Pető Zoltán | Minden jó, ha a vége jó

- posztapokaliptikus metadráma négy felvonásban -

Dr. Félegyházi Ágoston, a metafizika és az etika nagyhírű tanára, vasárnap délután hirtelen fáradtságot, majd furcsa rosszullétet érzett. Angéla, a professzor felesége azt javasolta, feküdjön le kicsit, talán túl sokat dolgozott az utóbbi időben. ( Ágoston éppen egy értekezést írt, amely a diófahegyező és Arisztotelész metafizikájának összefüggéseit tárgyalta, de szigorúan polikrón, hexagonális szempontból.) A professzor úgy is tett, ahogy felesége javasolta, de alig hunyta le a szemét – halott volt.

Másnap már sokan tudták az utcában – a rektori cím várományosa, Doktor Félegyházi Ágoston tragikus hirtelenséggel, ismeretlen okból elhalálozott. Angéla könnyes szemmel fogadta a részvétnyilvánításokat. Huszonöt év házasság után két felnőtt gyermek, és alig néhány tízezer forintnyi adósság maradt utána a férjétől. A legközelebbi barátok is értetlenül álltak az eset előtt. Etelka, a titkárnő hangosan zokogott, mikor megtudta mi történt. Három táviratot is küldött Angélának, amelyben „szívének rendkívüli gyászát” fejezte ki az elhunyt iránt. A telefon szinte egyfolytában csörgött az elárvult lakásban, a barátok-ismerősök mind megkeresték Angélát, hogy elmondják, mennyire sajnálják a történteket. Dr. Körmönczy Aurél, aki Ágostonnal egy tanszéken a diakronikus materializmus tanára volt (mellékállásban halottkém), még meg is látogatta az özvegyet, hogy részvétét kifejezze. Miután egyben a halál beálltát is megállapította, azt javasolta, boncolják fel Ágostont, mert ő bizony sehogyan sem tud napirendre térni az eset fölött. Ágostonnak semmiféle betegsége nem volt (leszámítva egy fiatal kori lepragyanús esetet), heti három alkalommal járt a kondorosi uszodába, hétvégeken a közeli hegyekben kirándult, viszonylag kevés húst, de sok zöldséget fogyasztott, alkoholt csak ritkán, mértékkel ivott. Nem dohányzott, egyetlen káros szenvedélye a pankráció volt. Hogyan lehetséges akkor az, hogy ilyen tragikus hirtelenséggel elhalálozzon?
Angéla is egyetértett Auréllal, s javasolta, kérvényezzék a hullaházban az eljárás megindítását. Miután a boncolás megtörtént (Aurél korábban boncnokként is dolgozott, így segítségét örömmel vették igénybe hullaházi cimborái), a halál oka bizonyítást nyert: a professzor tragikus elköltözése idült bronchitisz miatt következett be. Dr. Golyvás Tihamér, a pszichiáter ehhez még hozzátette, hogy valószínűleg a gyermekkori elfojtások okozták a professzor halálát, ugyanis a túl sok elfojtás hipertrófiás vértolulást okozhat az agyban, amely krónikusan lappang - sokáig, akár 35-40 évig is rejtőzködhet -, s lehet éppen akkor jelentkezik, amikor az elfojtó személy bronchitisze az idült állapotba lép. A kettő együtt aztán még a legerősebb szervezetű embert is legyőzi, hiszen a hirtelen vértolulás – mint azt a doktor több disszertációban kifejtette – az összes vért a fejbe pumpálja, s így a szív már nem tudja ellátni funkcióját, a szervezet – szaknyelven – „kiszárad.” Ez a bronchitisszel együtt biztos halál(1).
