Március 14-én Budapestre látogat a The Frozen Autumn zenekar. Egy érdekesebb interjú fordításával igyekszünk a közönség számára közelebb hozni az olasz duót.
Harkon (Darkulture): Hogy indult el a The Frozen Autumn?
Diego (The Frozen Autumn): Az én szólóprojektemként indult még 1993-ban. Aztán rögtön ezután csatlakozott hozzám egy gitáros sessionzenészként. Majd jött az első demó, az első koncertek egész Észak- és Közép-Olaszországban, az első szerződés, az első lemez... Ez már nagyon rég volt...
H: Mi volt az, ami miatt zenész akartál lenni?
D: A '80-as években a zene nagy átalakulásokon esett át, hatottak rá az új elektronikai hangzások. Akkoriban, 12 éves fiúként nekem ez valami hallgatnivaló forradalom volt. Felfedeztem az akkori szintetizátorokat és gépeket, amikre rendkívül kíváncsi voltam és így jöttem rá, hogy zenész akarok lenni.
H: Miért választottad a The Frozen Autumn nevet?
D: Nagyon mélyen elmerültem a "fagyott ősz", mint egy szomorkás időszakban megélt látomás gondolatában, de ez jelenti a "jég alá helyezést" is, mint az aktuális érzelmeim megőrzését képszerű lenyomatként.
H: Mikor 1994-ben kiadtátok az Oblivion demókazettát, mik voltak a visszajelzések a közönségtől és a DJ-ktől?
D: Amennyire emlékszem, pozitív, meleg fogadtatásban részesültünk. Egy igazán jó értelemben vett szenzáció volt.
H: A zenekart a dark-romantic jelző szokta illetni. Elmondanád, mi vonzott ehhez a különleges műfajhoz?
Diego+Arianna: Egyszerűen úgy érezzük, ehhez a műfajhoz tartozunk igazán. Amikor alkotunk tökéletes szabadságban, teljes ihletettség állapotában összpontosítva, a dalaink mindig dark wave-be fordulnak. Ez a kedvenc kifejezési módunk. Ez vagyunk mi.
H: Honnan merítetek ihletet a zenéhez?
D+A: Az érzéseinkből, mindabból, amit érzékelünk, álmodunk és végül, de nem utolsósorban magából a hangzásból. Elég elvont források, nem? :)
H: Hogy jött létre az első lemezszerződésetek?
D: Ferrara-ban volt az első The Frozen Autumn koncert 1994-ben. A német Endraum zenekar előtt játszottunk, ők akkoriban hoztak létre egy kiadót. Nagyon tetszett nekik a zeném és előálltak egy szerződéstervezettel, amit én el is fogadtam.
H: Amikor úgy döntöttél, hogy jegeled a bandát a Fragments Of Memories megjelenése után, az mennyire tett jót a zenekarnak?
D: Nemgondolom, hogy zeneipari értelemben jót tett neki, legalábbis nem azonnal. Akkoirban ez a lehető legrosszabb döntés volt pénzügyi szempontból, de a legjobb döntés nekem, mint embernek és mint művésznek. A Static Movement megalapítása kicsit megzavarta a The Frozen Autumn rajongóit, egyesek azt se vették észre, hogy ez az én külön projektem volt: mindenesetre ez egy kiváló alkalom volt új hangzások keresésére és kísérletezésre az új TFA felállással. A hosszútávú hatás tehát pozitív volt.
H: A weboldaladon azt írod, 3 évet töltöttél "hosszú, zenei kutatómunkával". Hogy érzed, mi mindent tudtál meg magadról és a zenéről ebben az időszakban?
