A kreativitás darálógépe néha megakad. Miután a The Cult kiadta utolsó stúdióalbumát, a 2001-es Beyond Good and Evilt, a frontember Ian Astbury ebbe a csapdába esett. A The Cultot hátrahagyva a kreativitás zöldebb mezőire tért át, konkrétan a The Doors zenészeivel, Robby Kriegerrel és Ray Manzarekkel dolgozott együtt négy évig a Riders on the Storm néven visszatérő projektjükön.
„Óriási tanulmányút volt ez számomra.” – nyilatkozta Astbury a LiveDaily-nek. „Masszív volt. Nagyon sokat tanultam, ahogy ezekkel a srácokkal játszottam.”
Astbury azt mondta például, hogy jobb zenész és dalszerző lett csupán attól, hogy a közelükben volt.
„Azt hiszem, az alaptehetségem vált jobbá – tudatosság (főleg a szövegekben), akkordszerkezetek, hangszerelés, és persze az előadás. Sokkal több súly volt rajtam, hogy irányítsam a dalokat. Megdolgoztattak, ahogy én is megdolgoztattam őket. Sokkal több rögtönzés volt, mint a The Cultban, szóval sokkal több tudatosságra volt szükség a színpadi kiállásban, jobban kellett figyelni és érezni, hogy halad a zene vagy az adott dal.” – mondta Astbury.
„Nem mindig adtuk elő kétszer ugyanúgy a dalokat. Mikor játszunk egy olyan számot, mint a When the Music's Over, amelyik azt hiszem 10-11 perces, a hangulat attól függ, ahogy érzem magam aznap este. Minden este más történik. Van, hogy nagyon, nagyon csendesek vagyunk, tartjuk a feszültséget és valaki köhög a közönségben és mindenki nevetni kezd. Aztán vissza kell térni. Vagy ahogy történnek a dolgok. Egy rossz hang, és talán olyan, mintha újra elölről kezdenénk. Kluboktól a stadionokig mindenhol játszunk, igazi bőségszaru.”
Február 16-án Astbury bejelentette, hogy visszatér a The Cultba. Elmesélte, hogy folyt bele a legfrissebb, Born Into This című Cult-albumba, ami feb. 10-én, kedden jelent meg. A Dirty Little Rock Star és a Born Into This dalokban Martin "Youth" Glover, a Killing Joke volt basszusgitárosa működött közre producerként.
Astbury a The Cult hat év után megjelenő stúdiólemezéről, a Youth-tal történő közös munkáról és az általa gyűlölt turnézásról beszélt a LiveDaily-nek.
LiveDaily: - Miért döntöttél úgy, hogy legyen most egy új Cult lemez?
Ian Astbury: - Csak azért, mert volt mit mondanom. Szerintem teljesen felesleges lemezt készíteni, ha nincs semmi mondanivalód. Nagyon sok rossz lemez készül, azért mert nincs mondanivalójuk az embereknek. Ahogy már többször mondtam, mikor az első lemezedet rögzíted, huszonvalahány év tapasztalatod van. A második lemezre már legalább egy évnyi anyagod. A harmadik lemez idején talán már turnézol, és arról beszélsz, milyen az úton. Az egész életen átívelő kreativitás darálógépe egy idő után megakad. Mész, utazol, újra kitalálod magadat, tapasztalatokat szerzel, és így tovább. Összegyűjtesz egy öbölnyi témát, energiát, és lesz mit mondanod. Ezért.
LiveDaily: - Ebben a körforgásban bonyolultnak látszik a zeneszerzés egy idő elteltével.
Ian Astbury: - Azt hiszem, ez igaz. Van egy köröd, egy szezonod. Megcsinálod. Lefekteted. Tovább a következőre. Elmondtál mindent, amit mondani akartál. Vannak dolgok, amik változnak körülötted, ahogy a társadalom, a politika, a környezet dolgai zajlanak körülötted, különböző emberek jönnek-mennek az életedben, vagy akármi. Ez mindig megy. Ez állandó. Ott van az is, ami a belsődben zajlik, a belső értékeid – hogy hol vagy és mit akarsz mondani? Olyan alapdolgok, mint hogy milyen hosszúra nő a hajad, milyen színű ruhákat hordasz, miken gondolkodsz, minek vagy a megszállottja, mit hallgatsz? Kínos lenne, ha fognám magam, és készítenék egy lemezt ugyanazzal a mondanivalóval, mint a 80-as évek közepén. Nem működne. Más a viszonyítási alap.
LiveDaily: - Úgy tűnik, imádtál Robby Kriegerrel és Ray Manzarekkel dolgozni.
Ian Astbury: - Csodálatos volt. Mesteri szint. Olyan volt, mint a világ legmagasabb színvonalú egyetemére járni. El kell ettől távolodnom. Úgy éreztem, átestek egy cikluson. Természetes dolog volt számomra, hogy a saját helyemen fejlődjek tovább.
LiveDaily: - Dolgoznál újra Ray Manzarekkel és Robby Kriegerrel?
