Azt hiszem az idei év az iparos legényeknek és lányoknak igazán kedvező felhozatallal kedveskedett. Nagyágyúk tekintetében tavasszal a Young Gods járt itt, nyáron zúzott a Ministry és még előttünk áll egy Die Krupps és december 1-én a műfajteremtő Front 242 is. De az alábbi pár sor talán a számomra legnagyobb dobásról, a hosszú évek után újra élesre csiszolt fogakkal turnézó Test Dept-ről, valamint előzenekaráról a budapesti LivingTotem-ről fog szólni.
November 7-én ugyanis az industrial talán - ha nem "A" - legfontosabb csoportja vendégeskedett az A38 hajón, húsz év után ugyanakkora elánnal, mintha csak egy londoni munkástüntetésről masíroztak volna fel az Artemovszk színpadára. De ennyire nem is szaladnék előre, hiszen személyes érintettségem is mondatja velem, hogy ne ugorják át szótlanul a nagyjából félórás prológuson. Kraak, a LivingTotem megálmodója és a Tilos rádiósa megérdemelten kaphatott lehetőséget; remélem van ennél számára feljebb még (hogyne lenne).
Egyesületünk tagjaként utoljára a Kiscelli Kriptában tolt le egy meglehetősen szikár szettet június végén, elmondhatom, hogy simán vevő volt rá az kb, százhúsz érdeklődő aki azért eléggé mélyen a régi undergroundból ereszkedett alá a Fekete Lyuk kiállításának zárórendezvényén.
A Test Dept elé számomra kicsit emészthetőbb, ha úgy tetszik méjnsztrímebb vonallal készült, a koncert után mindenesetre több ismerős elismerően nyilatkozott; először látták Kraakot. Nagyon ível felfelé a LivingTotem pályája; pezseg a levegő az utóbbi időben. Hagy' mondjam el, ez több évtizedes szorgalom, aktivitás és jól párosuló tehetség eredménye - fusson is most már az a szekér!
Az előírtaknak megfelelően ezután következett a Test Dept. Már belépéskor lenyűgöző ipari oltárkép tárult elénk, szétkalapácsolt fémlapok, vas instrumentumok - a zsigerekben lehetett érezni; lesz itt cirkusz rendesen.
Az előzetes ismerkedés alapján a Disturbance 2019-es új lemez egy jó alapanyag, még ha nem is hibátlan, de sok minden ebben a műfajban élőben "szellemül át". És hát nyilván klasszikusokkal vegyítve pedig nem lehetett félnivalónk.
Így is lett, és egészen hihetetlen, de az 1981(!)-ben alapított zenekar a két alapítóval és két ifjú erővel megtámogatva mindent meghazudtoló erőt és energiát sugárzott. Gyakorlatilag odahegesztette majdnem teltházas közönségét a nézőtérre. Itt jegyezném meg külön, hogy a laptop mögött ismerős arcként Gergő, a Terra Rossa csoport egykori tagja állt, aki most már több évtizede a briteknél üti a vasat rendíthetetlenül.
Cunnington és Paul Jamrozy ütősökként, gigantikus dobbal, trombitával egy végig izgalomban tartó koncertet adott, a háttérvizuál pedig arról tanuskodott, hogy politikai hozzáállásuk sem vesztett cseppet sem erejéből.
Lehetne pötyögni sok mindent, és egészen kiváló cikként a Recorderben Case ezt meg is tette, személy szerint azzal zárnám ezt a beszámolót, hogy az év koncertje díjas fellépést ne bánja, aki kihagyta, hanem szaladjon utánuk valamelyik turnéhelyszínre.
Valovics Tímea fotói
