Sixth June

Számtalan új, de szűkebb körben már népszerű formáció létezik, amelyet érdemes jobban megismernie mindenkinek, aki fogékony a melankolikus zenei produktumokra. Nem a műfaj nagymúltú öregjeiről írnék, hanem valami frissről, amely nem olyan régóta ette be magát kimozdíthatatlanul az agyamba. Először úgy gondoltam, a jelenlegi mániáim közül a PHOSPHOR mindenképp megérdemelné a több figyelmet, de velük is az a baj, mint a Linea Aspera-val: megszűntek. Kár! Tényleg sajnálom. Sally Dige-ről még nem lehetne túl sokat írni, annyira kezdetleges. Ezért hát a Sixth June-nal foglak fertőzni Benneteket.

2007, Belgrád, Szerbia. Ekkor alapította a zenekart Lidija Andonov, színésznő, és a grafikus Laslo Antal.  Eddig mindössze három kislemezük jelent meg, a nagylemez még várat magára. Műfajilag magukat dark elektro popként definiálják. A róluk nyilatkozók úgy tartják, hogy zenéjük a nyolcvanas évek hatásait tükrözi (szinti alap, dallamok), amelyet néha az EBM/hard electro táncolhatóbb ritmusaival vegyítenek. Gyakran szokták őket a Minimal Wave harminc évvel ezelőtti hullámának kortárs követői közé sorolni, bár ők maguk nem szeretik munkájukat „minimálként” beskatulyázni. Bár valóban szintetizátor alapú zenét hoznak létre, az idea és a koncepció a fontos, nem az eszközök – ahogy a Peek-A-Boo magazin riporterének kérdésére kifejtették. Részemről mindenkinek ajánlani tudom, aki szereti a mély hangú nőket.

Lászlóval kapcsolatban nem tévedhetünk nagyot, ha magyar származásúnak gondoljuk, neve és délvidéki eredete alapján. Róla némiképp több információ elérhető, azt például tudjuk, hogy az Újvidéki Művészeti Akadémián és a Berlini Művészeti Egyetemen (UDK) tanult. Jelenleg a zenekar mindkét tagja Berlinben él és dolgozik.

Berlinbe alapvetően annak révén jutottak, hogy egy az „Every Time” c. első LP-t egy német kiadó, a Genetic Music/No Emb Blanc adta ki. Ezt a várost tartják a legmegfelelőbb helynek mindahhoz, amit tesznek. Továbbá, Belgrádban nem érezték úgy, hogy szélesebb tapasztalatokra lehetne szert tenni, ezzel szemben Berlin teljesen más: ott számos lehetőség kínálkozik munkájuk bemutatására és fejlesztésére. Egyébként is, a szerbiai társadalmi állapotokról László nem nyilatkozott túl bizalomgerjesztően. Bár fogalmam sincs róla, meg lennék lepve, ha ott szélesebb rétegek érdeklődnének az efféle műfajok iránt. (Szerbiában virágzó underground klubéletről számol be egy ismerősöm, a feltörekvő zenekarokból nincs hiány a taglalt műfajon belül sem. a szerk.)

Hogy nevük miért lett június hatodika, az kissé homályos. Bár Kennedyt június hatodikán ölték meg, és ezen a napon történt a Normandiai Partraszállás, a zenekarnak ezekhez a dolgokhoz garantáltan semmi köze nincs. Másik lehetőség, hogy a szám mániákusai lennének, szintén hamis feltételezés. Bár egyszerűen szeretik a hatos számot, annak nincs különösebb jelentősége az életükben.

A zenekar nagy hangsúlyt fektet a performanszokra és a videoklipekre, a zenéjük vizuális kiegészítésére. Klipjeiket maguk rendezik, hiszen László hozza létre a kisfilmeket, a zenét, illusztrációkat (beleértve a koncerteket kísérő kivetítést is), Lidija pedig színésznő, aki filmeken, színdarabokban dolgozik, így az ő előadásán alapulhatnak mindezen látványelemek.

Az első LP 2010-ben jelent meg. Azt, hogy a kislemezt a Geneteic Records adta ki (amely többek között a Linea Aspera, Soma Sema, Polaroid Kiss, Ceremony zenekaroknak is adott ki lemezt), mérföldkőnek tekintik. Az alábbi számok kerültek fel erre a kislemezre:

1. Fade
2. Everytime
3. Oh No, It's Burning
4. Stars
5. Not You
6. Mrak
7. The Night Is Coming
8. Afraid Of Lies
9. How
10. Never Leave Me
11. She

A számok egyszerűek, rövidek, szerintem ezáltal könnyen emészthetők. Hangulatok meglehetősen „dark”, melankólikus. Kiadójuk kritikája szerint Lidija több karaktert is vihetne hangjába, bár szerintem valakinek vagy fekszik ez a stílus és hangulat, vagy nem. Mindenesetre, könnyen rá lehet hangolódni.

Érdekességképp megemlítem, a saját számok mellett készítettek néhány feldolgozást is, bár egy esetben sem közismertebb slágerek Sixth June-os átiratáról van szó. Az egyik, a Nine Circles nevű holland-német minimal electro zenekar 1982-es száma, a What's There Left. Ezt a dalt közösen is előadták a Nine Circles énekesnője, Lidia Fiala közreműködésével egy 2010-es koncerten. Szerintem külön- külön az eredeti és a feldolgozás jobb, így együtt nem nevezném jól sikerült produkciónak.

