Linea Aspera

 
 
A combcsonton vékony barázdákat húzó londoni duó ugyan már nem aktív, de kedveltek nótái a dark minimal szinti világát hallgatók körében - gyakran bukkan fel a közösségi oldalakon és hivatkozásul is. 
 
"Az út vége: eső oldotta rozsda a lépcsőn"
 
2011 és 2013 között három hanghordozót adott ki Ryan Ambridge gépkezelő és Alison Lewis. A hölgy hangja genetikailag kódolta a 80-as éveket, úgy ahogy van, annak hangulata köszön vissza. A new-wave melankolikus térfeléről, egy gramm gitár nélkül, hamisítatlanul. Túlságosan nem veszhetünk el a kacifántos albumcímek rengetegében, a Linea Aspera EP kazettán, majd ugyanezen a néven az LP a Dark Entries kiadónál jelenik meg 2012-ben. A befejezés meglepő húzással a Linea Aspera II címen zárja be a kört, tulajdonképpen a siker küszöbén léptek vissza egyet, nem sokkal több, mint 10 nótát örökül hagyva maguk után.
 
 
Pedig ha csak a Lebanon Hannover ívelő népszerűségét nézzük, ennek a műfajnak respektje lett újra, sokan porolják le elektronikus zongoráikat, hogy a szimpla szintipopba új ötletekkel életet leheljenek.
Nekrológ helyett aktualitást azzal nyer a fentebbi néhány sor, hogy Zoè Zanias néven Alison továbbra is a zene világában tevékenykedik (Keluar néven Európa-szerte turnéznak), legutóbb az augusztusban megjelent Blackest Ever Black c. Black Rain albumon érhető tetten - a színvilág sokat tehát nem változott. 
 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2014. 09. 12. - 07:13 | © szerzőség: Gelka