankoku Butoh” A5-ös méretű digipak kiadványként egy dvd-t is rejt magában. Ezen a diszken két új dal videója is látható: a „Battle Hymn”, és a „Blessed” című nótáké. Előbbi természeti képekkel tarkított felvétel, míg az utóbbi koncertfelvételekből lett összevágva. Találunk itt egy interjút is Williammel, és Monicaval. Majd pedig nem kevés régi FATM koncert felvétel látható, 1994-től 2007-ig. Persze, nem hiányozhatnak az igazi slágerek sem, de érdekes, a zenekartól rég nem látott/hallott felvételek is sorakoznak itt. Ezen kívül még más érdekességeket is rejt a dvd, mindez 2 órában!
Meg kell még említeni, hogy a lemez felvételénél segédkezett Paul Mercer hegedűn, és Marzia Rangel (Scarlet’s Remains, Deadfly Ensemble, Christ vs. Warhol) csellón.
Érdemes beruházni erre a kiadványra, hiszen a cd, és dvd együtt baráti áron nagyon szép kivitelben igazi kincset ér! Jómagam már rongyosra hallgattam/ néztem ezt a kiadványt, és még most sem tudom megunni. Ismét egy varázslatos album a FATM-tól, mely bár kilóg kissé a tőlük megszokott lemezektől, mégis óriási erő, és érzelem lakozik benne. Mely előadására csak a FATM képes… Remélhetőleg, nem kell ismét 6 évet várni a következő albumra! Hibátlan, csodálatos kiadvány!
(10/10) Honlap : Faith And The Muse
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