Ian Astbury: - Mindenképpen. Szeretnék újra fellépni velük. A legjobb élmények egyike, amit valaha átéltem. Éppen most éreztem úgy, hogy igazán itt az ideje előjönnöm, és újra megtalálnom a saját hangomat. Más dolgomat csináltam, ugyanolyan jól. Dolgoztam UNKLE-lel. Van egy mostanában megjelenő War Stories című album, két számom volt rajta, a Burn My Shadow és a When Things Explode. Volt egy laza munkám Trent Reznorral a Nine Inch Nails-ből. Demókon dolgoztunk együtt egy hétig. Dolgozom Gordon Raphaellel is, ő volt a The Strokes producere meg lógok más zenészekkel, stb., stb. Színművészetet is tanulok. Rengeteget utaztam, és töltöttem egy kevés időt Indiában és Nepálban. Szóval sok minden történt, ami forrás volt, inspiráció a dalokhoz. Ráadásul, nagy rajongója vagyok a populáris kultúrának, zenének, divatnak. Csomószor utaztam Japánba, sokszor ruhákért. Van egy ruhakollekcióm is. Ez több, mint személyes hobbi vagy érdeklődés. Szóval egy nap sem volt olyan, hogy csak ültem malmozva és a falat nézve. Elmentem megnézni más zenészek fellépéseit is. Jó volt. Azt hiszem egy csomó energia és tapasztalat, amit így gyűjtöttem, benne van a lemezben is.
LiveDaily: - Feltételezem, ez adta is a Born into This (Ebbe Született) címet.
Ian Astbury: - Igen, pontosan. A varázslat az benne, hogy ez egy állásfoglalás arról, hol is vagyunk – ebbe az időbe születtünk. De ez az időszak egyedi, mert az önpusztítás szakadékában vagyunk, sokkal inkább, mint valaha. Van, aki azt mondja. „Hé, mindig is az önpusztítás szakadékában voltunk.” Nem, nem, nem. Most vagyunk ott igazán. Most látunk minden utat, ami a szakadékba vezet. Belelátunk a fekete lyukba. Ha megnézed a (talán 6 milliárd éves) világ történelmét, hogy mi történt a múltban: két nagy világháború a 20. században, atombomba és hidegháború, vietnami és koreai háborúk, iraki és afganisztáni konfliktusok. Az egy dolog, hogy a világ harcol, de ott vannak következmények a környezetre nézve. Csodálatos lenne visszafordítani. Úgy tűnik, nem törődünk a figyelmeztetésekkel. Mi ma egy emberi lény létezésének a célja?
LiveDaily: - Milyen volt Youth-tal dolgozni az albumon?
Ian Astbury: - Nagyszerű! Igazán nagyszerű volt. Youth az elsők között van nálam a producerek között. Szeretem, amit a Primal Screammel csinált a Riot City Blues-on és persze a The Verve-vel az Urban Hymns-en. Nagy csodálója vagyok a Killing Joke-beli munkájának. Elmentem egy pár koncertjükre. Csodálatos zenész volt. Úgy éreztem, olyan producer kell, aki jobban képben van a hátterünkkel, az igazi hátterünkkel, ami indie/punk rock.
Mindenki jön, hogy a The Cult az a nagy rock 'n' roll banda. A The Cult akkor indult, amikor az indie kialakult. Az „indie” szó Angliából jön (independent = független, a ford.), a független kiadóktól, amik létrejöttek Angliában. 1995-ig egy független zenekiadóval álttunk szerződésben. Tulajdonképpen ma is egy független kiadónál vagyunk a Roadrunnerrel. Nekem az alternatív és az indie olyan zenét jelent, amit nem a főáramú AAA-nak, popnak íródik. Sok minden beleesik ebbe a kategóriába. Egyszerűen olyan valakivel akartunk stúdióba menni, akinek szélesebb a látóköre és sokat hozzá tud tenni a mi meglátásainkhoz. Aztán megint, csak 15 napot dolgoztunk Youth-tal. Ez a lemez 36 nap alatt készült el. Szeretem fújni a trombitát. Sok zenekar mondja, hogy „Írtam 100 számot, másfél éve stúdióban vagyunk”, mintha ez mutatná azt, hogy milyen jó lesz a lemez? Aztán meghallgatod a lemezt és általában eléggé… középszerű. Ráfordítasz egy csomó időt, pénzt és energiát, és ezzel állsz elő? Korábban mi is csináltuk. Mi is bűnösek vagyunk. Őrületesen nagy összegeket hagytunk ott a stúdióban és egy bő másfél évet töltöttünk ott.
Ezzel a lemezzel mentünk, és „Nem csináljuk azt. Alapvetően az ösztöneink után megyünk. Letudjuk olyan hamar, ahogy csak lehet, aztán visszük az anyagot.” Ez 36 napba telt és két hét volt a keverés. Kevesebb, mint 60 nap alatt meglett. Ezért hat a lemez energiája frissnek. Van benne valami frissesség, elevenség, ez szándékos. Megvan az az energiája, ami igazán arcon csap. Ez tényleg kötelező. Nincsenek lyukak benne. Nincsenek gyenge pillanatok. Nagyon büszke vagyok rá.
LiveDaily: - Várod már az őszi turnét?
Ian Astbury: - Hogy őszinte legyek hozzád, gyűlölök turnézni. Nem szeretek turnébuszban utazni. Szeretek viszont élőben játszani. Arra a két órára jobb lenne valami jó véres műsor, mert a fellépés miatt éri meg. Néha jó elmenni egy új városba, és bejárni. Megkeresem a kulturális városrészeket, elmegyek papa-mama lemezboltjába, megnézem, mit hallgatnak az emberek, körülnézek. Talán alkalmanként elmegyek egy galériába vagy ilyesmibe, elcspíem egy másik előadó fellépését.
Az interjút Christina Fuoco-Karasinski, a LiveDaily munkatársa készítette Ian Astbury-vel.
2007. október 4-én jelent meg, eredeti link: http://www.livedaily.com/news/12916.html
A fordítás Tonka Zoltán munkája.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
