In Gowan Ring

Akusztikus szerelmi varázs Utah-ból

Az In Gowan Ring különleges helyet foglal el a szívemben, mivel volt alkalmam kétszer is velük játszani (basszusgitáron). Utah-ból visszatérve válaszoltak néhány kérdésemre. Ha még nem volt lehetőségetek az In Gowan Ring zenéjét megtapasztalni, hadd áruljam el nektek: az ők legnagyobb rajongói az elfek…

- Milyen volt felnőni egy mormon környezetben? Mi a vélaményed manapság a mormonizmusról?

- Ez kiváló példája annak az elméletnek, mely szerint egy szubkultúrában sok szabad aspektust elfojtanak, hogy a tabuk és az általában elfogadott normák közti erős kontrasztot könnyebben érzékeltethessék. És ha az ember képes eme intézmény korlátait legyőzni, akkor valószínűleg nagyon sok személyes erőt gyűjtött, hogy a különböző kiterjedt kulturális korlátozást is feloldja. Úgy gondolom, engem fiatalkoromban a mormonizmus egy ideológiai krízisbe kényszerített. De valójában sokat köszönhetek ezeknek a beavatásoknak, melyek épp a változás/váltakozás és a legmélyebb belátás végső katalizátorai voltak. Valószínűleg ezeket más környezetben nem kaptam volna meg.

"Ha a kemencének szülnie kell, de terhe alatt olvadnia soha, akkor az mértékletesség a kitartásodhoz."

- A mormonizmus az egyetlen eredeti amerikai vallás, amely sok hasonlóságot mutat a korábbi „függetlenek”, azaz az Egyesült Államok megalapítóinak ideológiájával. Mindkettőnek köze volt egy szabadkőműves társasághoz. Úgy gondolom, az is említésre méltó, hogy a mormon birodalom /”Deseret State”-nek nevezték és kiterjedt Utah-ra, Nevada-ra, Wyoming-re, valamint Colorado-ra./ 1857-58-ban háborús helyzetben állt az amerikai vezetéssel. És anekdótaként /sajnos/ hozzá kell fűznöm azt is, hogy az én ük-ük-ükapám, Wilford Woodruff volt az, aki „prófétaként” a poligámiát hirdette, és ezzel kiváltotta a vezetőség ellenszenvét. Ennek ellenére a többnejűség még mindig létezik a délnyugati tartományokban. Az a próbálkozás, hogy maguk irányítsanak és kommunában éljenek, tiszteletet érdemel, akkor is, ha mindez meghiúsult. Érdekesnek találom, hogy a mormonok mozgalma volt a legnagyobb kulturális alternatív megmozdulás az Egyesült Államokon belül. Történelmi szempontból büszke vagyok erre az eredetre és a tradíció egyes mágikus aspektusai is vonzzanak. De a "mormonnak lenni naz utolsó napokban" egyáltalán nem az én stílusom, és szemben áll az önmegvalósításról és személyes szabadságról alkotott véleményemmel. "…U.S. kifelé Deseret-ből!”

- Hogyan kerültetek a World Serpent-hez? Értékelni tudod a mkiadó más zenekarait?

- Egyetlen teljesen megfelelő kiadó sincs az In Gowan Ring zenéjéhez a mai kíméletlen zenei piac miliőjében. A World Serpent kiadó azon néhány cégek közé tartozik, amelyeknek még van érzéke az esztétikához, de az is lehet, hogy csak én vagyok túlságosan elfogult ebből a szempontból. A hangzás kiválasztott füleket kíván a tökéletes tónus eléréséhez – mint pl. amilyet a farkába harapó kígyó ad!

Annak ellenére, hogy nem ismerek minden World Serpent kiadványt, mindenképpen sok szép dolgot találok abban a tisztaságban és sértetlenségen, amit ezek a művészek alkotnak – ellentétben a jelenlegi szeméttel, ami annyira divatos.

- Valamelyikőtök egy ideig Európában élt. Hogyan hatott rád ez a tartózkodás és mi tetszett itt neked igazán?

