Április nyolcadikán jelent meg a legendás német martial-industrial zenekar, a Von Thronstahl már-már türelmetlenül várt új lemeze, a Germanium Metallicum.
A kiadás rengeteget csúszott, a lemezborító már több, mint fél éve kinn volt a MySpace-es oldalukon, egy szeptemberben adott interjújában Josef októberre ígérte a megjelenést, aztán jött az újév, teltek a hónapok és végül április nyolc lett belőle. Szerencsére megérte várni...
...eleinte persze nem így gondoltam, első hallgatásra nem igazán tetszett, kicsit erőtlennek éreztem, illetve mindenképp' másnak, mint amire számítottam, ugyanis a zenekar úgy ígérte, hogy a felvétel zenei szempontból a Bellum, Sacrum Bellum!? folytatása lesz. Aztán többszöri hallgatás után kezdtem egyre jobban és jobban ráérezni a dolgokra.
A lemez zeneileg talán a Bellum Sacrum Bellum!? és a Sacrificare között van, hangszerelést, és a zene hangkollázs-jellegét tekintve a Bellum, Sacrum Bellum!?-ról (a zenekar munkásságát ismerőknek feltűnhet, hogy szinte minden szám tartalmaz egy-egy loopot vagy beszédmintát egy, már meglévő felvételükről), míg lassabb tempóját és lírikusabb hangvételét a Sacrificare-ről kölcsönzi.
Persze a zenekartól megszokott módon újítások is vannak, például a minden eddiginél monumentálisabb, élethűbb nagyzenekari elemek, amelyek loopolási technikái néhol már a korai martial zenékre hasonítanak (pl. Der Blutharsch). Ami talán a legfurcsább volt, hogy a majdnem 70 perces anyag sok rövidebb, összesen 19 számból áll, ami kicsit darabossá teszi a művet, bár ez a koncepció szempontjából nem gond és nem is unalmasak a számok, talán a lemez feléig. Onnantól viszont valami oknál fogva elveszti addigi energiáját és vontatott lesz... Ennek megfelelően eléggé ekleltikus lemez lett, van itt az E Pluribus Unumról is ismert Rilke vers (Legrand/Cornet) és ír népdal is (The Guns & The Drums), hol inkább elektronikus, hol militánsabb, pergő dobokkal, hol akkusztikus, neofolkos gitárral, hol pedig torzított, heavy metalos riffekkel.
A booklet szerint a lemez címe a homeopátiában használatos germánium latin neve, amely "megerősíti az ellenállóképeséget és az akaraterőt" és persze utalás Germániára, Németországra is. Szövegileg a Sacrificare-val ellentétben, amely leginkább a zenekar vallásos elhivatottságát tükrözte a Bellum Sacrum Bellum!?-hoz hasonlóan ismét, sőt minden eddiginél politikai(bb) jellegű, amely a zenekart és Josefet az utóbbi időben ért támadások fényében még inkább a "szemben az árral" érzést adják, hogy minden ellenére kitartanak és ki fognak tartani amellett, amiben hisznek.
A lemez elsődleges témája a globalizáció, illetve az Európai Unió-ellenesség (vagy ahogy a lemezen nevezik, a "Global Monsterstate"). Hogy mennyire jó a műfajon belül aktuálpolitikával foglalkozni, mindenki döntse el maga, bár a zenekar munkásságát ismerők biztosan tudják, hogy Josefék sajnos nem egyszer estek már túlzásokba. Annyi biztos, hogy ezen túlzások ellenére jogos a kérdés: vajon megmaradnak-e tradicionális értékeink-értékrendünk ebben a minden gondolkodást befogadó világban és talán ez lehet az album üzenete...
A lemezen rengeteg vendégzenész vesz részt, a booklet szerint gyakorlatilag minden egyes számot más gárda készített, összesen hét országból. A neoclassical-jellegű nagyzenekari szólamok nyilvánvalóan és szokás szerint a The Days of the Trumpet Call-os Raymond P. munkái, illetve a lemezen szerepel a zenekarral az utóbbi időben igen jó kapcsolatot ápoló Rose Rovine e Amanti frontembere, az olasz klasszikusgitár-virtuóz, Damiano Mercuri és a hollandiai H.E.R.R. frontembere, Troy Southgate is. Ami külön meglepett, hogy a lemez nyitószámában egy kicsit más műfajban tevékenykedő német szintipop zenekar a Welle:Erdball egyik énekesnője, Plastique is vendégszerepel.
Egyébként hamarosan egy újabb Von Thronstahl anyag fog megjelenni, amelyet Josef nyárra ígért. Ez egy E Pluribus Unum-jellegű válogatás lesz eddig kiadatlan, illetve csak korlátozottan elérhető, válogatásokon szereplő anyagokkal.
Pár szó a zenekarról:
A Von Thronstahl 1995-ben alakult, Josef K. vezetésével, aki ezelőtt gyakorlatilag teljesen bejárta a dark/gothic színtéret: első zenekara a Circle of Sig Tui volt, amelyjel post/horrorpunk zenét játszott, de volt darkwave (Forthcoming Fire) és Neue Deutsche Härte (Weissglut) zenekara, sőt Preussak néven EBM projektje is. A Von Thronstahl így talán egy hosszú érési folyamat ereményének tekinthető. Első kislemezük 1998-ban jelent meg (Sturmzeit), már ezen is megfigyelhető volt a zenekarra zenei szempontból mindig is jellemző eklektikus összeállítás, a négy számból volt kemény, zajos industrial felvétel, akkusztikusgitáros neofolk és lágy neoclassical nóta is. Első és talán legzseniálisabb lemezükről, az Imperium Internumról ugyanezt mondhatjuk el, bár ekkor inkább még a neoclassical vonal kerül előtérbe. A Bellum, Sacrum Bellum!? rendkívül erőteljes album, bár sokaknak nem tetszik a zene nagymontázs-jellege és a megjelenő EBM/industrial elemek. Utolsó előtti munkájuk, a Sacrificare lírikusabb hangvételű, inkább neofolk stílusú lett.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