Miután Dr. Golyvás szemrevételezte a hullát, még azt is megállapította, hogy Ágoston minden bizonnyal önismereti protokrízisben szenvedett, hiszen hulláknál a túlságosan felhúzott orr erről árulkodik. Miután a diagnózist így megállapították Angéla is megnyugodott, s úgy gondolta, ideje lenne a ravatalnak, majd a temetésnek. Kis megtakarított pénzük éppen jól jöhet most. Ugyan a pápuák közé már nem utaznak, de egy tisztességes koporsót minden bizonnyal összetákolhat belőle Ágostonnak. A temetés – elkerülendő a kíváncsiskodó fiatalok zajos és vidám tömegét – szűk körben, családias hangulatban történt. Csupán Ágoston legközelebbi barátai vettek rajta részt. Tihaméren, Angélán, Etelkán, Aurélon, és egy hermafrodita péken kívül még jelen volt Dr. Kovács V. Adolf kiváló teológus és vallástörténész. A halotti tor mélységes gyászban s jóféle adomák társaságában telt el, Aurél pedig bejelentette, hogy a rektorság úgy intézkedett: az elhunyt tanszékét ő, a didaktikus materializmus képviselője fogja átvenni. Miután erre ittak, Tihamér halkan, szinte alig érthetően megjegyezte:
– Legújabb munkám, amely a mélytengeri parabellum petrinax fiziognómiáját taglalja(2), annyira elnyerte az egyetemi tanács tetszését, hogy az elhunyt Ágoston helyett engem jelöltek a rektori posztra.
Az elhunyt emlékére tekintettel, csak diszkrét taps hangzott el. Adolf, a teológus is megszólalt végre:
– Az igen tisztelt kollégák bizonyára nem veszik rossz néven, ha bejelentem eljegyzésemet Angélával, akit immár feloldozok magányának kötelmei alól.
Az elhunyt emlékére való tekintettel, csak szolid köszönetnyilvánítások hangzottak el, Etelka örömében háromszor a levegőbe ugrott, majd fülsértő csattanással hullott vissza a padlóra, mint egy túlérett vasaló. Miután a torral végeztek, mindenki hazafelé vette az útját. Angéla – mély gyászára való tekintettel – megkérte Adolfot, már ma keresse fel özvegyi magányában, gyászát enyhítendő.
A tragédia csak a tor után következett be. Miután Angéla és Adolf kulcsra zárták az ajtót, s lefekvéshez készülődve végtagjaikkal egymás alsóneműjét illeték, hirtelen ismét egy kulcs csörgése hallatszott a zárban. Angéla megdermedt. Az ajtó kinyílt, s egy ismerős alak jelent meg: Ágoston.
A teológus nyüszített, Angéla elbődült. Ágoston arcának kifejezését nem tudom leírni, a hangot, amely hangképző szerveit elhagyta, pedig meg sem próbálom.
Adolf elájult. Angéla sokáig nem tudott megszólalni, majd egy kislány korában olvasott receptkönyvet kezdett el fordítva szavalni, kissé patetikus spártai dialektusban, amely leginkább a korai Thuküdidész stílusát idézte.
Ágoston olyan természetességgel viselkedett, amelyet egy halottól igazán nem várna az ember. Megdöbbenést színlelt, mikor az őrület és a kétségbeesés két partján egyensúlyozó Angéla őt, saját halálhíréről tudósította, amely csak „Valami félreértés lehet!”, hiszen „épp csak az imént mentem le a kisboltba”.
Angéla dühödten nézett az imposztorra. Most már nem lehetett kétséges előtte, hogy Ágoston eltitkolt ikertestvére érkezett meg, hogy bátyja helyét átvegye. Az imposztor azonban más véleményen volt.
– Biztosan egy imposztor volt az, aki átvette a helyemet! – üvöltötte Ágoston magából kikelve. – Biztosan egy hasonmás, aki befurakodott ide, míg én a kisboltban voltam, meghalt, s így akar engem lejáratni!
Mikor Angéla tudósította Ágostont a halála óta eltelt eseményekről, Ágoston majdnem vértolulást kapott. Ekkor már tudta jól Angéla, valóban a hites ura áll előtte.
Miután Ágoston elolvasta a gyászjelentését beviharzott az egyetemre, ahol Tihamér, Aurél, Etelka és a hermafrodita pék is megbizonyosodhatott róla:, „tragikus félreértés történt, a koporsóban egy másik férfi fekszik eltemetve, aki megszólalásig hasonlít a professzorra! A professzor láthatóan él és virul, teste teljesen materiális, ahogyan azt Dr. Körmönczy Aurél, a kataleptikus materializmus professzora is megállapította”.

