Gaspar Noé filmje egy megható és rendkívül erőteljes tanulmány a magányról és a szeretetről. A Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában debütáló film egy idős házaspár (Françoise Lebrun és Dario Argento) életébe enged betekintést, akik párizsi lakásukban töltik szeretetteli napjaikat, melyeket nagyban megnehezíti a nő elhatalmasodó demenciája.Javarészben osztott képernyőn követhetjük nyomon, ahogy hol külön-külön, hol együtt néznek szembe a mindennapi élet nehézségeivel. Mikor a kezdeti feledékenység után elkezdenek megjelenni a betegség egyre súlyosbodó tünetei, már a fiúk (Alex Lutz) sem tudja kezelni a szellemi és fizikai leépülés okozta gyötrelmeket. Egyaránt lenyűgöző és szívszorító film, és bár Gaspar Noé elrugaszkodik korábbi munkái világától mind léptékben, mind ambícióban, az egyik legkivételesebb munkája ezidáig. (hivatalos ajánló)
Gondolatok a filmről a Filmtett-en.
