Nem kis meglepetésben részesültek azok így a tavasz kezdetén, akik folyó hó 26-ik napján tiszteletüket tették az ismét a régi helyén horgonyzó A 38 állóhajó fedélzetére. Egy igazi csemegének mondható zenekar látogatott el hozzánk a tengeren túlról, egyenesen Kanadából, a THE BIRTHDAY MASSACRE legénysége. Zenéjüket igen nehéz behatárolni, hiszen elég széles palettán mozognak a stílusjegyek. Megtalálhatóak itt a synth-pop, a new wave, az elektronikus rock és a gothic rock muzikális világa is. A még mindig fiatalnak mondható csapat 1999-ben alakult Londonban, és először IMAGICA néven működtek. Amolyan egyetemi bandaként indultak neki a nagyvilágnak, hiszen mindannyiuk Kanadából érkezett a brit fővárosba tanulni.
Első koncertjük 2000 október 28-án volt Londonban. 2001 nyarán költöztek vissza Torontóba, ekkor változtatták a nevüket a mostanira, hogy ne tévesszék össze őket egy kaliforniai metál bandával, akik szintén ezen a néven léteztek. 2002-ben jelent meg bemutatkozó stúdióalbumuk "Nothing And Nowhere" címmel. Az azóta eltelt időben 5 nagylemezt, 2 DVD-t és három EP-t készítettek már, sőt az új dalok gyártásai is folyamatban vannak.
Azonban volt még egy résztvevője a szerda estének, a magyar illetőségű KRELL. A formáció tavaly alakult. Az alapítók a JUNKIES basszerosa Riki Church, és a ZERO G, valamint a DRUGZONE zenekarokból már ismert énekesnő Linda Daemon. Debütáló fellépésük tavaly december 27-én volt a Kék Lyukban. Zenéjükben megtalálható az acid-goth, dubstep, a drum 'n' bass, valamint a rock stílusok jegyei.
Körülbelül fél 9 magasságában érkeztünk le a hajóra, mivel erre az időpontra datálták azt est kezdését. Meglepetésemre még elég kevés ember volt ahhoz képest, amennyivel számoltam már erre az időpontra, de gondoltam ez amiatt is van, mert sokan a fő csapatra lesznek majd kíváncsiak. Aztán úgy kilenc előtt pár perccel el is kezdte a koncertjét a KRELL csapata.
Ami engem illet számomra kicsit furcsa ez a zenei egyveleg, amiket színpadra álmodtak, nem is igazán barátkoztam meg velük teljes mértékben. A sampler nyújtotta alapok jók, a dalok felépítésében vannak jól elkapott kifejezések, ötletek és témák de összességében engem nem fogott meg igazából az a muzikalitás, amit csinálnak, persze ebben az is benne van, benne lehet, hogy még nem ismerem őket teljes egészében, és hogy többször meg kellene hallgatni őket ahhoz, hogy más megvilágításba helyeződjenek a mondanivalóik a számomra. Mindenesetre a hangulatkeltés, mint olyan egyáltalán nem maradt el a részükről.
A már jelen lévő bámészkodók egy részének tetszett a műsor. Jó fény és hangzási aláfestést kaptak, mint kezdő csapat. Durván ötven percnyi játék után be is fejeződött a programjuk, de ekkorra már kezdett felduzzadni a bárka koncerttermének közönsége. A megérzésem, hogy majd csak később érkeznek meg többen is, teljes mértékben beigazolódott. Igazából több ismerősre számítottam, mint amennyivel találkoztam, de tudom ilyenkor sok akadály gördül az emberek elé.
Sajnos így is bő félházas lehetett a jelenlévők száma ekkorra. Aztán kis átszerelés után tíz óra körül kezdetét vette az az esemény, ami utoljára kilenc éve történt hazánkban. Újra a deszkákon üdvözölhettük a T.B.M. zenészeit.
Akkor a mára már nem létező Kultiplex épülete látta őket vendégül, és emlékszem hatalmas bulit csináltak, de most hosszú évek után kíváncsi voltam milyen produkcióval állnak elő, és amit nyújtottak nekünk, az nem volt semmi. Már megszokott dolog az együttestől, hogy mindig más szerelésekben lépnek fel. Láthattuk őket már véres ingekben, iskolai szerelésben, vagy fekete egyenruhában, flitterekkel kitűzdelve. Azonban új év, új kollekció a "kifutón". A srácok frakkban és szmokingban pompáztak a pulpituson, míg az énekes Chibi egy kis fekete szoknyában és felsőben énekelt, hozva a már megszokott kislányos formáját.
A "Redstars" című dallal kezdtek, és innentől kezdve nem volt megállás a koncertjükön. Sorra játszották a jobbnál jobb dalokat mint például az "Always", vagy a műsoruk közepe felé érve a "Happy Birthday" és a "Video Kid" egymás után történő eljátszása igazán bemozgatta a hajó egész fedélzetét.Az egész show alatt kitűnő lila, kék fényekben úszott a színpad, becsempészve a vörös sárga néha zöld színeket is. A billentyűjáték fantasztikusan festette alá a nótákat, egybeolvadva a gitárokkal és a dobbal egyaránt. A ritmusgitár tökéletes illeszkedése a számokban most is csodálatosan jött elő.
Az ének is rendben volt alapvetően semmi komplikáció nem jött közbe, ha csak azt nem veszem figyelembe, hogy a buli elején a harmadik és a negyedik dalok között a doboknál pár másodpercnyi technikai malőr támadt, de ez sem volt észrevehető. Röpke nyolcvan perc után aztán vége is lett volna az estének, ha a lelkes nagyérdemű vissza nem tapsolja a TBM legénységét. Chibi meg is jegyezte, hogy igen, kilenc hosszú éve nem jártak nálunk.
A ráadás is jól sikerült, és záróakkordként egy nagyon régi nótát az 1967-ben megjelent TOMMY JAMES AND THE SHONDELLS együttesének "I Think We're Alone Now" című számát nyomták le, amely az egyik EP-jükön szerepel feldolgozásként. Kicsit mókás ezt a dalt így visszahallani az biztos, de azt kell, hogy mondjam az este így is hibátlanul és tökéletesen sikerült. A srácok is élvezték a megmozdulást ez biztos, hiszen nagyon odatették magukat a show alatt. S hogy mikor fújják őket erre ismét a nagy óceáni szelek, az a jövő rejtett kérdése marad.
Mindenesetre Chibi, M. Falcone, Rainbow, Owen, Nate Manor és Rhim: köszönjük ezt a feledhetetlen estét!
fotók: Major Brigitta
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