- Ősi utak egy középkori faluban, a történelem jelenléte, a tradíció megőrzése, ami még mindig jól látható az emberek magatartásán, a táj szépsége és a helyek, melyeket átitatnak a legendák és a történelem. Mindenekelőtt Prágáról beszélek és a szláv tájról.

- Pogányoknak valljátok magatokat? Ha igen, miért?

- Igen, de csak amennyiben nem holmi nárcisztikus pózra vagy a jelenlegi divatszemléletre gondolsz. Azt sem ártana megkérdezni, hogy a pogányság melyik fajtájára gondoltál. A nihilisztikus-fekete polgárira? A mizanthrópikus remetére? Vagy a pogányság közönséges fajtájára?

Ha a "pogány" szónak itt a természetes világnézet az értelme; nem túl merev komolysággal, de mindig nagy tisztelettel a teremtett világ iránt, az animizmus tendenciájával, előszeretettel a pillanat és a hedoizmus iránt, sületlen objektivizmus és materializmus helyett, és egyúttal szabad teret engedve a „misztérium terhének”; akkor igen, mindenképpen pogány vagyok. Hogy a „pogány” jelző az ideák, kozmológia és víziók átadására szolgál-e, természetesen kétséges.

„Ne nézd a külső alakomat, de vedd el azt, ami a kezemben van.”

- Szerintetek mi a különbség a stúdió-felvételek és az élő fellépések között? Fontosnak tartjátok a koncertezést?

- A felvétel művészete hasonlít egy csendélet festéséhez vagy egy modell-hajó barkácsolásához; az ember várat épít a csendes magasságokban egy ismeretlen alapra. A felvételkészítés egy meglehetősen megerőltető teremtésfajta. Mint ahogy a fénykép egy teljes folyamat következménye; bizonyos szempontból azonban sokkal inkább hasonlít egy hologramhoz, amelynél az ember minden perspektívából mást-mást lát.

Végül pedig a játék, amelynek formát kell adnom, hogy ezzel valódi értelmet nyerjen. Egy fellépésnél sokkal több dinamika és meglepetés van. Improvizálunk különböző darabok között, közbeékelünk néhány tradicionális dalt, és néha megengedünk magunknak egy kis zajt, vagy azt, hogy a „pillanat szellemét” visszaadjuk. Szóval mi egy élő bestia vagyunk, beteg vagy egészséges, rafinált vagy egyszerű, közvetlenül az ismeretlen faktorokból, rejtett szövetségek, félig komolyan vett vízióktól függve, amelyek ugyanolyan villámgyorsan tűnnek el, mint ahogyan jöttek. A fellépéseink általában időspecifikus partyk, amelyeket hosszabb-rövidebb időszakok választanak el egymástól. A zenekari tagok, a hangszerek és a terv fellépésről fellépésre változik és gyakran váratlan kuriózumok kísérik. Ezzel szemben a hanghordozó a szubsztilis átjárót kínálja, ugyanezt az ember nehezen tudja elérni, ha közönség előtt játszik. Soha nem próbáljuk meg a koncertjeinken a stúdió-hangzást visszaadni.

Számomra nagyon fontos /személyes rituális szempontból/, hogy nyilvános fórumon mutassam be azt, ami valaha mint szigorúan személyes és szakrális kreáció jött létre. Az idő elveti a magot. A zenénkben való részvét és az ehhez kapcsolódó utazás nagyon inspirál. Annak ellenére, hogy a navigálás gyakran nehéz és problémák akadnak, az élő fellépés mégis egy belső szükséglet, szinte egy „második otthon”.

„A régi emlékmű, a fiatalság a porral játszik.”

- Mik a terveitek a jövőben?

A zene további tanulmányozása, majd egy egészséges dózis a remeteségből és a „kulturális böjtből”. Sorra kerül az új album felvétele, valamint egyes kisebb projekteké is. Felvettünk egy sampleres számot is, ami Pápua-Új Guinea kapitalista népirtásáról szól. Christophe Terrettaz irányítja a projekt felvételeit, ami valószínűleg 1998 végén 1999 elején jelenik meg a World Serpent-nél. Valamikor mindenképpen szeretnénk egy sor koncertet adni Európában, ha a lehetőségeink engedik.

(Black Magazine, fordította: K. Erika)