A szenzációs horrorpunk/gothic/deathrock zenéket magába vegyítő amerikai csapat második albumáról lesz ezúttal szó. Mint már tárgyaltuk, az első kiadványuk nagyon jól sikerült a tengerentúli négyesnek, azonban a jó témák ellenére számomra egynéhány dal kissé durvára sikeredett. Nos, elárulhatom, akinek ez a keményebb él nem igazán tetszett az előző korongjukon, most okkal örülhet, mert a metalos zúzdák szinte teljesen eltűntek erről a lemezről. Ettől zenéjük nem lett kommerszebb, én ezt egy jóirányú fejlődésnek fogom fel.
Mindjárt egy intro nyitja a lemezt farkasvonyítással, harangzúgással, menydörgéssel, és a végén orgonaszóval. A második dal a „Cemetary Surfin”, ami szerintem simán felfogható egy másodlagos introként, mivel hiányzik az énekhang. A nagyon jó pergős dallamok közt csupán lovak nyerítését, és hajtójuk noszogatását figyelhetjük meg. Mindenesetre nagyon nagy hangulattal bír e dal!
Kellemes orgonaszó, majd olyan mesteri gitárhangzás és téma, hogy az ember hátán feláll a szőr a gyönyörtől! Egyszerű, mégis hatásos, középtempós, kimért, erőtől duzzadó kompozíció: ez a „Carnival Macabre”.
Ismertebb Shadow Reichenstein dal következik a „Black Car” személyében. Marad a középtempó, de őrült megoldásokat felvonultató nóta, melynek minden porcikája mesterien lett kidolgozva. Kissé döngölősebb kezdés jellemzi a „Dracula Built My Hotrod” című dalt, aztán egy pokolian eltalált gitártéma… Igazi horrorisztikus hangulat lengi körül már erre az időre körbe a szobát, a horrorpunk és gothic muzsika erős vegyülete meglehetősen mély nyomokat hagy hallgatójában! Érdekes amúgy ez a fajta zene, nem igazán lehet eldönteni, hogy merre is hajaz jobban, mert a fentebb említett stílusok mindegyike rendesen megtalálható itt. Talán az Astrovamps is hasonló úton indult el utolsó kiadványukkal, azonban ki van zárva, hogy másolás vagy koppintás lenne, csupán a stílus hasonló, zenei megoldásaikban rengeteg különbséget fedezhetünk fel.
De térjünk vissza az It’s Monster Rock-hoz. A kísértetiesen lassú „My Dear Deceased” dala kísért, akár csak egy szellem. Ezt követően a „Lunacy” névre keresztelt tétel sokáig húzza az időt, mire egy kellemes nóta kerekedik ki belőle; nem bonyolultságáról lesz híres… Az eredeti Omen” című filmalkotás zenéjéből merít a „Zombie Dance Trance”, kapkodós, félelmetes, és néha a végletekig lassul, egy szóval: valóban hangulatos! Gyors és durva, nagyszerű gitárokkal és kapkodós ritmussal és énekkel: ez a „Be My Victim”. Kissé az előző lemez keményebb dalait idézi, de semmi gond nincs vele! Kellemesebb ritmusban folytatódik a nagylemez, finom majdhogynem swing-es témák ölelnek át a „Texas Tumbleweed Terror”-ban.
A „Fear Of The Rising Sun” következik, melynek címe már meghallgatás nélkül is ismerős volt - és valóban -, a gyanúm beigazolódott! Ez a dal az Animals nevű popzenekar leghíresebb dalának átköltött verziója. Páran már feldolgozták ezt a nótát is, és a Shadow Reichenstein átirata a legjobbak közt van!
A lemezen találunk még három bónuszdalt, ezek a „Borgo Pass/Dracula”, „Concrete Shoes”, és a „Bela Was a Junkie”. Ezt a három dalt a „Bela Was a Junkie” MCD tartalmazza, mely itt ráadásként szerepel. Egyébként mindhárom tétel megtalálható a bemutatkozó albumon. Itt kissé másabb verzióban halljuk őket, jó hogy fent vannak a lemezen, főleg mert a hosszúsága így is csupán 47 perc. Persze ez a rövidke idő nagyon kellemes pillanatokat okoz a hallgatónak! Gothic rock, horrorpunk, deathrock rajongók, keressétek ezt a kiemelkedő lemezt, nem bánjátok meg! (10/10)
Honlap és kiadó: Shadow Reichenstein, Fiend Force
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
