Még a harmincfogásos Nagy Ünnep előjátékaként, december 22-én vodka volt az aperitif: az A38 orrbárjába érkezett a N.O.M (Neformálnoye objedinénie molodiózhi, The Informal Youth Association), a szentpétervári experimentál-artrock legendája.
A zenekar már számos-számtalan koncertet adott Magyarországon is, az underground 40-50-esek hazánkban is számon tartott favoritja, de nem veszítünk semmit, ha körvonalazzuk nagyjából munkásságukat.
1987-ben alakult Szentpéterváron - az akkori Leningrádban. Műfajilag igazi stíluskavalkád jellemzi; a rock alapot ska, komoly- és népzenei hatásokkal öntik nyakon, opera-énekléssel cirkalmazzák, a körítés pedig színházi performansszá avanzsálja minden egyes fellépésüket. Az orosz mainstream soha nem fogadta be (vagy ők sosem adták be derekukat), de művész-undergroud körök igazi üdvöskéjévé váltak. Ugyan szakadás terheli a múltat, de újraegyesülve 2007-től megállíthatatlanul zakatol a N.O.M mozdonya. Ezúttal egy hajónak kormányozta frontálisan a szellemmasiniszta (Sergey Kagadeyev) ezen a hóeséses hideg estén.
Hétkor a hajóra érkezve kerülgetett a gyomorideg, amikor mindösszesen ötödmagammal várakoztunk és kagylóztuk a beállást. Időközben fél órával tolták a kezdést, erről nem tudtam sajnos. Nem lenne probléma maroknyian hallgatni ezt a koncertet, de meglehetősen elszomorító lehetett volna a zenekarnak két nappal Szenteste előtt zátonyra futni. Szerencsére nem ez történt, az idő előrehaladtával szépen megtelt az orrbár, bár ez nem jelent többet 70-80 embernél.
Bő félórában érdekes előhang fültanúi lehettünk, pestismaszkban (a zenekar egyik szimbóluma) gitárjáték volt hallható két N.O.M tagra hangolva. A megszokottól igencsak eltérő prológus volt ez, szép dallamok, fricskátlan instrumentális hangfolyam. A csúcsokon Nick Cave Let Love In-jának dallamvilága, a középtartományban füstös 70-es évekbeli presszómagány, az aljnövényzetben pedig a 80-as évek diszkóhangulata törpült - összességében kellemes, de mi ez, miért tart ennyi ideig?
Helyére görbült a kérdőjel egy szaktárs felvilágosítása által: egy, a zenekarról készített nagyszabású dokumentumfilmre írt zene ez, így már megnyugodhattam, az oroszok nem veszítették el a humorérzéküket.
És itt is van a kutya elásva, miért nemcsak egy szimpla koncerttel gazdagodhat, aki N.O.M-ra látogat. Már az elegánsnak tűnő taplig fekete nyakkendős megjelenésben is volt egy huszárvágás: a nadrág a klasszik kínai piacos fűzős-gumírozott fajtából volt való, romba döntve a méltóságteljes eleganciát. A koncert során a gyakori átöltözések díszleteként az önirónia és a társadalmi toposzok ledöntése is terítékre került - tartalomhoz a forma. Az ötfős brigád nem fukarkodott az idővel sem, a prológuson felül csaknem két teljes órát játszottak, igazán régi slágereket is megfuttatva, természetesen leporolva a "legek N.O.M-ját, a К Чортям Собачьим korongot is.
Akár lassabb, akár a zömében pergő ritmusra váltottak, a nagyszerű dallamvilág és ötletes zenei kíséret, valamint az operai magasságokba is emelkedő kiváló énekesnő és a bőgőt kezelő bariton megállás nélkül vitte a hallgatót.
A közönség egy jó része kívülről fújta a nótát, ami köszönhető volt a szép számú orosz látogatónak is, emelkedett év végi hangulatot teremtve a publikum sorai között.
Soha jobb évzárást nem kívánhatnék, gondoltam a szakadó hó - kombinó - Nyugati pályaudvar függvényében, amiért köszönet illető a kedves Szervezőket is.
