KIÁLLÍTÁS | Istenek és démonok királysága. Mezopotámia Kr. e. 1000-500
A Szépművészeti Múzeumban még a héten látható az "Istenek és démonok királysága, amit a múlt héten sikerült megtekintenünk bakancslistás lehetőségként. Ez az első ilyen nagyszabású tárlat Magyarországon, amely bemutatja az ókori Mezopotámia egy szeletét, ezért mondhatjuk, hogy kihagyhatatlan azoknak, akiket érdekelnek az ősi kultúrák vagy éppen a művészet általában. Sokat gondolkoztam, hogyan tudnék írni úgy, hogy ha már tíz évvel ezelőtt az ELTE-BTK Asszírológia tanszékén végeztem, valahogyan közelebb varázsoljam a témát a hétköznapokba.
Ha arra gondolok, mit is tudunk alap műveltségi szinten, akkor bevillan Hammurapi törvényoszlopa (ami egyébként a párizsi Louvre-ban megtekinthető), aztán Szemirámisz függőkertje, a Bábel tornya, Babilón és az ékírás. Míg Egyiptom mindenkit elvarázsolt, elfelejtődött a „kultúra bölcsője”, ami nem csak hogy sokkal nagyobb hatással bírt akár a mai tudásunkra, de sokkal több átfedést és párhuzamot is találhatunk. Gondolok itt akár csak a Bibliára vagy a csillagászatra. Nem, nem a sumer-magyar rokonságra, mert ilyen nincs, de ezt csak mellékesen jegyzem itt meg, az érvelést most kihagyom.
A kiállításon több mint 150 műtárgy tekinthető meg, amelyek neves európai közgyűjteményekből érkeztek, mint például a berlini Vorderasiatisches Museum, a párizsi Louvre és a bécsi Kunsthistorisches Museum. Amikor beléptünk a kiállításra, az ajtó mögött máris egy óriási Pazuzu szobor (nagyított másolat) várt minket, egy kis démoni „istenhozott”. Ha már témához illően démonok, felejtsünk is el mindent, amit európai fejünkkel tudunk a démonokról, alvilági lényekről, mert az ókori Közel-Keleten ezek vegyes tulajdonságokkal felruházott lények voltak, nem egyszerűen jók vagy rosszak.
Pazuzu erre a jó példa, akiről azt tudhatjuk, hogy egy olyan egyébként széldémon, a lilû–demonok királya, akinek hatalmában áll elűzni a gonosz szellemeket és a betegségeket. És így Lamaštu ellen készített védőamuletteken is megjelenik. Ha eddig nem tudtad, miért szoktam már régóta Lamaštu néven szelektorkodni a bulikon, most figyelj! A Lamaštu elleni védekezési formák (ráolvasások) már a i.e. III. évezred végétől ismertek – azaz ezek már 4000 éves szövegek –, alakját tekintve nőként ábrázolják, állati tulajdonságokkal kiegészítve. Nevezhetjük isteni természetű démonnak, mivel apja maga Anu égisten, akinek lányaként eredetileg az ég és a szél istennője volt. Ikonográfiáját tekintve gyermekrabló démonként ismert, aki különösen a gyermekeket és a terhes nőket veszélyeztette, de férfiak és szarvasmarhák vérét is itta és húsát ette. Lázat, vetélést és a csecsemők hirtelen halálát okozta (FARBER 2007). Egyes szövegekben azt írják, amihez hozzáért, arra rontást hozott. Hét név viselője volt, ezért a varázsigékben gyakran a „hét boszorkány” néven is megjelenik. Ábrázolásánál fontosak a szimbólumok, minden részletnek jelentése van.
A kiállításon látható egy bronzból készült plakett, a híres „Pokolplakett”, aminek alsó részén ő látható. Magát a táblát pedig Pazuzu tartja. Ez a száműzési jelenetek egyik legjobban kidolgozott változata, Lamaštu egy szamáron félig térdre ereszkedve látható, amely egy balról jobbra haladó csónakban áll. Oroszlánfején viseli az upru-fejdíszt, kezeiben kígyót tart, egyik mellén kutya, másikon egy disznó csüng. Ez az emberi világból való elűzésének megjelenítése. Mögötte is megjelenik Pazuzu, fenyegető testtartással. A felette lévő regiszteren egy ágyon fekvő beteget ábrázol, halköpenyt viselő gyógyítókkal. (Betegségűzésként amuletteket tettek akár a betegre, vagy a beteg ágya fölé.) Az efölött lévő regiszterben istenek lesújtó testhelyzetben. A felső regiszterben pedig a főistenek szimbólumai sorakoznak. Ha jól megnézzük, rengeteg szimbólum és attribútum jelenik meg, amelyek gyakorlatilag elmesélik, ahogyan Pazuzu elűzi Lamaštut, ezzel szorgalmazva a védelmet vagy a gyógyulást. A diplomámhoz készített irományom az alvilági istenek démonikus megjelenése volt, így számomra ez volt a szívemnek legkedvesebb kiállított tárgy.
Hoppá! Már az elején leragadtam, pedig megfogadtam, hogy maradok egy könnyedebben olvasható írásnál, anélkül, hogy elemzésbe mennék át. Szóval, ahogy a bejáratnál elhagyjuk Pazuzut, belépünk egy tágas terembe, ahol középen egyből egy modellezett „terepasztalon” megnézhetjük, hogyan nézett ki Babilón felvonulási útja, aminek végén volt található a híres Ištár-kapu. Magának a kapunak az eredeti mázas téglából készült és fennmaradt oroszlános domborművét látjuk szemben (oroszlánok meneteltek a felvonulási út mentén, amik Ištár istennő szent állatai voltak). Az építmény II. Nabu-kudurri-uszur nevéhez köthető (nevének jelentése egyébként: „Nabu isten védelmezze az örököst”, uralk. Kr.e. 605–562). A megmaradt kapu nagy része pedig ma a berlini Vorderasiatisches Museumban látható.
