Az elmúlt évtized nevezhető-e a gothic és posztpunk zenék újabb dicső korszakának? Az ördög tudja, mi meg azt, hogy Ő a részletekben bújik meg. Bármikor ránk vetődik, na akkor annyi.
Az egészen biztos viszont, hogy életmentő kapaszkodók vannak. Ilyen a már '85 óta működő, jobbnál jobb korongokat szállító Pink Turns Blue. Emlékek sorakoznak egymás sarkára taposva!
Tíz esztendeje annak, hogy a lipcsei Volkpalast kupolája alatt egymást követték az akkori nagy sztárok (Veljanov, Stefan Ackermann, Sven Friedrich, Myk Jung stb.), hogy a legnagyobb goth himnuszokat elénekeljék.
A háttérben a Pink Turns Blue játszotta fel a dalokat, felejthetetlen estével megajándékozva a jelen levőket. Másik "mély nyomom", amikor késve egy mezőn rohanok valamikor az őskorban egy koncertjükre, és a Master is Calling dübörög a távolból...
Nem meglepő módon nagy várakozással tekintettem hát a tavaszi új albumuk - AERDT - Untold Stories - elé, és annak bemutatója vonzott elsősorban Szászországba is.
Mondhatjuk úgy, szemfüles vagyok, ugyanis a kölni brigád két koncerttel készült az idei Wave-Gotik-Treffen-re, ám ebből csak az egyik került hivatalosan meghirdetésre, a záró nap zárókoncertjeként. Az első nap nyitányát is Ők vezényelték, de egy eldugottabb pub-ban, limitált férőhellyel, elsősorban a barátoknak, fanatikusoknak előadva.
A repertoár takra az új lemez, se több, se kevesebb. Nem is kell igazán ennél több, a kedvenceimnek mondható második érás Phoenix-Ghost-Storm albumok után az Aerdt ugyanúgy beütött, számtalanszor forgott, és még fog is a lejátszómban. Mindezt fölösleges cafrangok nélkül tűpontosan hallhatta a kb. 100 fős nagyérdemű, valóban szűk körűnek mondható nagyszerű előadás volt ez.
A zárókoncerten (képek erről nem készültek) persze elmondatott minden, ami egy Pink Turns Blue koncerten elhagyhatatlan, romantikus keresztmetszet az elmúlt három évtizedből (Walking On Both Side, Master Is Calling, I Coldly Stare Out, Can't Be Love).
A két koncert nemcsak tökéletes keretet adott a négy napos fesztiválnak, de egymást kiegészítve adott felejthetetlen élményt. "Persze öt évet kellett várnunk erre a rövid albumocskára" - szólalt meg valaki az erkélyről.
Valovics Tímea fotói
