Felejtsd el a gondosan kidolgozott, képregényes álgót viselkedést és a The Horrors-hoz hasonló bandák erősen kifogásolható Bauhaus-karaoke nyivákolását, ha egy igazán érett utazást szeretnél a sötétség szívébe, nem kell a leeds-i I Like Trains-nél messzebb keresgélned. A banda zenéje valami végzetes nagyszerűséget idéz tele kéjjel, mindent elsöprő hangszereléssel, eposzian örvénylő gitárokkal és azzal a fajta tűnődő énekkel, amitől Nick Cave is úgy hangzana, mint Miley Cyrus, mikor kielégítik. Csodálatosan sötét, irodalmi zene, rájuk is ragadt a „könyvtárrock” címke, ez nagyban köszönhető a történelmi szereplőkhöz való vonzódásuknak. Például A Rook House for Bobby Fischer című korai anyaguk a sakknagymester és egyben Hitler-rajongó Bobby Fischer ellentmondásos életével foglalkozik, a Terra Nova pedig egy bizonyos Scott kapitány hasonló nevet viselő híres, végzetes Antarktisz-expedíciójáról szól. Kicsit érdekesebb és agyasabb, mint a fiú-találkozik-a-lánnyal-fiú-felszedi-a-lányt dalírási módszer, szerintem egyetértesz!
2007-es bemutatkozó lemezük, a fenséges Elegies To Lessons Learnt előrevetítette a zenekar szerelmi afférját a történelemmel, vegyítve egy határozott „fekete erővel”, ami megpróbál rávilágítani arra, hogy fajunk ritkán hajlandó tanulni a történelem által ránk hagyott leckékből. A lemez többek között a nagy londoni tűzvésszel, a salemi boszorkányperrel és az egyetlen, merényletben meggyilkolt brit miniszterelnök […], Spencer Perceval történetével foglalkozik.
2 év telt el az Elegies To Lessons óta, ez az időszak a zenekar szerint olyan volt, mint „lassított felvételben hullámvasutazni, a magasakat és mélyeket elnyújtva az utolsó pár évig”. A csapat felvette a 2. lemezét és arra célozgatott, hogy ezzel eltávolodnak minden korábbitól. „Másmilyennek akartuk. Szándékosan nem írtunk swingben, nem használtunk túl sok zengetőt és visszhangot a gitárjainkon és nem kapcsoltunk szigorú történelmi témákat a dalokhoz.” Ha a 2009-es Sea of Regrets kislemezből következtetni lehet, akkor ez valami különleges lesz. Dave énekes/gitárossal beszélgettünk a kettes albumról.
A ZENEKAR KONCERTET AD NOVEMBER 7-ÉN A DÜRER KERTBEN A CASPIAN (USA, THISQUIETARMY (CAN), ÉS A MARIONETTE ID TÁRSASÁGÁBAN.
VP: - Hogy találkoztatok egymással és mi volt a kezdeti elképzelés?
DAVE: - Eléggé jelentéktelen a történetünk. Guy és én a középiskola óta ismerjük egymást. Együtt játszottunk egy zenekarban és felfedeztünk egy csomó bandát, ami hatással volt ránk. Több mint 10 éve alkotunk együtt zenét, ami ijesztő gondolat. Mikor Leeds-be jöttünk tanulni, rögtön nekiálltunk együtt összerakni egy új zenekart. A kurzusunkon találkoztunk Simonnal, Alistairrel pedig barátokon keresztül, a többi már történelem. A korai elképzeléseink eléggé mások voltak ahhoz képest, ahol most tartunk. Akusztikus gitárokban és népdalokban gondolkodtunk. Talán innen jött a dalainkba a történetmesélés eleme.
VP: - „Történelemmániás” zenekarként szoktak titeket emlegetni. Hogy választjátok ki témát a dalaitokhoz?
DAVE: - Különböző forrásokból jönnek az ötletek, például könyvekből és újságokból. Ahogy elkezdtünk ismertté válni arról, hogy történelmi témájú dalokat írunk, a témák elkezdtek megtalálni minket. Az emberek sokszor megkérdezik, hallottunk-e erről az emberről, arról az eseményről, mi pedig megyünk és utánajárunk.
VP: - Milyen zenék/előadók befolyásolták nálatok a hangzást és a zenei megközelítést?
