London After Midnight: Violent Acts...

- halovány éjfél -

Ismét egy visszatérésnek lehetünk tanúi, ezúttal a London After Midnight jelentkezett több mint 10 év után újabb albummal (ha az újrakiadásokat nem számoljuk)! A kaliforniai banda 2 lemezzel, egy kislemezzel, és egy válogatással óriási népszerűségre tett szert, a stíluson belül.

A „Selected Scenes From The End Of The World”, és a „Psycho Magnet” után az egyik legnagyobb reménységként tartották nyilván a zenekart, ez a népszerűség a mai napig megmaradt. A sokéves, nagylemez nélküli csend ellensúlyozásául rengeteg európai koncertet adtak, fesztiválokon léptek fel, és Sean Brennan-t mindenféle más formációba hívták egy-egy dal erejéig vendégszerepelni. Szóval, a zenekar hírneve nem lankadt, a külföldi underground magazinok is cikkeztek róluk eleget. Csupán, az új lemez késett, pedig, már évekkel ezelőttre ígérték megjelenését. Pár éve olyan pletykák is felütötték fejüket, miszerint a banda már elkészítette az albumot, de az olyan rosszra sikeredett, hogy a kiadó visszaküldte őket a stúdióba. Hogy ebből a kósza hírből mi igaz, és mi nem, azt nem lehet tudni, de az új lemez tükrében kérdem én: akkor milyenek lehettek azok a dalok, melyek a kiadónak nem tetszettek? Ugyanis a „Violent Acts Of Beauty” elég haloványra sikeredett… E tényben talán az is közrejátszik, hogy az énekes/gitáros Sean Brennan mellől az egész régi tagság „lelécelt”. A 2007-es Európa turnén csupán Randy Mathias basszusgitáros, és Joe S. dobos csatlakozott a frontemberhez. És most térjünk rá a lemezre, mely sajnos nem a legfényesebb csillagok közé tartozik a gothic zene egén! A CD egy exkluzív digipack kiszerelésben jelent meg, ezen 12+4 (bonusz) dal foglal helyet. Nem azt mondom, hogy csapnivaló a lemez, mert ez nem igaz, de mintha minden jó téma kicsúszna a kezeik közül. Vannak jó dalok a lemezen, néhány pillanat erejéig visszatér a régi hangulat is, de egységében sajnos középszintű a produkció.
Mint várható volt, az elektronika is nagyobb szerepet kapott mint korábban, egyes helyeken meglehetősen merész dolgokkal is találkozhatunk, máshol meg unalmas az egész! Például a „Feeling Fascist?” egy a jobb dalok közül, mely a régi időszakukat idézi teljes mértékben. Találunk itt misztikus szintetizátorszőnyeget, egyszerű dobtémát, és hullámzó dalfelépítést. A 3. dalban, mely címe „Nothing’s Sacred” ez a régi világ keveredik az újabb hangzással, és ha a lemez többi dala is hasonló lenne, egy rossz szavam se lenne! Lendületes darab, sok elektro témával, gitárral. Sokkalta jobb dal lenne a „The Kids Are All Wrong”, ha az elejét nem rontották volna el „tucc-tucc” ritmussal, a gyors, és jó témákkal rendelkező dalnak remix jellege lett, pedig még véletlenül sem az! A „Love You Death” is olyan, mintha a régi és az újabb hangzású London After Midnight találkozna. Nem kevés misztikus hangulattal bír eme kompozíció, ez elsősorban a billentyűsöknek köszönhető. Lassabb dalok közül a „Heaven Now”, és a „Pure” ami kiemelkedő, bár ezek csupán jó dalok, és nem több.
Ennyi, a remixekre meg kár szót fecsérelni, nem rosszak, és kész! A lemez producere Julian Beeston (ex- Nitzer Ebb) volt, a hangzásra nem is lehet panasz. Sajnos, a LAM odáig süllyedt, hogy pár őket másoló kópia banda is jobb eredményeket ért el ennél a produkciónál. Ez tipikus esete annak, hogy mi történik egy bandával, mikor is a hírnév, és dicsőség a fejükbe száll! Reméljük, mihamarabb visszatalálnak önmagukhoz!


 

(10/7)     Kiadó és honlap: Trisol, London After Midnight


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 07. - 10:53 | © szerzőség: Őszentsége