D: Igazán jó kérdés. Sok időt töltöttünk szintikkel és samplerekkel, a gyakorlatba ültettük át, amit tanultunk a Static Movementtel: egységben dolgozni, mint egy egyedi, szimbiózisban alkotó lény. Az Emotional Screening Device előkészületei hihetelenül gyötrelmesek voltak. A legtöbb dalt többrétegűen képzeltük el, alakítgattuk, fejlesztgettük, kitöröltük, újraalkottuk, átdolgoztuk őket és így tovább. Mire egy dal elkészült, hónapok teltek el. Nem volt túl ösztönös a munkafolyamat. Talán a Silence Is Talking és az Is Everything Real? volt a kivétel. Jó, ha tudod, hogy nálunk a zenei kutatás egyáltalán nem különült el a belső átalakulástól. Gyakorlatilag az ESD munkálatainak elkezdése egybeesett egy hosszú átmeneti időszakkal, olyan hosszúval, amilyenre nekünk, mint embereknek szükségünk volt. Elkezdtünk egyre inkább elszigetelődni és csak a zenére koncentrálni, fókuszban azzal, hogy formába öntsük a megfoghatatlan energiát, amit hangnak nevezünk és a hangok áthatották napjaink minden percét, minden idegszálunkat, porcikánkat, átlátszóvá téve az összes gondolatunkat, szándékunkat, érzésünket vagy legalábbis ezt éreztük. Ezt az érzést próbáltuk meg átadni az érzelmi szonda metaforájával, ami mindannyiunkat "átvilágít". Azóta is követjük ezt az ösvényt.
H: Arianna mikor és milyen céllal csatlakozott a zenekarhoz?
D: Ahogy említettem, a SM-ben kísérleteztünk az új TFA felállással. Szóval ő akkor csatlakozott hivatalosan, amikor elkezdtük az ESD munkálatait, azaz 2000-2001. környékén. Akartam őt a TFA-ba, mert jó munkát végeztünk a Visionary Landscape-en dolgozva, ahol megmutatta, milyen kreatív és megbízható. A legtermészetesebb döntés volt, amit meghozhattam és az idő engem igazolt.
H: Szerinted mennyiben változott a TFA a legkorábbi időszakhoz képest?
D: Az eléggé atmoszférikus Pale Awakening után úgy döntöttem, kísérletezem egyre dinamikusabb hangzásokkal. Ez egyre elektronikusabb dalok megírásához vezetett, amikhez érzelmileg ugyanúgy közelítettem. Amióta Arianna-val dolgozom, a figyelmemet kimondottan a szintikre és a samplerekre összpontosítom. De mindig keresem a továbbfejlődést.
H: Jelenleg min dolgozol?
D: Egy új TFA album készül. A dalok fele már kész és nagyon meg vagyunk elégedve velük: tiszta TFA hangzás, ahogy valaki megjegyezte.
H: Van tervben koncert-DVD?
D: Ó, igen, február vége felé remélhetőleg megjelenhet a saját készítésű DVD-nk The Early Visuals címmel. A TFA korai éveiből (1994-1998) fog tartalmazni VHS Pal felvételeket (szóval ne várjatok csúcsminőséget), plusz az első videóvágási próbálkozásomat, az Another Tear videóklipjét 1994-ből. Nem egy ipari gyártású anyag lesz, szóval az ára is csak egy CD-é, viszont megközelítőleg 2 órás tartalommal bír majd. Sok részlet még függőben van egyébként.
H: El kell mondanom, hogy a 3 kedvenc TFA dalom az Again és az Onyria a The Pale Collectionről, valamint a Second Sight (mindkét verzió) az ESD-ről. El tudod mondani, mi ihlette ezeket a dalokat?
D: Az Again volt az első dal, amit a TFA-val írtam. Ez volt mindennek a kezdete, az a dal, ami az első bevésődést adta ebbe a projektembe. Egyébként fák, eső és az ezek után beálló köd, pszi dolgok látványa csalta elő belőlem. Az Onyria a valóság elhagyásának a klasszikus kívánságáról szól. A Second Sight az ESD elsőként megalkotott dalai közé tartozott. Mikor dolgoztunk rajta, felmerült egy teljesen más (A) verzió ötlete is. Az "öntudatlan előrelátás képessége" talán azt az emberi értéket jeleníti meg, ami lehetővé teszi, hogy elérd a végső célodat, nem hagyva, hogy külső elemek ebben megzavarjanak.
