"Én tényleg csak egy szórakoztató, mesés-legendás Tisza-parti szerelmi történetet szerettem volna írni, amolyan édesnemes hungarikummal fűszerezett Júlia-füzetet. De a történet felénél a szereplőim olyan makacsul és elszántan kezdtek rohanni a szakadék felé, hogy elállt a lélegzetem. Mit tehettem hát? Loholtam utánuk, és próbáltam őket jobb belátásra bírni. Természetesen nem hallgattak rám, így a regény végére nekem is az arcomra fagyott a vigyor." (Halász Margit)
Halász Margit mondataiban jó otthon lenni, jó kint lenni velük. Kint, igen, mert az ő prózája kert, liget, lugas. Titokzatos, de csak annyira, hogy el lehessen bújni benne. Magadra maradhatsz vele: fölkavar és békén hagy. Él veled, ahogy egy régen látott falusi udvar. - (Grecsó Krisztián) A Tisza-parton mit keresek? Ady költői kérdésére végre megszületett a költői válasz Halász Margit kisregényében. A mesefolyam magával ragadja a déli verőn álmodozót, megmutatva, mennyi mítosz, legenda, szépség és báj lakozik a Gémes kút, malom alja, fokos, Sivatag, lárma, durva kezek világában, ahol a vad csókok mögött igazi zabolátlan szenvedélyek munkálnak. A falusi rajztanárnő és a cigány festőművész reménytelen szerelmének tragikus krónikájában a magyar népmese és az európai kultúra meghatározó forrásainak a görög mítoszok és a keresztény hitvilág elbeszélői hagyományai örvénylenek. A szerző egyedi nyelvezete pedig a felszabadult derű és humor túlhabzásából merítve elbűvöli olvasóját, akár a folyó legendáriumában a szörny-szirén éneke.
