Vál ősi gótikus templomából mára csak a hatalmas torony maradt fenn. Mivel félúton fekszik Fehérvár és Buda között, a hódító törökök számára fontos stratégiai pont volt. Az 1543-ban elfoglalt település háromhajós bazilikáját erődítménnyé építették át és palánkkal vették körül.
Fő feladata a váli medence védelme lett volna, de a portyázó magyar végbeliek többször áttörtek a völgyön. A híres török utazó, Evlia Cselebi így ír róla: "Zordon helyen, völgyben fekvő palánka erődítmény ez, téglából épült magas toronnyal. Van 150 főnyi katonája, bazárja, fogadója, fürdője nincs. Az erdélyi hadjárat idején Zerin-oglu (Zrínyi Miklós) e várost megtámadta és a középső várat képező négyszögű tornyot is felgyújtotta és 300 mohamedán is benne égett. Iszmáli pasa e várost újra felépítette, mégpedig erősebben." A XVII. század folyamán csökkent a jelentősége és ezzel párhuzamosan a helyőrség létszáma is. A keresztény felszabadító csapatok az 1680-as évek közepe táján foglalták vissza.
