Ha Amanda Palmer vagy a kiváló Katzenjammer Cabaret jut eszembe, szomorúan konstatálom, hogy mintha a dark cabaret műfajban kicsit elhaványultak volnak a kontúrok. Igazán nagy személyiségekre nem találok az utóbbi időben. Külön öröm tehát, hogy ezt a csendet némileg átszakította egy rátalálás Feline & Strange személyében. Az olyan nóták mint a Pretty Please vagy az I'm an Iceberg az aranykort idézik, élvezettel hallgattam. A tavaly áprilisban megelent Trigger Warning-ról berlini főhadiszállásáról a következőket üzenik a hallgatóknak:
A TRIGGER WARNING a Feline & Strange eddigi legpolitikusabb albuma.
Szívszorító. Dühös, tragikus, néha szarkasztikusan ostoba. Feminista. Nem. Humanista. Lehangoló és felkavaró. Ahogy a világ is az manapság.
"Nem vagy egyedül ezekkel az érzelmekkel. Mi itt vagyunk, és hallunk téged. Látunk téged, és kölcsönözzük neked a hangunkat."
Az album címe nem véletlenül Trigger Warning. A dalok nem kegyelmeznek semmilyen emberi mélységnek. A Feline ugyanolyan egyenesen szól a háborúról, a kétségbeesésről, a bántalmazásról, a nemi erőszakról, a gyűlöletről, a diszkriminációról, a depresszióról, az őrületről és az öngyilkosságról, mint valaha. A mű mélyen kapcsolódik Taylor´s transz nőként való coming outjához is. A társadalom, az elvárások és a munkával kapcsolatos előítéletek ellen folytatott, szinte halálos küzdelem után a Feline szó szerint a világ első embereként nyílt meg a párja mellett, kevesebb mint két hónappal a berlini előforgatás előtt. Folyton azt hajtogatta: "Nem szabad elfelejtenem, hogy ez az album nem rólam szól". Feline pedig folyamatosan válaszolt: "De igen. Mindenkiről szól."
