Jacsó Balázst tizen-éve ismerem, egerben az Eventusban felettem járt egy évvel. Mindez valahol 1999-2000 környékén lehetett… Szinte azonnal jóban lettünk, aztán rajzoltunk amennyit csak tudtunk, vagy a kedvünk tartotta…vagy éppen photoshop nevezetű computergrafikai programra próbáltunk ráérezni. Megfejteni miért működnek képek-kompozíciók, hogyan lehet látványossá tenni egy bescannelt grafitrajzot, hogyan lehet fotókból összehozni valami olyat ami onnantól egy más jelentést hordozó vizuális torzó lesz, illetve hogy lehet az alkotást befejezni úgy, hogy végül a képre nézve valami olyasmit érezzünk mint amikor az csak ötletként bevillant de tudtuk hogy EZ LESZ AZ! Vagy hogyan lehet tudatosan ellene menni mindennek és inkább segíteni megszületni a képet…
Azóta már Balázsnak két kiadványa is van a polcomon. Épp a másodikat olvasom…Az előszavát, ahol ezt mondja: Kevés esetben teljes a koncepció, amikor ezek az alkotások készülnek. Néha élesebben, néha homályosabban látom magam előtt, mit is szeretnék, de hagyom munka közben módosulni a képeket. Bár itt nem fizikai anyagok alkotják a képet, de ugyanolyan hibának gondolnám, ha nem engedném a textúrák és formák szabad alakulását: mintha egy asztalos akarna egy görcsökkel teli fadarabból hibátlan bútort készíteni.
Képein visszatérően megjelennek az enyészet mintázatai. Rétegek telepednek egymásra, összeolvadva és újabb tónussal gazdagodva vagy épp rothadásig elfeketedve. Testek korhadnak…lehámlik a máz…előbújik a csont. Eltompulnak a színek…majd minden feloldódik a természeti formákban vagy a mesterséges mintázatokban… Az élet eltűnik, a matéria pedig visszabukik az anyaföldbe.
Nagy kérdés hogy érdemes-e túl sokat beszélni szubjektív módon a képekről.
Valószínűleg nem. Részemről nem lenne jó ötlet az általam összetákolt magyarázatokat puffogtatni a képek tartalmát illetően hiszen elképzelhető hogy ahány néző, annyi különböző gondolat és értelmezés fog születni a képeket nézve. Előfordul hogy tanulmányozgatva egy-egy alkotását, elmerülve a rétegekben és formákban folyamatosan újabb és újabb mondanivalóval gazdagodik a kép. Technikai szempontból is elmondható hogy nemcsak a tartalom, formák és motívumok vagy textúrák, de maguk a Balázs által létrehozott alkotások is gyakran olvadnak össze…
Így lesz a két egészből egy harmadik vagy sokadik jelentés. Két képből egy harmadik…egy festményből aztán mégis egy digitális kép és ki tudja megmondani mennyi összetevőből áll össze mindaz amit itt a kiállításon most láthatunk. Nem szükséges csak a vizuális hatásokra, a tanult és kigyakorolt praktikákra, az ecset által létrehozott felületekre és a fény-árnyék hatásaira a formákra és a tömegekre fókuszálni…mert hiába töltik meg ezek mind a képeit… azért azt tudom…hogy munka közben nála a háttérben szinte mindig szólt a zene…
Amióta Balázst ismerem, rengeteg koncertet megjártunk. Rengeteg zenét cseréltünk… A suli alatt vadásztuk a képregényeket, csodáltuk a kompozíciókat… bizonyos lemezborítók már akkor elemi erővel hatottak rank hiszen hatalmas többletet hordoz egy kiadvány ha a zene és az ahhoz társuló borító kiegészítik és erősítik egymást.
Kiváncsi lennék Da Vinci beleírná-e a Művészetek összehasonlítása című értekezésébe…hogy bizony a 20-21. században lesz egy korong, ami hangokat, zenét tartalmaz, majd készül hozzá egy füzet amelyen ott egy festmény vagy fotó…és a kettő együtt jóllakathatja a szemet és a fület. Persze Da Vinci leleményességét sejtve azt hiszem védené az igazát, hogy a szem előrevalóbb érzékszervünk mint a többi, mondhatná azt, hogy a lemezborító sok esetben az első dolog ami képet ad a zenéről. Hiszen az újságokban, az ajánlókban, a reklámokban…ezzel találkozunk legelőször. Ez esetben a képnek rengeteg plusz többlettel kell rendelkeznie, nem elég csak úgy odatenni valamit. Ahogyan a zene stílusa általában kapcsolódik a frontképen látható grafikai stílushoz…úgy passzol a lemez címéhez a kép tartalma.
Balázs is készít lemezborítókat, illetve illusztrációkat melyek közül néhány megjelenik ezen a kiállításon is az önálló képei mellett.
Lemezborítóin is jól látható hogy nagyon eltérő módon közelít egymástól nagyon eltérő stílusú zenék artwörkjéhez. Rajztanárként birtokában van sokféle grafikai eszköznek és ezeket itt módjában is áll alkalmazni. Legyen szó egy puritán Black metal borítóról amelyet tussal fekete-fehérben készít el, vagy valami szelídebb műfajban tevékenykedő zenekar image-éről.
Megpróbálhatnék beszélni hosszan és részletesen a műfaji sajátosságokról és hogy vizuálisan hogyan követi az artwork a zenét, de szerintem túl sok újdonságot nem tudnék mondani, illetve túl hosszú lenne és talán fölösleges is.
Köszönöm Balázsnak hogy engem kért meg erre a megtisztelő feladatra hogy megnyissam a Memento Mori szervezésében a Digitálmok című kiállítását.
Köszönöm a figyelmet!
Kellemes műelemzést, megfejtést, látomáskeresést kívánok minden jelenlevőnek.
Havancsák Gyula beszéde
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
