...s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizű szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyű Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
múltak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi...
(Babits Mihály)
Por, vér, izzadság és füst - háború valahol egy messzi-messzi disztópikus világban. Nincsenek arcok csak maszk és egyenruha. Robotszerű viseletek, idegen karakterek, harcosok és vadállatok a kihalt világ romjain. Az ipari kor megmaradt leleteiből a harc eszközei készülnek csupán. Az utolsók egyetlen célja a túlélés vagy inkább a dicső halál. Ez itt Dubief posztapokaliptikus serege, arctalan magányos katonahősei. Szamuráj, lovag, kamikáze, gerilla - a megmaradt utolsók. Thomas Dubief fotográfus, képzőművész, gyűjtő és illusztrátor - világok alkotója.