DAVE: - Tényleg mindenféle. A hangzásunk még mindig fejlődik és még mindig hatnak ránk művészek. Azt hiszem, múltbéli hatásaink, amik drasztikusan megváltoztatták a hangzásunkat, a Sigur Ros és a Godspeed You! Black Emperor voltak. Nick Cave-től és Morrissey-től a szövegi megközelítést tanultuk el. Az új lemez elkészítésénél a Low, a Mew, a The National, a Radiohead és a Wild Beasts zenekarokra hivatkoztunk.
VP: - Majdnem kész a második lemezetek, ami az Elegies To Lessons Learnt címűt követi. Ismét számíthatunk történelmi események felvillanására?
DAVE: - Nem igazán. Az egyik legnagyobb változtatás ezzel a lemezzel kapcsolatosan a szövegvilág. Próbálok kicsit kevésbé rejtélyesen fogalmazni. Azt szeretném, ha az emberek maguk értelmeznék a szövegeket, mielőtt túlmagyaráznám a jelentést. Hagyom, hogy ez a lemez azzal foglalkozzon, hová tartunk, szembeállítva azzal, honnan jöttünk?
VP: - Gondolom, a 2009-es év nagy része az album munkálataival telt, viszont több nagy koncertet is adtatok. Mik voltak a főbb események
DAVE: - 2009-et a Sisters of Mercy Európa-turnéjával kezdtük. Ez volt az első ekkora szabású turnéélményünk. Fantasztikus volt ezeken a nagy eseményeken olyan embereknek játszani, akiknek fogalmuk sem volt rólunk, mint zenekarról. Azt hiszem, megnyertünk magunknak pár új embert. Játszottunk a Latitude Festivalon is, ami tömör gyönyör volt.
VP: - Mit várhat a szűz fül egy I Like Trains élő koncerttől?
DAVE: - 4 vagy 5 jóképű/szőrös embert, akik rockzenét játszanak. Személyesen talán nem vagyunk annyira szerencsétlenek, mint az emberek gondolják! […]
 |
VP: - Ha már olyan zenekarként ismertünk meg titeket, amely irodalmibban közelít a dalszerzéshez, sorold fel az öt kedvenc könyvedet!
DAVE: - Aha. Itt megakadtam. Soha nem volt étvágyam a „klasszikusokhoz” és ritkán olvasok el egynél többször egy könyvet. Alistair tudna olyan választ adni, amitől igazán olvasottnak és világiasnak tűnnénk. A zenekar fennállása alatt főleg életrajzokat és történelmi könyveket olvastam. Akit éppen érdekel a lemezfelvétel művészete, annak Greg Milnertől a Perfecting Sound Forevert ajánlanám. Érdekes betekintést nyújthat az embereknek abba, hogyan is változott (nem feltétlenül jó irányba) az évek során a lemezek felvételének művészete. A másik, ami hirtelen eszembe jut, Nick Cave És meglátá a szamár az Úrnak angyalát c. könyve. Élénk képet fest a kétségbeesésről és igazságtalanságról, ami ott lakozik majdnem mindenben, amit csinál. Mostanában tetszett még a Kecskebűvölők (a filmet még meg kell néznem). Ez csak 3 könyv. Bocs.
_______
LMS: - Az új lemez a korábbi anyagtól történő igen tudatosan eltávolodásnak tűnik – előre elterveztétek, hogy szakítotok az Elegies esztétikájával? Gondolok itt főleg a programozott dolgokra és a tematikára.
I LIKE TRAINS: - Tudtuk, hogy az új albumon irányt kell változtatnunk. Eddigi pályafutásunk alatt egy bizonyos hangzást élesítettünk és történelmi eseményekből, személyiségekből merítettünk ihletet. Ez az Elegies albumon elérte a logikai csúcsát a választott alapanyaggal, amivel lefestettük, miként képtelen az emberi faj tanulni a hibáiból. Ez után már nem lehetett túl sok mindent elmondani a témával kapcsolatban. Az Elegies nagy vállalkozás volt, de az önismétlés nem túl érdekes, így egyértelmű volt, hogy itt az ideje tovább lépni. A következő logikus lépés számunkra az volt, hogy elővesszük, amit tanultunk és elkezdünk a jövőbe tekinteni inspirációért. Ez elég sok kutatással járt, ez alkalommal az éghajlatváltozással és ennek a társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Dúskálok a szövegekben, mikor nagyon sok információhoz jutok. Szóba és időnként dalba szűröm az információkat. […]
LMS: - Zeneileg is haladtatok, mégpedig a leegyszerűsített, harmonizáló és „tisztább” dallamok felé, illetve sokszor a ritmusra építkeztek és számos tempóváltás is van. Ez természetes fejlődés volt vagy kifejezetten akartátok ezeket a változtatásokat?