A Ruzan San c szerzemény pedig az egykori Jugoszlávia területén alapult „Paraf” nevű punk/post punk zenekar sajátja. Az eredeti darab 1981-es születésű, feltétlen érdemes rákeresni!

A ’Mrak’ viszont saját szám. Érdekessége a szerb nyelvben rejlik. Azért is gondoltam ezennel ezt bemutatni, mert az a refrénje, hogy ’Tvojim očima je potreban mrak’. Ugye, milyen jó?

A zene és a film szorosan összefonódik a szerzőpáros számára. A palicsi XIX Európai Filmfesztiválon, a fiatal európai alkotók programrészében mutatták be Laslo Antal és Lidija Andonov rövidfilmjét ’Inside’ címmel. A filmet álmokra és szimbólumokra építették, és keverték az animációval. Nem meglepő módon a főszerepet Lidija játszotta az alkotásban, és az aláfestő zene is közös művük. A mű egyébként László diplomafilmje a berlini művészeti egyetemen. Lászlóék további rövidfilmeket szeretnének készíteni, de egy hosszabb filmbe is terveznek belevágni.

A film egésze nem elérhető a youtube-on, abból pusztán képkockákat láthatunk csak az együttes fb profilján, amelyek gyakran visszaköszönnek a youtube-ra feltöltött dalok aláfestő képeiként. A teljes film hiányában most elégedjetek meg az „Inside” c . számmal:

Miután a minimal electro fanok körében meglehetősen jó fogadtatása volt az első kislemeznek, hamar megjelent a második LP”Back For A Day” címmel 2011 június 6.-án (!), a Mannequin Records-nál. Mindössze 5 rövid számot tartalmaz, ezek a következők:  Back For A Day, Today, Come Closer, Inside,82   Álljon itt az LP címadó dala, amelyet szerintem a legtöbbet posztoltatok tőlük:

A harmadik, eddigi utolsó LP-jük, a „Pleasure” 2013 december 3.-án jelent meg. Kiadójuk (újra a Mannequin Records) szerint a nyolcvanas évek hűvösebb szintis zenéi inspirálták ezt az albumot, így Gary Numan, John Foxx, és a Depeche Mode rajongóinak, vagy az újabbak közül például a Xeno & Oaklander  kedvelőinek ajánlják. Az alkotók a címadó számot emelik ki a kislemezről személyes kedvencként, mert szerintük ez valami más, mint amit addig csináltak, egy újabb lépést jelent számukra. Ez volt az első felvételük a Back For A Day óta, és az össze többi számot ez inspirálta. Szerintem amúgy ragyogóan illeszkedik a korábbi szerzemények közé, a változás nem tűnik jelentősnek – persze ez nem feltétlen baj. Videoklip viszont csak a Drowning-ra készült eddig. A számok a következők: Pleasure, Someone,Drowning,Kill Me, Enomeos

2009-ben mintegy 7 koncertje volt a duónak, de ezek még kisebb, helyi rendezvények voltak, elsősorban Szerbiában, továbbá Szlovéniában. Első jelentős, nemzetközi fellépésük az első LP megjelenését követően a belga BIM Fesztiválon, 2010 decemberében esett meg, olyan más előadók társaságában, mint az Laibach, D.A.F, Esplendor Geometrico, Absolute Body Control, Portion Control és a Twice A Man. Ebben az évben már sok koncertet adtak Németország területén, de voltak Horvátországban, Szerbiában is újra, sőt, Magyarországon is jártak, Szegeden, a 80-as Party rendezvényén (2010 április 3.).

2011-ben már Olaszországba is eljutottak (Milánó, Róma), persze a legtöbb koncert mégiscsak Németországban esett meg. 2012-ben felléptek a WGT-n, erről a koncertről a Gothic.hu-n is olvashattok egy meglehetősen pozitív kritikát: „Az Ankerban ez a nap a synthpop, post-punk, coldwave zenékre volt specializálva, és sajnáltam, hogy ezt a bandát tették be kezdésnek. Bár nem olyan régen alakultak, mint a főzenekarok, de a legjobb előadást ők produkálták szerintem.”

Azóta jártak Moszkvában is, valamint újabb és újabb nyugat-európai városban is felléptek, például 2013 végén Brüsszelben léptek fel a Keluar (a Linea Aspera énekesnőjének újabb produkciója) és a Froe Char zenekarokkal Brüsszelben, majd Stockholmban léptek számos más hasonló bandával a Cold Cave előtt. Ezek a fellépések nem tekinthetők egy turné részeinek. Legközelebbi szereplésük idén május 9-én Berlinben lesz, de Olaszországba is terveznek fellépéseket. Bízom benne, hogy egyszer hozzánk is eljutnak újra.

Források és egyéb linkek: A zenekar honlapja (amely amúgy már régóta nem frissül), Facebook-profil, Laslo Antal oldala, Egy interjú a Peek-A-Boo-ban, Újabb interjú / Peek-A-Boo, Egy 2013. decemberi interjú a Noisey-n, Everytime LP, Back For A Day LP, Pleasure EP, Pleasure EP bemutatása Laslo Antal által, Rövid riport a palicsi filmfesztivál kapcsán, Koncert fotók a 2013-as brüsszeli show-ról, Képek a hazai fellépésükről, Szeged, 80as party