A Memento Mori Közhasznú Egyesület 2008 augusztusában alapult 14 alapító tag közös szándékaként. Egyesületünk célkitűzései között szerepel alapító okiratunkban alkotótevékenységek és művészek támogatása, ennek szellemében 2009 januárjától teremtünk fővárosi és vidéki helyszíneken különböző képzőművészek alkotásainak kiállítási lehetőséget.
Soron következő budapesti helyszín a Picasso Point, ahol április 19-én este 7-kor Kovács Roland és Sáli Levente kiállítása nyílik meg. Két héten át tekinthetőek meg az alkotások, ami után újabb alkotó munkái két hét kihagyás után érkeznek megtekintésre.
A kiállítást megnyitja: Sipos László (4Artz)
Belépő nincs!
KOVÁCS ROLAND
Nyomatokról lévén szó, Kovács Roland itt bemutatásra kerülő, számítógéppel készített művei szorosan kötődnek egyfajta rejtélyes óraműhöz, mely egyszerre hozza kiszámítható mozgásba a sokszorosítás eszközeként funkcionáló modern nyomdagépet, lélekkel áthatott szeszélyes mechanikájával pedig a kompozíciókon megjelenő ’túlvilági’ figurákat. E különös figurák a kiállításon szereplő - fényképszerű, minden bizonnyal dokumentatív igénnyel elkészített - műveken mintha valóban egy megállított időpillanat constans örökkévalóságában léteznének: stasis-börtönükbe mereven bezárva. A szerkezet megáll, az ízelt végtagok és csikorgó szelvények mozdulata megtorpan, beáll a fókuszpont, fölvillan a vaku. S tényleg; egy korábban lejegyzett vallomásában a művész ’rövid állóképek’-ként definiálta e lényével egyszerre bensőséges, ugyanakkor tudatosan eltávolított viszonyban álló groteszk portrékat, melyek szerencsé(nk)re egy exorcismus-t követően - keretbe zárva - a nézők számára (ezúttal számunkra) is szemlélhetővé válhatnak.
SÁLI LEVENTE
Témáim - kezdetben - szürreális képekben fogalmazódtak meg, de 2007-ben fordulat következett be az életemben és a festészetemben is. Évek óta tartó szenvedélybetegségemből kigyógyulva, ismét megláthattam a világ csodáit és valódi arcát.
Véget értek a látomások, víziók, visszatértek a színek, amelyek az előző időszak végére szinte teljesen eltűntek a képeimről. Felszabadulva szenvedélyeim rabságából rájöttem, hogy a festészetben sem voltam szabad. A technika rabja voltam. Aztán ráébredtem mennyire szeretem a fákat. Olyanok, mint az emberek, minden napszakban más az "arcuk" Csaknem egy évig rendszeresen festettem őket, Kimeríthetetlen ihletadók. Érdekelni kezdtek az évszakok, a természet és az emberek. Hirtelen színekkel telt meg a palettám. Először olajfestékkel, kontúrokkal festettem tájakat, évszakokat. majd 2008 elején felfedeztem az akril festéket és a szabadban való festést. Az expresszív ecsetkezelés mellett a szivárvány minden színét felhasználva formálhattam a képeimet. Így alakult ki az általam „prizmafestészetnek” nevezett stílus, ami a világos és sötét színek váltakozásával kelti a tér illúzióját.
Jelenleg egy teljesen új formán dolgozom, amivel - reményeim szerint - még egyszerűbben és intenzívebben tudom megfogalmazni, hogy mit is jelent számomra a világ, amely körülvesz.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