I LIKE TRAINS: - Más lemezt akartunk. Az írási folyamat kezdetén nem volt egységes elképzelésünk a hangzásról, csak hogy más legyen. Mindannyiunknak megvoltak a zenei ötletei, összejöttünk és megvitattuk. Bár zeneileg kézzelfoghatóbb, hangszerelésben annál összetettebb. Lehet, hogy a történelmi témáktól való megszabadulás is befolyásolta a zenei palettánk szélesítését, főleg a ritmusváltásokat, az ütemezést és a dúr hangnem használatát például. […]
LMS: - A hangszeres színesítés nem csak új hangszerek és hangszerelési ötletek hozzáadásával történt, hanem új hangszíneket csaltatok ki a hangszereitekből!
I LIKE TRAINS: - : Egy gitáros szemszögéből mondom el, de el tudom képzelni, hogy a ritmusszekcióra is igaz. Az iLiKETRAiNS egyik fő jellemzője a zengető és a visszhang használata volt a gitároknál. Ez lett az első, amitől meg akartunk szabadulni. Guy és én egyenesen az erősítőkbe játszottunk mindenféle rákötött effekt nélkül. Hogy őszinte legyek, először hihetetlenül más volt. Az effektek voltak a mankók és tisztán játszani olyan volt, mint újra megtanulni járni. Innentől már más dolgokkal próbálkoztunk és azt hiszem, az egymásba fonódó gitártémák fontos részei az új I LIKE TRAINS hangzásnak. Egy kis zengető és visszhang visszaosont az írási folyamat alatt, de nem lett több, mint amennyire szükségünk volt. Kiszélesedett a látóhatárunk!
LMS: - Mennyire érzitek fontosnak a regionális/nemzeti öntudat gondolatát az ILT esetében? A lényegében brit/angol képet használjátok is – fontos összetevője az ILT esztétika/élmény felépítésének? Az Egyesült Királyságon kívül ugyanannyit nyom a latban?
I LIKE TRAINS: - Ez mindig nagyon fontos volt számunkra. Érdekes módon a kontinensen jobban számít, mint itt a szigeteken!
LMS: - Gyakran felsejlik a zenétekben egy fajta tanító szándék vagy ha nem is az, de egy határozott összpontosítás az emberi megtapasztalásra – szerinted az erkölcsök fontos szerepet játszanak a zenealkotásban?
I LIKE TRAINS: -Értem. Soha nem akartam ilyen módon tanítani az embereket. A történelem csak eszköz volt számunkra. Ihletet merítettünk belőle a szövegekhez és az esztétikához. Remélem, hogy egy szinten úgy is lehet élvezni, hogy nincs szükséged a háttértörténetre és ha úgy érzed, mélyebbre akarsz ásni, az csak egy újabb szintre emeli. Gyorsan leszögezném, hogy az új albummal nem azt próbálom megmondani az embereknek, mit kéne csinálniuk, inkább egy képet festek arról, ami szerintem történik. Azt hiszem, az átfogó hangvétel inkább lemondás mint lázadás. Szerintem az erkölcs nagy szerepet játszik a zenénkben. Nem vagyok vallásos, de rendkívül lenyűgözőnek találom, hogy amit az emberek a társadalom gerincének tartanak, annak a nevében eszméletlenül sok vérontás zajlott. Nagyon sok kutatás, amit a dalokhoz végzek, visszanyúlik a valláshoz és főleg bibliai történetekhez. Aranybánya ez a vérszomjas dalszerző számára!
LMS: - Végül mondd el, mi szerepel az ILT tervei között a közeljövőben?
I LIKE TRAINS: - Elmenni és megturnéztatni az új albumot. Visszajönni és kitalálni, mit írunk majd legközelebb és hogy fog szólni. Nincs ötletem.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