– Nem, ez teljességgel lehetetlen! – ordította magából kikelve Adolf, a teológus. – Soha még senki nem tért vissza a halálból! Feltámadás NINCS!
Angéla helyeselt.
– Egyébként is, a halál beálltának megállapítása óta már több mint két nap eltelt, s ennyi idő alatt - ha az ember nagyon siet -, meg lehet tenni a kisboltból a lakásig vezető utat. Jól tudom, hogy a férjem nem ment le a kisboltba, hanem rosszullétre panaszkodott s kisvártatva el talált halálozni.

– Mindannyian láttuk a hullát! - folytatta Aurél.
– Magam állapítottam meg a halál beálltának tényét. Egy ember nem lehet egyszerre két helyen, pláne akkor nem, ha az egyik teste él, a másik pedig nem. Ez egyébként a polikromatikus materializmus tanai szerint is képtelenség!

– Talán mindannyian megőrültünk? - kérdezte Etelka. – S mindannyian akik láttuk a hullát, egy közös őrület hatása alatt állunk? – ízléstelenkedett.

– Képtelenség! - mondta Aurél.

– Ami azt illeti én ismerek egy esetet - szólt közbe Tihamér -, egy bizonyos tengeri puhatestű, a parapleozoón, nász idején…

– Két lehetőség van. - vágott közbe Adolf. – Az egyik az, hogy Ágoston egyáltalán nem halt meg, hanem Angéla halt meg, Ágoston pedig Angéla bőrét lenyúzta és magára vette, saját bőrét pedig Angéla holttestére illesztette, hogy így vicceljen meg minket. Ez elég valószínű. A másik az, hogy Ágoston egy viaszmásolatot készített magáról, ő pedig két napig rejtőzködött a város csatornarendszerében. A viaszfigurát eltemették, Ágoston pedig a második napon felfedte kilétét. Ez kevésbé valószínű. A harmadik az, hogy Ágoston valóban meghalt, azonban egy, a miénkkel párhuzamos világegyetemben létező hasonmása a téridőt átszelő féregjáraton keresztül éppen most érkezett a mi síkunkra. Ennek a lehetőségnek a valószínűsége megkérdőjelezhető, de teljes mértékben nem lehet tagadni. A negyedik az, hogy egyáltalán nincs is világ, csupán egy illúzió áldozatai vagyunk, és igazából sem mi, sem Ágoston nem létezünk. Ez biztos. Akárhogy is legyen, mindenképpen meg kell szabadulnunk tőle, hiszen én el fogom venni Angélát, Aurél megkapja Ágoston tanszékét, Tihamér pedig rektor lesz.
Ebben mindenki egyetértett, még Dávidházy Góliát, az újságíró is helyeselte a tervet. Angéla ajánlkozott, hogy a muskátlik átültetése közben véletlenül kilöki Ágostont az ablakon. Tihamér arra gondolt, hogy az idült bronchitisz következtében képződő vértolulás elegendő lenne arra, hogy Ágostonnal végezzen. Etelka egyszerűen mérget tett volna a kávéjába. A transzvesztita pék egy zairei szafari alkalmával szeretett volna végezni vele, a zebrák elé vetette volna(3). A legjobb megoldást mégis Aurél javasolta:
– Úgy fogok tenni, mintha Turandot Nessun Dorma kezdetű áriáját kezdeném énekelni. Ekkor Ágoston a füléhez kap majd, hiszen ezt az áriát nem tudja elviselni. Ezek után el fogom énekelni a Modenai hercegkisasszonyt. Erre Ágoston pengét vesz elő, hogy füleit levágja. Szerencsés esetben elvérzik majd, vagy meghal vérmérgezésben. Ha mégsem, eléneklem Papagénó áriáját is a Varázsfuvolából. A hatás döbbenetes lesz, s Ágoston szíven szúrja magát, vagy az is lehet, hogy egyszerűen szörnyethal, hiszem az anyám is így halt meg, amikor otthon gyakoroltam. Állítólag áriáim felelősek az 1998-és 2000 közötti rózsadombi öngyilkosság-sorozatért is.
Ebben aztán mindannyian egyetértettek. Aurél frakkot vett fel, s készülődött, hogy meglátogassa Ágostont. Azonban ekkor döbbenetes esemény történt.

Ágoston gondolkozott. Nem, ő nem emlékszik semmi ilyesmire. Valószínűleg tragikus félreértés történt. Vasárnap délután, mivel egész éjszaka kemény, metafizikai problémákon törte a fejét kissé úgy érezte, fáj a koponyája. Feleségével közölte, friss levegőre van szüksége, ezért sétálni indul a közeli parkba. Mikor fejét kiszellőztette, s a lakásába visszatért, feleségét Adolffal a teológussal kapta rajta, aki nyilvánvalóan eddig a gardróbban rejtőzhetett. Ezek után, némi ógörög nyelvű szavalás következett, majd Angéla közölte vele saját halálhírét. Hogy Angéla meg akar tőle szabadulni, azt már eddig is sejtette, azonban a biztonság kedvéért bement az egyetemre, ahol tájékozódott. Megtudta, hogy egy magát pszichiáternek képzelő tengerbiológus (szökött fegyenc) és egy őrült, aki önmagát a posztapokaliptikus materializmus professzorának állítja be, az ő halálhírét terjeszti és Etelkát, a titkárnőt már teljesen a markukban tartják. A két őrült ellen Ágoston feljelentést tett.
Másnap a felesége elköltözött otthonról, és beadta a válókeresetet. Ágoston nem lepődött meg – már régóta tudott, róla, hogy viszonya van Adolffal. Visszaült az íróasztalához, hogy Arisztotelész metafizikájának elemzését befejezze. Ekkor azonban csöngettek. Egy frakkos úr állt az ajtóban, s énekelni kezdett.

1. Hasonló jelenségeket már a partra vetett tengeri uborkák esetében is megfigyeltek, ezek ugyanis a tudomány mai álláspontja szerint partra vetve – a bronchitisz bizonyos szubterresztriális válfajával megfertőzve - hajlamosak agyvérzést kapni – Dr. Golyvás lábjegyzete
2. Egy körülbelül három centiméter és harminc méteres nagyság közé helyezhető kagylóféle, amely az a 75. szélességi fok irányában terjedt el. (Szárazföldön is képes közlekedni, ugyanis az egyetlen ismert kagylófaj, amely kinyújtható ugrólábakkal rendelkezik. Linné régi rendszertana ezért nyúlkagyló néven ismeri.) – Tihamér megjegyzése. (Az 1808-as prágai kiadásban a faj neve „Uwaga z prstyzlo prpr” A szerk.)
3. Ragadozó zebrák kizárólag a Zairei N’mumbah nemzetiparkban találhatóak. (A szerk.)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 12. 01. - 16:40 | © szerzőség: Edeneye