Sándor László fotókiállítás-megnyitója a Macskában.
8 perc, ennyi kell, hogy a napból a fény a földre érjen, majd még egy kicsi, hogy a fénykép tárgyáról visszaverődve a képalkotó eszközön keresztül fényképpé váljon.
A Fotó valamilyen módon mindig a fotós belső, látens világának lenyomata.
Szinte sehol nem lehet ennyire tisztán tetten érni a jelen pillanat múlttá válását, mint egy fotón, ami ellopja a tünékenységet és a romló eróziót az örökké múló idő elől. Az expozíció olyan, mint a halál pillanata, ahonnan kezdve minden mulandó már csak emlék. „Káprázat és Jelenés”.
A kiállítás képei nem egy sorozat részei, nem regény, inkább novella. Önálló történetek, amelyeket a fotós személye és látásmódja köt össze.
Önálló történetek, ahol a néző magában tovább gondolhatja a képet. Így a kiállítás látogatója a fotó előtt állva egyfajta alkotói közösséget alakíthat ki az alkotóval.
Néhány képem a 2019-es gyulai kiállítás óta - még világjárvány előtti időből - egy dobozban csücsül.
Most úgy gondoltuk a Memento Mori Egyesülettel, hogy párat kiszellőztetünk és felakasztunk a Macska kávézó falára (Budapest, Bérkocsis u. 23. 1084), egy vetítésekkel egybekötött kiállítás megnyitó keretében.
Premier bemutató: Pilinszky János: Egy életen keresztül
(Sándor László- Napok romjai)
Az alkotó oldala: https://lunalaci.blogspot.com/
