Misfits: A38

A köztudatba lépésének 30. évfordulóját ünneplő amerikai punk legenda hazánkba is ellátogatott világkörüli turnéjának egyik állomásaként. A horrorsminket viselő banda számos utánuk születő stílusra és zenekarra rányomta bélyegét, emiatt koncertjeiken a punkoktól a gothokon át a black metálosokig sokféle rajongóval lehet találkozni. Este fél nyolckor közeledtem az A38 felé, amikor a hajó hídja előtt egy papírra lettem figyelmes, mely szerint technikai problémák miatt a koncertek időpontja csúszik, nem is kicsit! Állítólag defektet kapott a turnébusz kereke Ausztriában, ezért a késés. Szerencsére a kapunyitás érkezésem után fél órára megtörtént, így nem kellett a kinti szeles Duna parton várakozni.

Már mindenki tűkön ült, kezdte türelmét veszteni, mikor úgy tíz óra felé a hajó elé begördült a turnébusz, és a zenekartagoktól kezdve mindenki villámsebességgel pakolt, szerelt, hogy mielőbb legyen végre valami történés. Háromnegyed tizenegy magasságában már a MISFITS fent is volt a színpadon, de egyelőre csak a hangzás megteremtésén fáradoztak. Addig viszont Jerry Only némi énekléssel és basszusozással összekötött kis magánszámot adott elő a végletekig felcsigázott rajongók számára.

Tizenegy órakor aztán elkezdődött a műsor! A Halloween című film betétdala szolgált introként, majd megnyíltak a sírok, melyből három gonosz kinézetű alak sziluettje rajzolódott ki. Jerry Only énekes/basszusgitáros egyetlen szavára orbitális pogó kezdődött a nézők közt. Valóban jobb volt félreállni! Páran saját bőrükön tapasztalták, milyen erőszakos módja is ez a zene iránti rajongásnak, vagy a gőz kieresztésének. Valószínű, hogy pár tarajosnak beletört a foga a nagy tombolásba, erre utalt néhány vérző száj, vagy orr. Visszatérve a zenekarhoz, sajnos nem a legjobban szólaltak meg, de hát mit várhat az ember, ha még rendes beállásra sem volt idő… Punk koncerten a nagyon penge hangzás amúgy sem divat, úgyhogy nem kellene ezen rágódnom! Szóval, a banda tagjai erősen közelítenek az ötven felé, de ez nem mutatkozott meg színpadi munkájukon. Robo ült a dobok mögött, és úgy ütötte a bőröket, hogy azt sok fiatal kollégája megirigyelhette volna! Neki volt egyébként a legszolidabb sminkje, csak a szája volt összevarrtra festve. Jerry, a banda frontembere, a már kultikus Misfits-es séróval és arcfestéssel, koponyás gitárjával meggyőzően énekelt és basszusozott. Igazi frontember, fenomenális hanggal.

Nem szóltam még Dez Cadera gitárosról, aki piros-fekete kabátjában és valóban rémisztően kinéző arcfestéssel a legördögibb alak volt, akit színpadon láttam! Szóval a kinézetre, és zenei tudásra nem lehetett panasz! Régi és újabb dalok egyaránt elhangzottak jó pár klasszikussal az élen. Műsorukban szerepelt három Black Flag nóta is, melyet Dez Cadera énekelt. Produkciójukat talán a legismertebb dalukkal zárták, a „Die, Die My Darling”-al. Körülbelül hetven percet játszottak, melyet én rövidnek találok, de igazából ez a kissé több mint egy óra velős volt és tömör! Mivel a főbanda lépett fel elsőnek, borult a sorrend az est többi résztvevője számára. Kis átszerelés után a magyar THE IDORU kezdte meg félórás műsorát. Nem igazán az én zeném ez, metal, punk, alternatív ízű muzsika, ami nem győzött meg. Igaz, a Genesis feldolgozás nagyon ott volt, azt élmény volt hallgatni, szépen sajátjukká tették a dalt!

Sajnos már sokan hazamentek, mire a furanevű holland HEIDEROOSJES lépett színpadra. Ők már tényleg jól szóltak, és az első pár hardcore-osabb dal után dallamosabbak következtek. Énekesük buzdította az egyre csappanóbb nézősereget, páran táncra is perdültek. Főleg azon számaik tetszettek, melyeknél az énekes is gitárt akasztott nyakába, valahogy töményebbnek hatottak, mégis dallamosabbnak bizonyultak.

Az est utolsó bandája az ír BLOOD OR WHISKEY, mely igazi unikum volt számomra. Kelta zenét kevertek a punkhoz, és ez a fura egyveleg egy meglehetősen hangulatos produkciót eredményezett. Bendzsó mellett harmonika is erősítette a zenekar eszköztárát. Ezt már tényleg nem lehetett egyhelyben bámészkodva bírni, bizony ezek a kocsma szagú dalok jó pár embert táncba hívtak. Sajnos csupán fél órát játszottak, de így is elmúlott hajnali három.

Vegyes érzelmekkel indultam szállásom felé. Egyrészt jó volt látni a Misfitset, és a többi bandával sem volt gond. Azonban a rengeteg várakozás és a program összekeveredése, valamint a rövidsége miatt nem éreztem úgy, hogy ez egy tökéletes est volt. A meghirdetett THE BAMBIX fel sem lépett, de ez legyen a legkevesebb baj! Az előzenekarok megszívták rendesen, hiszen a Misfits után sokan hazamentek, emiatt kevesen látták őket. Mindenesetre a BLOOD OR WHISKEY műsora elűzte az est folyamán bennem kialakult negatív érzéseket; jókedvűen, fütyörészve, bár fáradtan szedtem lábaimat szállásom irányába.