Egy Oxford streeti rövid, de annál kimerítőbb séta után, a tömegtől besokallva találomra felültem a metróra, kezemben térképpel, valami nagyobb kiterjedésű temetőt pásztázva.
Így jutottam el Kensal Greenbe, amelyről utólag derült ki, hogy Highgate után szintén az egyik legismertebb viktoriánus kori temető. A megnyitás körülményei azonosak (1832-ben nyílt); szintén a külvárosban, északnyugat-Londonban található. A különbség csupán annyi, hogy egy lerobbant gyártelep közepén van, szóval a környék nem túl bíztató. Hírnevét leginkább méretének és a sírok pazarságának köszönheti. Legfeltűnőbbek a hatalmas mauzóleumok és kripták, emellett van krematórium, katakombák, meg ami még kell. Ez a város legrégebbi köztemetője, különböző építészeti sílusok keverednek itt. A sírhalmok sem időrendi, sem stílusbeli rendezettséget nem mutatnak, egyszerű kőtábla mellett egy mauzóleum vagy görög mellett orosz - nem számít. A terület egy része védett, ez magyarázza a sírokon elburjánzott növényzetet. Még maguknak a tulajdonosoknak is engedélyt kell kérniük szeretteik emlékhelyének rendbehozatalára. Ennek eredményeként a legrégebbi kövek már alig láthatóak.
Láng Veronika írása és fotói
