1986-ban alakult az együttes, Kaliforniában a Keleti parton, az alapító-vezéregyéniség Sam Rosenthal volt, aki saját kiadóval, a Projekttel rendelkezett már akkoriban. A Black Tape... egy új zenei egyéniségként jelent meg, és a zenekar felállása szakadatlanul változott, nem alakult ki stabil gárda. Most, hogy már a hetedik albumuk jelenik meg, melynek címe: As One Aflamed Laid Bare by Desire (= Amint a vágytól izgatottan meztelenül feküdt), amely szenvedélyes és egyben koncepciózus album, úgy gondoltuk, aktuális, hogy megszólaltassuk a nagy dark-ambient gurut, Sam Rosenthalt...
- Mi a zenekar aktuális felállása, kik alkotják jelenleg a Black Tape-et?
- Az új albumon a következők működtek közre: Oscar, aki a vokalista-énekesünk az első album óta, amely 1986-ban jelent meg (címe: The Rope = A kötél), Julianna, aki 1991-ben csatlakozott hozzánk, amikor az A Chaos of Desire (A vágy káosza) c. albumunkat csináltuk. Ő énekel és gitározik is, Vicki hegedül, Lisa, a feleségem fuvolázik, és jómagam, mint szintetizátoros alkotjuk az együttest.
- Miért van ez az állandó változás a zenekar felállásában, albumról albumra?
- Szeretem kipróbálni a közös zenélést minél több művésszel, ez szinte mér megszokássá vált nálam. Én egyébként a Black Tape-et nem úgy látom, mint egy fix négytagú együttest, akik összeülnek, és közösen írják a dalokat, a megszokott módon. Minden attól függ, hogy az adott pillanatban éppen kikkel dolgozom az aktuális albumon, és hogy éppen mi pattan ki a fejemből....
- Az új albumotok borítóján Marcel Duchamp képe látható, melynek címe: La Mariée mise ŕ nu par ses célibataires, meme. (A vőlegényei által levetkőztetett menyasszony.) Mennyiben inspirált ez téged, gondolok itt különösen a Given c. számra?
- Tudni kell, hogy a La Mariée (A menyasszony) nem egy szokványos kép, hanem egy üvegre feldolgozott alkotás. Ami megtetszett Duchamp-ban, az a vágy különleges és rendkívüli módon való ábrázolása, ezek a képek nagyon személyes és szolid módon járják körbe ezt a témát. Duchamp azt mondta, hogy a La Mariée c. kép a vágyat oly módon tolmácsolja, mint egy szerkezeti diagramm, s nekem ez a gondolat nagyon tetszik, hogy a vágy mértékét egy képzeletbeli grafikonon definiálni és magyarázni lehet, s ez számomra pontosan olyan, mint ahogyan az évek során magam is visszatekintettem a szerelemre. Ezért aztán nagyon izgatottan fogtam bele ebbe a munkába, és örültem, hogy sikerült felfedeznem egy olyan képzőművészt, akit hasonló témák inspirálnak, mint engem, ez a világnézet vonzott felé végül a munkámban is. A Given c. dal szövegét is ő inspirálta, pontosabban a La Boite Verte (A zöld doboz) című műve, továbbá az a koncepció, amely a Duchamp által a La Mariée készítésével kapcsolatosan írt jegyzetekben megjelenik: jelek és talányok sorozata, melyek célja, hogy segítse a megfigyelőt abban, hogy mindezeket a titkokat megfejthesse. Given volt a címe Duchamp utolsó művének, amely 20 éven át ismeretlen helyen volt elrejtve. Ez a kép egyfajta ellentéte a La Mariée-nak, avagy a történet megoldásának.
- Ugyancsak találhatunk utalásokat Baudelaire és Leopold von Sacher-Masoch műveire (ez utóbbinak a Vénus a la fourrure (Venus in Furs, azaz Vénusz szőrmében c. műve) is, véleményed szerint mi lehet a szerelemről alkotott nézeteikben a közös pont?
- A Venus... c. műben Sacher-Masoch egy különleges vágy történetét írja le, amelynek hatására a személyiség képes lesz arra, hogy áttörje áttörhetetlennek tűnő korlátait. Ebből a szemszögből kiindulva vettem át néhány részletet, és illesztettem a Blac Tape szövegeibe. Pl. a Remnants of a Deeper Purity (Egy mélyebb tisztaság maradványai) c. vers részletei vannak beleszőve a For Your Burning Wings upon the Sun (Napon égő szárnyaidért) c. dalba, amely egy olyan személyiségről szól, aki képtelen szembenézni a szerelmi megcsalatással, s ezért azután áldozattá válik... Ebben az új albumban írtam egy olyan darabot is, amely éppen az ellenkező oldalt világítja meg, amikor mindent megtesz azért valaki, hogy elhagyatott legyen, olyan érzelmek jelennek meg, amelyek kapcsolódnak a Venus... témájához. Áttanulmányoztam és követtem a könyvben leírtakat, hogy jobban megérthessem az ilyen típusú érzelmeket, melyek nem állnak hozzám igazán közel. Boudelaire verse, a Les Fenetres (Ablakok) ugyancsak illeszthető Duchamp műveinek koncepciójához. Egy képzeletbeli világot hoz létre, melyet érzelmei inspirálnak, fokoznak.
- Véleményed szerint a következő idézetek közül melyik fejezi ki, melyik foglalja össze legjobban az új albumotok mondanivalóját: „talán jobb vágyakozni, mint megszerezni...”, vagy inkább „egy út a szűztől a jegyesig”?
- Nos, azt mondhatnám, ha egy konkrét tervről beszélünk, hogy az első idézetet könnyű megérteni, talán ez a legegyértelműbb ábrázolás, de a második véleményem szerint a helytállóbb, bár a megértéséhez egy kicsit el kell gondolkodnunk. A második idézet ugyanis egy koncepcionális változást jelez, egy szűz nő az esküvője pillanatában még ugyanaz a személy marad, mint előtte. Tehát ez a dal a belső változásokról szól inkább, megváltozik a szellemisége, visszagondol az addigi életére, olykor egyszerűen csak felidéz dolgokat vagy személyeket, és ugyanakkor kívülről nem zajlik, s nem látszik semmiféle változás. Számomra ez a frázis egy metafora, amely a belső átalakulást szimbolizálja.
- Egy utolsó kérdés, ami nem ennyire elvont: meglátogattok-e végre bennünket Európában valamikor?
- Mindenképpen igen a válasz, májusban a Lipcsei Fesztiválon lépünk fel. AZ Egyesült Államokban pedig két turnénk is lesz idén, és talán ősszel lesz New Yorkban egy Projekt Fesztivál is.
(Interjú 99.04. Elegy)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