Ebben a teremben többek között segítséget kapunk, hova is helyezzük térben a kiállítás tárgyait. A baloldali falon rekonstrukciós rajzokat tekinthetünk meg, a korai régészet mementóiként, míg jobb oldalt egy időrendi ábrát és térképeket, amik felvázolják, mikor, hova kell elhelyezni a birodalmakat, városokat. Én ajánlom, hogy akit érdekel, tanulmányozza ehhez a Google Térképet, meg lehet találni, mi hol volt, illetve a Tigris és Eufrátesz is ugyanezen a néven szerepel, és azt is látni, hogy Mezopotámia nagy része ma Irak, Szíria, Irán és Törökország területeit fedi le.
A bemelegítés után áttérünk az istenek birodalmába, kezdve Aššur istennel. A következő terem közepén egy gyönyörű, fekete kudurru a látogatók kedvence, amikor ott jártunk. A kudurruk határjelölő kövek voltak (a birtoklás, jog és általában az adminisztráció is Mezopotámiában született). Láthatók II. Nabú-kudurri-uszur babilóni palotájából származó domborművek, feliratos téglák és cilinderek (alias agyaghengerek). Ezek az építkezési munkálatok írásos emlékei. Szintén Babilónból származik az alábbi kis szobor, amin egy jóslat szövege olvasható.
Rengeteg pecséthengert láthatunk, illetve azok lenyomatát, amiken jól megfigyelhetők az isteni ábrázolások ill. attribútumaik. A kiállítás betekintést ad arra is, hogy meglássuk az asztrológiai összefüggéseket. Niederreiter Zoltán, a kiállítás kurátora után szabadon: a babilóni teremtéstörténet leírja, hogy miután Marduk legyőzi Tiámat seregeit, az első a világteremtés során, hogy megteremti a csillagképeket. A csillagok pedig az istenek leképződései tulajdonképpen. Ezért az attribútumok között megjelenik a napistennél a nap, a holdistennél a hold és így tovább. Sőt, ha ma megkérünk valakit, rajzoljon le egy napot, holdat, pontosan ugyanúgy fogja tenni, ahogy azt az ókorban megalapozták nekünk. Egyúttal a zodiákust is. Az asztrológiafanok mellett az ásványkedvelők is jól járnak, hiszen bemutatásra kerültek azok a nyersanyagok is, amelyekből a pecséthengereket készítették. Az egyik legjelentősebb ásványuk pl. a lazúrkő volt, ami élőben látva is lenyűgöző.
Emellett nagyon fontos szerepet kaptak az állatok a mezopotámiaiak körében. A természet vadsága éppúgy megihlette őket, mint a természet kegyetlensége. Létrejöttek a különféle keveréklények, amelyek szintén előszeretettel kerültek ábrázolásra. Ilyen pl. a legnagyobb méretű és tömegű tárgy a kiállításon a II. Aššur-nászir-apli kalhui észak-nyugati palotájából származó dombormű, amelyen egy madárfejű démon, azaz apkallu megáldja, rituálisan megtisztítja a szent fát, ezzel bőséget biztosítva a birodalomnak. Ez az újasszír kultúrában egy visszatérő motívum. Magához ehhez az uralkodóhoz egyébként számos háborús jelenetet és királyi vadászatot ábrázoló dombormű kötődik, amik szintén igen látványosak.
A másik jó példa, a mušhuššu, azaz sárkánykígyó, aki Marduk szolgálatában áll. A kiállításon szintén az Ištár-kapu egyik nagy, mázas téglából készült domborművén láthatjuk. Ezek a lények egyszerre félelmetesek és hatalmasak.
A kiállítás záró része a bibliai Bábel tornyának témáját dolgozza fel, a múzeum gyűjteményében található németalföldi festmények és 20. századi magyar művek segítségével. Egészen szélsőséges változatokban nézhetjük meg, hogy miként ihlette meg korokon átívelően az alkotókat a bábeli zűrzavar.
Fontos megjegyezni, hogy a kiállítás 2025. február 2-ig látogatható, így már csak néhány nap áll rendelkezésre a megtekintésére. A kiállítás után pedig akár Apkallu sört is vásárolhatunk, hátha meghozza számunkra is a bőséget és termékenységet. És megjegyzem a sör is mezopotámiai találmány.
A végén pedig köszönettel tartozunk azoknak, akik ezt a nagyszabású kiállítást létrehozták. A kiállítás kurátorai:
Dr. Niederreiter Zoltán, a MTA–ELTE Lendület Asszír és Babilóni Istenvilág kutatócsoport vezetője és Dr. Roboz Erika, a Szépművészeti Múzeum munkatársa. A kiállítás az MTA – ELTE Lendület Asszír és Babilóni Istenvilág Kutatócsoport szakmai közreműködésével valósult meg. A Bibliothèque nationale de France kivételes közreműködésével létrejött kiállítás.
A kulisszatitkokért pedig érdekes videókat láthattok itt: Szépművészeti Múzeum - YouTube
Šulmu!
Egy kis játékos feladvány a hozzáértőknek: Megkértem tesztként a ChatGPT-t, hogy fordítson le nekem akkádra egy verssort. Ezt pedig a következő latin betűs átírással prezentálta:
"Šamšu išāta nadānu eli šadû zêršu, manzāzu naphātu ša ṣirdu mû iqabbû."
Ékjelekkel is prezentálta:
Vajon helyes-e és melyik hirhedt verssorunk lesz?
