Azt hiszem, már nagyon régóta nem találkoztam olyan nehezen befogadható muzsikával, amit az amerikai SixTeens művel. Nem elég, hogy stílusok garmadát ötvözi, ráadásul, ezt egy rideg, minimalista, embertelen terítéken tálalja. A formáció két tagból áll: Kristen Louise (alias Kristo Bal), aki az énekért és a billentyűsök egyik feléért felel, és Veuve Pauli, aki oboán, szintetizátoron, basszusgitáron játszik, és mellé egy keveset énekel is. A banda korábbi korongjait (2003- „Casio” album, Fendi mcd) nem ismerem, az „Into The Gold Wave” volt az első kiadvány, mely eljutott hozzám irányukból.
Mint fentebb említettem, a zenekar rengeteg stílust ömleszt össze eme lemezükön, találunk itt electro, deathrock, post punk, cold wave, pop, new wave, és talán egy hangyányi dark wave hangulatot is. Gondolom, most mindenki vakargatja kobakját, hogy akkor ez milyen zene is valójában?! Nem mondok azzal újdonságot, hogy könnyebb hallgatni, mint leírni, pedig az előbbi cselekvés sem éppen egyszerű folyamat, főleg első találkozáskor!
Az első dal, egy zajokból, zörejekből, és némi férfi hangfoszlányokból/beszédből álló intro. Ezt követi a „Crystalline Saturate”, mely (így többszöri hallgatás után) egy kellemesen sötét minimal electro dal, post punk és deathrock ízzel. Azért csak a hangulat mutat hasonlóságot e két utóbbi műfajjal, mert gitárral nem találkozunk a dalokban. Egyébként, a zene alapja hasonló a ’80-as évek pop bandáihoz, a korai Depeche Mode-nak is voltak hasonló ritmusai. A következő szerzemény, a „Lesson In A Letting Go” még betegebb, mint az előző, hangulata és megoldásai alapján tökéletesen passzolna egy sci-fi/horror film betétdalaként. A következő dal is ezt a nihilista, sötét, minimal electro hangulatot viszi tovább, az „An Old dc-10” egyébként is a lemez egyik legbefordulósabb, idegtépőbb szerzeménye! Ezen a baljóslatú női és férfi ének sem segít. Szerencsére az „Aphrodite” kirángat minket a teljes depresszió verméből, és egy csöppet lazább, könnyedebb dallal örvendeztet meg minket. Itt kissé több new wave hangot hallunk, a minimal electro témák árnyékában. A 6. nóta a „Clear Area” őrült mód ötvözi a post punk hangulatot a cold wave fagyos ízével, szerencsére kissé ismét lazább hangulattal bír ez a kompozíció is. A ’80-as évek synthpop hangulatával nyit a „Golden Eyes”; itt a new wave keveredik a dark wave érzésével. Majd egy kis közjátékot hallunk a 8. dalban, mely női és férfi beszédből áll, és máris elérkeztünk a lemez utolsó és egyben leghosszabb tételéhez, a majd 8 perc hosszú „Caroliner”-hez. Nos, ez egy lassú, vontatott, meglehetősen depressziós hangulatú dal, éles-hegyes tárgy ne legyen a közeletekben… Beteg egy zárás!
Ha valaki ismeri a The Vanishing nevű szintén amerikai formációt, akkor annak lehet némi fogalma, a SixTeens művészetéről, de eme banda még azt is felülmúlja, ami valljuk be, nem kis teljesítmény!
Jéghideg, fagyos, kihalt jövőt fest elénk a SixTeens duója, amit nem lehet első vagy második hallásra befogadni. A zene könnyebb megértéséhez mindenképp egy kis lélekvidítót ajánlanék, de depresszióra hajlamos egyedeknek ez a korong messzire kerülendő! (10/9)
Kiadó és honlap: Hungry Eye Records, SixTeens
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
