Ez, a 2005-ben megjelent lemez a Skeletal Family eddigi utolsó nagylemeze. A legendás angol deathrock/gothic zenekar 1980-as évek eleji megalakulása óta számos tagcserét megért már, nem kevés nehézségek árán jutottak el idáig. Talán a ’90-es évek elején nagyobb népszerűségnek örvendtek mint mostanság, de közben hosszabb időre le is álltak.
A „Sakura” a visszatérő produkciójuk, új énekesnővel, Claire-vel. Régi lemezeikhez képest mintha keményedtek volna egy keveset, ez mindjárt a nyitó „Faithless Whore” című dalban szemet szúr. Claire hangja élesebben, keményebben hat, mint elődjének orgánuma. Aztán jön a második szerzemény, a „Lies”; mintha egy másik bandát hallanánk. Nagyon szép melódiák burkolóztak a dal refrénjébe, a ritmus alapja katonás, feszes dobolást vesz fel. Aztán a lemez többi tétele már nagyon hasonló ahhoz a stílushoz, amit a Skeletal Family korai éveiben sajátjának tudhatott. Klasszikus gothic rock gitármelódiák a ’90-es évek stílusában. Sőt, jó pár dal alapjául post–punk ritmusok társulnak, ez nem vezet túl bonyolult szerkezethez. Kiemelkedő az „Only Sometimes” hangulatos kezdése, de sajnos a középrész szerintem nem igazán odavaló. A „Nightclubbing” című dal tiszta bárzene: zongorával, szaxofonnal - érdekes nóta ez, kissé kilóg a többi közül, de nem igazán töri meg a lendületet. Utána a lemez egyik legjobb dala, az „All My Best Friends” következik, kellemes zongora felvezetéssel és elég kemény folytatással. Kellemes az ezután következő „Delerium”, címéhez híven lebegős hangulattal.
A lemez vége felé, ha nem is minden dal teljesít tökéletesen, de marad a minőség.
Nos, ez egy nagyon nehéz hallgatnivaló annak is, aki már hozzászokott a banda korábbi stílusához, ez másabb, modernebb, kissé progresszív beütésű muzsika. Nekem a korai produkcióik jobban tetszenek, de a „Sakura” sem képezheti szitkozódás tárgyát! (10/8)
Honlap: Skeletal Family
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
