„Ha a fény a jó, a szép és igaz jelképe, akkor a fény igazi forrása, a Nap sem lehet más, mint Isten.” Van Gogh
A Világegyetem telített vibráló energiákkal, melyek a fizikai, mentális és emócionális síkon egyaránt meghatározó mozgatóerők. Mindezek befogadására, eredetük megértésére, valamint pusztulásukra számtalan elmélet született. Világunk keletkezése előtt nem létezett anyag, tér, sem idő. De mégsem a „semmiből” jöttünk létre. Minden létező anyag kezdetben egységes, rendezetlen, és alaktalan volt. A görögök ezt a kezdeti állapotot „kháosz”-nak nevezték, s számos alakban ábrázolták. – ez az Őstenger képe. A tenger csodálatos monotóniában olvad fel a végtelenben. Most még sima, mint a jég tükre, de máris üvöltő, tajtékzó, tüzes fenevaddá változik, aki mindent felfal, s továbbszáguld. – S mily végtelen a skála a teljes mozdulatlanság, és a legvadabb tombolás között. Végtelen Erő, melyből mindig valami új keletkezik. Az ember ősidők óta kutatja eredetét. A Természettel való harmónikus kapcsolatában felfedezte önnön mivoltát, tiszta, önfeláldozó szeretetet, tiszteletet, félelmet érzett, az Élet teremtője iránt – a Nap iránt. A Nap, mely fenséges, tiszteletre és csodálatra méltó, mindig meg-megújuló. Hűséges társa, a Hold feketíti be arcát, midőn eggyéváltak. Rend uralkodott, és végtelen harmónia… Ez minden mítosz alapköve.
„Minden teremtett dolog apja a Nap, Anyja a Hold, a szél hordozta méhében, Dajkája a Föld.” Hermész Triszmegisztosz
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
