A harmincadik születésnapját ünneplő The Mission kiemelt helyet kapott az idei Wave-Gotik-Treffen programjában. A vasárnap esti csúcsidő fél tizenegyet jelentett, gyakorlatilag fő előadóként léptek fel a legtöbb embert befogadni tudó AGRA Hall-ban. Sosem sikerült megsaccolnom sem, mennyi ember fér ide be, de 6-7000 egészen biztosan. Nos, Hussey mesteréket mintegy háromnegyed ház fogadta, a műfaj egyik alapzenekara meg is érdemel ennyit.
A háttérben egy gyönyörű Doré alkotás részletére hajazó metszetrajz, egy hosszúra nyújtott klasszkus zenei betétdal-intro (Eric Coates - Dambuster March), majd színpadra viharzott a banda, örömömre normális (mellkasütő subok) hangerővel a húrok közé csapva. Nagyjából a Beyond The Pale és az új album slágere a Met-Amor-Phosis után felváltva sorakoztak a régi időket idéző legjobb nóták a friss misszió szerzeményeivel. Mint kiderült mindeközben, nemcsak dekoratív és gyönyörű mozgással, de remek hanggal is meg van áldva a Wayne jobbján vokálozó hölgynek, a Severina ilyen szépen még egy koncerten sem teljesedett ki, amit látni volt szerencsém.
A közönség és jómagam is természetesen az olyan számoknak örült legjobban, mint a Wasteland, Garden of Delight, Butterfly On A Wheel, Tower of Strenght, Serpent's Kiss.
A visszatapsolást követően volt csak talán kritizálható momentum, a Sisters vs Mission keretében előadott Marian feltupírozott és kétszeres gyorsaságon előadott dala nem ült igazán búcsúként, de hát mi más lehetne az igazi zárás ezután, mint a legnagyobb sláger, a Delivarence? Ezzel mindenki elégedetten távozhatott: valóban a The Mission aktív turnézása indokolt, Wayne és a csapat energiától duzzad, szó sincsen itt haknizásról. Idén sokfelé elcsíphetőek még, higgyétek el, megér egy misét.
fotó: Valovics Tímea
