Empty Story & IST IST Dürer Kert 2024.11.14.
Nem lehet panasza a stílust kedvelőinek, hiszen az utóbbi időkben ismét reneszánszát élő post-punk vonalon a feltörekvő-, vagy már veteránnak számító zenekarokat egyre sűrűsödő “táncrenddel” tudják elhozni hozzánk is a szervezők.
Erre a fonalra csatlakozott fel november közepén a manchesteri IST IST, akikhez a békéscsabai Empty Story duója csatlakozott bemelegítő dallamokkal a Dürer kistermében.
Jól időzítetten, a koncertek kezdésére érkeztem az ekkor még egy főre jutó többszörös fotós számát növelve a térben.
Belépve a terembe épp a színpad felé indult és szinte azonnal kezdett az Empty Story - a pályafutását 2020-tól jegyző Kovács Zsolt Moha énekes-gitáros és Kocsis Mihály dalszerző-basszusgitáros duója.
Az Empty Story zenéjében a post-punk széles repertoárjából főként a melankolikusabb dallamok mellett erős darkwave hangulatot idéző szövegvilág jelenik meg.
Ez alkalommal is - mondhatni az novemberi időhöz is passzoló -, kellemesen borongós atmoszférájú-, bő fél órás koncerten olyan ismert dal is felcsendült, mint a tőlük már - már slágernek tekinthető “Vörös a hold”, de számomra kellemes meglepetéssel egy klasszikus Molchat Doma feldolgozással is emelték az este hangulatát a srácok.
A koncert végére szépen megtelt teremben /meglepően sok külföldi/ post - punkra nyitott vendég érkezett, akik közt vélhetően többen első alkalommal hallották és itt-ott kisebb hujjogással és tapssal üdvözölték az Empry Story-t.
Itt jegyzem, hogy a kifogástalan bemelegítést adó koncerthez nagyon jó hangzás-, és szépen komponált fények is társultak.
És az elhangzott számok:
Intro
1. Ködös Zászlók
2. Forradalom
3. Vörös a Hold
4. Sudno (Molchat Doma cover)
5. Éjszürke
6. Áldozat
7. Világ tépi szét
8. Remeg a Föld
Egy rövid áthangolás után nálunk első alkalommal lépett színpadra az IST IST.
A 2014-től aktív, punk és post - punk határon “balettozó” angol banda biográfiájuk szerint eredetileg Das Ist névvel indulóan végül az IST IST elnevezést találta önazonos zenekari névnek. Több kislemezt követően első stúdióalbumuk az Architecture, 2020-ban jelent meg, aminek vonalát követve, a további három stúdióalbum is hozza a zenekarra jellemző kompromisszummentes szöveg - és hangzásvilágot. A rohanó világ és külső hatások mellett azon zenekarok egyike az IST IST, aki meg tudta tartani az egyensúlyt a rájuk jellemző hangzás-és szövegek terén.
A zenekar - Adam Houghton (ének, gitár), Mat Peters (gitár, szintetizátor), Andy Keating (basszusgitár) és Joel Kay (dob) - legutóbbi albumuk, az idén megjelent Light a Bigger Fire turnéján több, korábban még nem érintett európai állomás között örvendeztett meg ezalkalommal minket is.
Mind a négyen szemmel láthatóan nagyon élték a színpadot-, a közönség közös éneklését, amit mi sem bizonyított jobban, hogy a néhol balladai mélységek, néhol multiinstrumentalista, néhol őrült vadulás és szerény “thank you” váltakozásával tettek mozgalmassá az idő előrehaladtával.
Rögtön az új album kezdő számaival indítva (Lost My Shadows + The Kiss) szépen ívelten, minden albumukat érintően építették fel a mostani turnékoncertet, ahol elhangzott néhány várt kedvencem is.
Az este végéhez közeledve, ahogy körbe néztem a térben kifejezetten tetszett, hogy a koncerten szép számmal volt jelen fiatalabb és idősebb generáció, behatárolhatatlan stílusban mozgó megfigyelő és rajongó.
És bár megosztó az IST IST zenéje-, és főleg új albuma, de ezen az estén azt gondolom a megjelentek elégedetten indulhattak tovább a didergős éjszakába.
Az elhangzott zenék pedig:
1. Lost My Shadow
2. The Kiss
3. Something Has to Give
4. Black
5. I Can't Wait For You
6. Nothing More Nothing Less
7. Dreams Aren't Enough
8. Repercussions
9. Night's Arm
10. It Stops Where It Starts
11. XXX
12. Emily
13. Something Else
14. Stamp You Out
15. What I Know
16. Hope to Love Again
17. You're Mine
18. Ghost
