…ha már ennek így kellett alakulnia, talán egyikünk sem tudja még hogy miért, a teljes bizonyosság birtokába nem is jutunk soha, pedig lehetséges hogy mindannyian beleegyeztünk abba, hogy ismét ebben a szürke tisztítótűzben tevékenykedjünk egy ideig, akkor a legnagyobb feladat ebben a valóságban az, talán kicsit félve és bizonytalanul kijelenthető, hogy minden körülmények között az igaz Szépséget kutassuk, és azt, amennyire ez lehetséges, ha előttünk áll, vagy csak a közelében vagyunk, akkor a lehető legnyitotabban és legtisztább lélekkel befogadni. Persze én is tudom, és Önök is, hogy teljesen mindegy mennyivel indultunk az elején, e végére úgyis sokkal kevesebb marad, az utolsó pillanatokban meg éppenséggel semmi,de éppen ezért, ha kérhetek Önöktől valamit, tudom hogy ezt nem szabad, most és minden alkalommal mégis megteszem, emlékezzenek arra, hogy milyen volt nagyon régen, amikor még gyermekként olyan természetes könnyedséggel tudtak a Szépséggel együtt létezni, mint ahogyan ma könnyek között hajtják le fejüket mély kétségbeesésükben. És kérem Önöket ne haragudjanak rám, amiért szerény eszközeim segítségével csak ilyen korlátok között tudom megmutatni a magam Igazságát, de hiszen tudják Önök is, hogy ez csupán egy szegényes mankó, de azért valamire mégis jó, egy darabig eljutunk vele, odáig csak jobb esetben, hogy a régi, ősi, kedves, végtelen levegőt ismét – ha csak rövid ideig és tökéletlenül – ismét magunk körül érezzük, és beburkoljon, mint akkor nagyon régen, a születés halála előtt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