H: Szerinted zenét írni könnyű vagy nehéz?
D+A: Attól függ. A Visionary Landscapes viszonylag gyorsan és könnyen kész lett. Ezzel szemben az Emotional Screening Device-t borzasztóan nehéz volt befejezni, nem ötlethiány miatt, épp ellenkezőleg. A legkeményebb feladat az volt, hogy konkrét, homogén formába öntsük mindazt a túltengő anyagmennyiséget, amivel előálltunk. Néha 1-1 dal 2 teljesen különböző változata közül kellett választanunk, a Second Sightnál képtelenek voltunk bármelyiket is eldobni, így mindkettőt megtartottuk. Valóüjában nincs egyetlen, állandó dalszerzési módszerünk, csak néhány nyomvonal, amit szoktunk követni.
[...]
H: Szerintetek mit hoz a jövő a TFA számára és mit szeretnétek még elérni a zenekarral?
D+A: Szeptemberben Dél-Ameriában játszunk. A többit a sors dönti el. Nincs konkrét célunk, csak keményen dolgozni, hogy mindig jó zenét tudjunk csinálni.
H: Melyik a kedvenc TFA dalotok és miért?
D+A: Ugyanúgy szeretjük az eddig megjelent összes TFA és SM dalt. Azt esetleg elmondhatjuk, hogy az aktuális kedvenceink azok a dalok, amik az új lemezre fognak felkerülni.
H: Mik a kedvenc zenekaraitok és miért?
D+A: A Clan Of Xymox mindenekfelett, mindig az ő lemezeik voltak a legnagyobb ihlet a számunkra. A legutóbbi, Farewell című album egy igazi mestermű, abba se bírjuk hagyni a hallgatását. Bármikor feltesszük, öröm a legtisztább formában.
A többi kedvenc között ott van a Dead Can Dance, a Cocteau Twins, az X-Mal Deutschland, David Sylvian, John Foxx, a Sad Lovers & Giants, a Depeche Mode, a Legendary Pink Dots, a Communication, a Collection D’Arnell-Andrea, a Bel Canto, a Skinny Puppy, a Twice A Man, a Decoded Feedback, Sophya, de tényleg túl sokan vannak ahhoz, hogy mindet felsoroljuk.
H: Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek, amit megemlítenétek?
D+A: A 2002. szeptember 21-ei, amit a GothAM IV Fesztiválon tartottunk az amszterdami Paradiso Clubban. Döntő fontosságú esemény volt nekünk, mivel Ronny Moorings & Mojca szervezték. Nekik játszani óriási élmény volt, amit le se tudunk írni. Ezen kívül maga Ronny csinálta a hangosítást a keverőnél a koncertünkön, ez is felbecsülhetetlen. Minden tökéletesen meg volt szervezve és a Paradiso pofás hely. Készültünk videóklipekkel is, amiket mozivászonszerű kivetítőn játszottak le a bulink alatt. Fantasztikus volt, nagyon meg voltunk és mindig is meg leszünk elégedve ezzel!
H: Akartok még Nagy-Britanniában is játszani?
D+A: Persze. De mindez attól függ, milyen ajánlatot kapunk a helyi szervezőitektől. Egyébként most a Carpem Noctem Agency intéz minden ilyet nálunk, szóval őket kell keresni koncertszervezéssel. Minden fontos infó fent van a Live Info weboldalunkon.
H: Molte grazie per l’intervista (Nagyon köszönöm az interjút!) Végezetül valamilyen záró gondolat?
D+A: Grazie a te (Mi köszönjük!) Nagyon érdekes volt az interjúd. Üdvözöljük a brit közönséget és ajánljuk figyelmükbe, hogy a honlapunk folyamatosan frissül. Minden hírt megtaláltok itt: http://www.frozenautumn.com/
Az interjú 2004. március 12-én jelent meg: http://www.darkulture.org/blogs/news/12833605-the-frozen-autumn-2004-interview. A fordítás Tonka Zoltán munkája.
